Az EU meg akarja változtatni az Ön fogyasztói szokásait

Forrás: VG
Fotó: Kallus György
Európában sok helyen dúl a vita a tej és a hús fogyasztásának jövőjéről, sokan támogatják e két termék áfájának emelését a fogyasztás visszafogása, illetve az állatjóléti kiadások növelése érdekében. Hogy milyen módon függ ez össze ez a Farm to Fork startégiával és az EU klímapolitikai ambícióival, ebbe avatja be az Agrokép olvasóit Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértőjének írása.

Még sokan emlékeznek arra, amikor az európai cukorár többszöröse volt a világpiacinak. Ez a cukorrezsim piacvédelmi céljainak volt köszönhető. A fogyasztók keményen megfizették az árát, miközben haszonélvezőinek száma csekély volt. Más, mégis valahogy erre emlékeztet az, hogy az áfa emelésére ösztönzik a tagállamokat annak érdekében, hogy visszaszorítsák a hús és tejfogyasztást.

A fogyasztói szokások ilyen módon való befolyásolása még sok vita forrása lesz.

A kérdés, hogy e viták vajon jobb belátásra bírják-e a környezetvédelem oltárán a mezőgazdaságot feláldozni kívánó politikai erőket.

Sajnos, aligha. A Green Deal és a Farm to Fork stratégiák vitáiban tapasztaltak legalábbis erre mutatnak.

A múlt héten például Lengyelországban lángolt fel vita abból kiindulva, hogy Sylwia Spurek lengyel EP képviselő (Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport) a tej és a hús áfájának 23 százalékra emelését szorgalmazta, hogy a fogyasztók végül abbahagyják a húsevést és a tejivást. Magyarul, emeljük meg az állati termékek árát azért, hogy ne tudja megfizetni a vásárló. Ez a javaslat felháborodást váltott ki a lengyel gazdák körében.

Erre készült már felmérés is: a német, francia, holland fogyasztók 70 százaléka támogatja a 0 százalékos áfakulcsot a zöldségekre és a gyümölcsökre, valamint a magasabb áfakulcsot a húsra. A németek 80 százaléka, a hollandok 63 százaléka és a francia résztvevők 67 százaléka hajlandó 100 gramm hús után legalább 10 eurócent adót fizetni, ha a bevételeket a gazdálkodók az állatjólét javítására és a széndioxid-kibocsátás csökkentésére fordítják, a vágóhidak dolgozói pedig magasabb fizetést kapnak. A németek mintegy 53 százaléka hajlandó még többet fizetni: legalább 25 eurócentet 100 gramm húsért. Ugyanez vonatkozik a francia és a holland fogyasztók 39 százalékára. A felmérés a TAPP Koalíció megbízásából készült. A TAPP Koalíció egy európai hálózat, amely azt hirdeti, hogy a fogyasztó fizessen „valódi árakat” az élelmiszerekért. Ebbe a környezetvédelmi költségeket is beleértik.

Szerintük adóügyi reformokra van szükség ahhoz, hogy a fogyasztóknak megmutassák az élelmiszerek valós költségeit, és segíthetnek a gazdálkodóknak jövedelmük növelésében, hogy fenntartható módon termelhessenek.

A koalíciót élelmiszeripari vállalatok, gazdálkodók, ifjúsági, állatjóléti, környezetvédelmi és egészségügyi szervezetek alkotják.

Miután szeptember 10-én az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága (ENVI), valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága (AGRI) nagy többséggel elfogadták, október 19-én az Európai Parlament is megszavazta a Farm to Fork Stratégia módosításait. Ebbe a 27. módosítás is beletartozik. Az „Élelmiszer-környezet és élelmiszerárak” áfa-reformmal történő megváltoztatásáról szóló 27. módosítást a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottság uniós parlamenti képviselőinek többsége megszavazta (108-an szavaztak igennel, 17-en nemmel, 3-an pedig tartózkodtak). A 27. módosítás kimondja, hogy az Európai Parlament „támogatja, hogy a tagállamok nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a különböző egészségügyi és környezeti hatásokkal járó élelmiszerek áfakulcsainak differenciálásában, és lehetővé tegyék számukra, hogy nullás áfakulcsot válasszanak az egészséges és fenntartható élelmiszertermékekre, például a gyümölcsökre és zöldségekre”.

Egy másik, az „Egészséges táplálkozásról” szóló 30. módosítás még ezen is túlmegy. Ez a módosítás „a hús és az ultra-feldolgozott termékek túlfogyasztásának kezelése” címén a fogyasztás csökkentését tűzi ki célul.

A téma aktualitását erősíti, hogy november 1-jén kezdődött és 12-éig tart az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 26. konferenciája – közismertebb nevén COP26 – a skóciai Glasgow-ban. Az EU deklaráltan bezzeg-közösségként akar fellépni, és a többi résztvevőt is a céldátumok előbbre hozására ösztönözni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így fogalmazott: „Az Európai Unió a legmagasabb szintű ambíciót hozza el Glasgow-ba. Mindent a jövő nemzedékéért teszünk. Bolygónkért tesszük. És Európáért is.” A konferencia kulcsfontosságú céljai közé tartozik az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozása a párizsi megállapodásban rögzített hőmérsékleti célok elérhető közelségben tartására. Tárgyalásokra kerül sor a Párizsi Megállapodás „szabálykönyvéről” is, hogy nyomon kövessék a nemzeti szinten meghatározott vállalások felé tett előrehaladást, és biztosítsák a nemzetközi szén-dioxid-piacok átláthatóságát és környezetvédelmi integritását.

A felek emellett dolgoznak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának 2025 utáni jövőjén, az éghajlattal összefüggő „veszteségtől és károktól” szenvedő közösségek, az erdők és mezőgazdaság, a technológia, az őslakosok és a nemek támogatásán is.

A 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás célja a veszélyes éghajlatváltozás elkerülése azáltal, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 °C alá korlátozza, és erőfeszítéseket tesz a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra való korlátozására, valamint a pénzügyi folyamatok összhangba hozásával éghajlati célkitűzések. 2016. november 4-én lépett hatályba. Az UNFCCC 197 résztvevője írta alá a megállapodást, és mára 191 állam és az EU ratifikálta azt.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink