Biztos vagyok abban, hogy a gazdászok számára a 2024-ben leggyakrabban hallott mondat: „korszakhatárhoz érkeztünk, nem dolgozhatunk megszokásból”. Nos, ez fájdalmasan igaz, de messze nem minden. Ráadásul, annyi dolog van már a szőnyeg alatt, hogy ideje kicsit takarítani.

Az év eleji, jövőn való elmélkedések, beszélgetések – javaslom – kezdődjenek az arra való felkészülésre, hogy a fogyasztót nem lehet már sokáig az orránál (gyomránál) fogva vezetni. Ezt más szóval piaci lehetőségnek hívják. Aki hamarabb felismeri a várható vásárlói igényeket, az jobban fel tud készülni rá. Ha már úgyis át kell alakítanunk termelésünk szerkezetét és színvonalát – a klimatikus, piaci és szabályozási környezet megváltozása okán – egyúttal menjünk elébe a fogyasztási trendeknek. Ha az eszmélés jeleit és irányát keressük, akkor nézzük például a kovászos kenyerek reneszánszát, a vegán és flexitárius táplálkozási szokások terjedését.

Egészséges életmódot támogató élelmiszereket kell előállítanunk. Az élelmiszer még mindig bizalmi cikk, de ahhoz, hogy az is maradjon, az egész értékláncnak változtatnia kell, komoly fordulatot kell tennie a fenntarthatóság és szermentesség felé. Nehéz ügy. A vizeket például egyre jobban szennyezik a műanyagok, a növényvédőszerek, a gyógyszermaradványok, hormonok, és még hosszan sorolhatnák. Idei cikk számol be arról, hogy 19 vizsgált európai természetes ásványvízből 10-ben rákkeltő szermaradványok mutathatók ki, akár 32-szeresen meghaladva az egészségügyi határértékeket. Novemberi a másik elgondolkodtató eredmény, amely szerint 148 vizsgált nyugat-európai halkonzerv mindegyike tartalmazott higanyt, 57 százalékuk határérték felett, akár 13-szorosan.

Mindennek alapja a termőtalaj. Nem csak termőképességének javítása a cél, hanem szennyezésének megállítása is. Hiszen minden élelmiszer onnan indul, legyen az takarmány, vagy humán táplálék. A legtöbb fejlett ország ezen a ponton már meg is bukik. Olyan mértékben szennyezettek és élettelenek a földek, hogy visszafordíthatatlan a folyamat. Mi is rosszul állunk. Olyan régen hajszoljuk a magasabb hozamokat, és legyintünk a „gyermekeinktől kaptuk kölcsön” intelemre, hogy csak gyökeres fordulattal állhatunk meg a lejtőn. Az erre való törekvéssel egyre szélesebb termelői körben találkozom, ami reménnyel tölt el. Az Európai Unió közös agrárpolitikája is ezen felismerések mentén kényszerít egyre erősebben a fenntarthatósági pályára való ráfordulásra. E remények valósággá válásához tanuló, együttműködő, tenni akaró gazdatársadalomra, feldolgozóiparra és kereskedelemre van szükség. Folytatom…

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés