A borárak sajnos nem tudtak olyan mértékben emelkedni, mint amennyit a szőlő, a munkaerő, valamint a termeléshez szükséges inputanyagok drágulása indokolna – mondta a Világgazdaságnak Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) nemrég megválasztott új elnöke. Az áruházláncok blokkolták az áremelési kísérleteket, így a borok az átlagos élelmiszerinflációtól jóval lemaradva 8–12 százalékkal drágultak tavaly. Január óta költségoldalon tovább romlott a helyzet, áremelést viszont most nem tudnak keresztülvinni. Pedig hamarosan ezt is meg kell lépniük, mivel a borászokra is vonatkozik a körforgásos termékek gyártóira érvényes, a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségről szóló rendelet, ami egy sor élelmiszeripari termék mellett a borokat is drágítja. Az ebből adódó költségnövekedéseket a kiskereskedőknek is el kell fogadniuk, ezzel ugyanakkor végképp elvész az esély, hogy a bortermelés egyéb ágon jelentkező drágulását az átadási áraikban is érvényesítsék.
Frittmann szerint a szőlőtermelőknek nagyon kellett az idei eddigi esős időjárás, bár a sok pára a gombabetegségek veszélye miatt nem szerencsés. Ez nagy kihívást jelent a szőlészek számára, mivel szinte mindegyiküknek meg kell felelnie az agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) feltételeinek.
Az ágazat számára a legfontosabb kihívás az eredményes, nyereséget hozó gazdálkodás megteremtése, illetve ahol ez megvan, a megtartása. Ahhoz, hogy egy fiatal életpályát lásson a szőlőtermelésben, vagy a családi borászatban, ahhoz kellő jövedelmet kell termelni – hangsúlyozza a HNT-elnök. Ma csak a brandekkel rendelkező, illetve a nagyon nagy forgalmú borászatoknál keletkezik jövedelem, utóbbiaknál a fajlagos költségek minimalizálásának köszönhetően.
Az alacsony exportárakra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy ebben azért van egy kettősség.
Annak idején cél volt, hogy termeljünk olyan fajtákat is, amelyekkel ki tudjuk szorítani az importot, márpedig ez megtörtént
– emlékeztetett. Ezekből a fajtákból többet termelünk, mint ami itthon fogy, ezeket viszik ki lédig borként. Ezek a fajták alacsony áron találnak vevőre, de ezzel együtt is képesek nyereséget termelni. Az önmagában nem lenne baj, ha csak ezek fogynának alacsony áron, a gondunk az, hogy a minőségi borok árát nem tudjuk oda emelni, hogy jövedelmet tudjanak termelni – tette hozzá.
A HNT-elnök szerint a magyarországi borászat fajtagazdagságból adódó sokszínűsége önmagában nagy pozitívum, de amikor nagy mennyiséggel kell megjelenni a piacon, akkor nem feltétlenül szerencsés. Mint mondta, a HNT-nek is van marketingfeladata, ebben a belföldi piacra koncentrálnak, és egyik fő céljuk, hogy a fogyasztáscsökkenést megállítsák. Ebben elsődleges lehet a fiatalok megnyerése a kulturált borfogyasztás számára. Ehhez egy jó eszköz lehet például a koktélfogyasztás, amely körül az egész világon egy nagy kultúra alakult ki.
A magyar borászat konzervatív volt ebben a kérdésben, távol tartottuk magunkat ettől, de közben láthatjuk, hogy borokból – hangsúlyozottan jó borokból – csodálatos koktélokat lehet készíteni.
Biztos vagyok benne, hogy ebben itthon is van fantázia – mondta. A HNT fel is karolja ezt az ügyet és az általuk szervezett Országos Borversenyen már egy bemutató keretében meg is lehet kóstolni a borból készült koktélokat.
A fogyasztói szokások és a borászok gondolkodásának a változását jelzi például a fröccs népszerűvé válása is. A legtöbb borász szemében még 10-15 éve is szentségtörésnek tűnt, hogy akárcsak szódavizet öntsenek a borba, egy-egy nagyobb nyilvánosságot kapó eseménytől – például a „világ legnagyobb fröccse” rekordkísérletektől – pedig presztízsük csökkenése miatt inkább tartózkodtak, most viszont már a legtöbben a fogyasztásnak ezt a formáját is elfogadják. A pezsgővel, és a gyöngyöző borokkal ugyan nem volt ilyen averziójuk, fogyasztásuk felfutása pedig egy sor borászt arra ösztönzött, hogy maga is készítsen ilyeneket – amelyek egyébként a koktéloknak is jó alapanyagai lehetnek. Frittmann János szerint mindig lesz egy konzervatív fogyasztói réteg, de már csak a gasztronómiai szokások változása miatt is mást kívánnak inni az emberek, amit a borászoknak ki kell tudni szolgálni.
