Fel tudja idézni, hogy mit érzett négy éve, amikor Orbán Viktor felkérte az agrárminiszteri feladatra, és milyen gondolatok jártak a fejében, amikor nemrég kiderült, hogy ebben a ciklusban is öné a poszt?

Bevallom, nagy a különbség a két érzés között. Négy éve felhőtlen boldogságot éreztem, ami abból eredt, hogy miniszter lettem. Nem tudtam még, hogy ez mekkora teher, mennyi gonddal és felelősséggel jár. Most, amikor a miniszterelnök úr fölkért, éreztem, amint rám nehezedik mindannak a súlya, hogy háborús helyzetben, élelmiszerválság fenyegetése és a felgyorsult éghajlatváltozás közepette kell majd helytállni. Orbán Viktor is megfogalmazta a bemutatásnál, hogy ennek a tárcának nehéz feladatai lesznek.

Ilyen szempontból akár már rutint is adhatott az előző ciklus második fele, amelyben a Coviddal és az állatbetegségekkel kellett megküzdeni.

Ezért is fogalmaztam úgy a miniszterjelölti meghallgatásomon, hogy kihívásokkal teli időszak után és kihívásokkal teli időszak előtt állunk. Senki nem gondolta, hogy a Covid milyen változásokat idéz elő: olyan gyakorlatokat kellett találnunk, amelyekre nem volt jó példa, közben pedig mindenkinek világossá válhatott, hogy az élelmiszer-önrendelkezésnek mekkora szerepe lehet. Mire leküzdöttük a Covidot, addigra kitört a háború. Most ebből a helyzetből kell kiindulni. A magyar mezőgazdaság mindig is világhírű volt, mindig sokkal több ember ellátására volt képes, mint ahányan itt éltünk, de nem követte időben a megváltozott fogyasztói szokásokat. Most viszont ilyen nehéz körülmények között kell nagyot ugranunk, amihez a kormány meghozta a történelmi léptékű döntést azzal, hogy a vidékfejlesztési forrásoknál a nemzeti kiegészítés mértékét 80 százalékosra emeli. Így jön el a trendforduló, így tudjuk utolérni uniós vetélytársainkat.

Ebben a kormánydöntésben segített a Covid is, azzal, hogy felértékelte az agrár-élelmiszergazdaságot.

Ebben van igazság, éppen a Covid-járvány mutatott rá arra, hogy ágazatok állhatnak le, vonulhatnak home office-ba, vagy akár szabadságra is küldhetik a munkavállalóikat, de enni mindennap kell. És amikor annak a réme is felsejlett, hogy ha lezárják a határokat, akkor nem lesz importáru, és csak az kerülhet a boltokba, amit mi állítunk elő, ez bizony nemcsak a politika, hanem a közember figyelmét is sokkal inkább az agrárium és az élelmiszeripar felé fordította.

Fotó: Kallus György / VG

A meghallgatásán beszélt róla, azóta pedig kormányrendelet írja le, hogy a kereskedelem az Agrárminisztériumhoz tartozik. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy a tárca hatásköre most már valóban a termőföldtől az asztalig terjed. Feladatunk a termelés szabályozása, amelynek az a célja, hogy a lánc végén ott legyen a biztonságos élelmiszer megfelelő mennyiségben, minőségben és elérhető áron.

De nem kell a kérdést túlmisztifikálni, ez egy-két osztályt jelent a minisztériumon belül.

Bemutatná röviden, hogyan néz ki a tárca új szerkezete?

Továbbra is működik a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkárság, változatlan portfólióval, és továbbra is Feldman Zsolt vezetésével. Új a természetvédelemért felelős államtitkárság, amelyet Rácz András vezet. Itt annyi történt, hogy a környezetvédelmi portfólió, amely egy helyettes államtitkársági feladat volt, átkerül a Technológiai és Ipari Minisztériumba, mert ott foglalkoznak a klímapolitikai célokkal és a hulladékgazdálkodással, ezeket a kérdéseket pedig érdemes egyben kezelni. A mi minisztériumunkat nyugodtan lehetne nevezni természeti erőforrások minisztériumának is, hiszen Rácz Andrással itt marad a természetvédelem, mindaz, ami környezetünk megőrzésével, fenntartásával, minőségjavításával foglalkozik. Van párja, az erdőkért és a földügyekért felelős államtitkárság, ezt pedig Zambó Péter vezeti, aki szintén folytatja a feladatot. A közvélemény szemében is nagyon hangsúlyosak lettek az állategészségügyi kérdések, ezért az élelmiszerlánc-biztonságért felelős államtitkárságot Nobilis Márton fogja vezetni. Ő eddig a minisztérium kabinetfőnöke volt, tehát az egész minisztérium működését, az itt folyó szakmai vizsgálatokat mind ismerte. A sokat emlegetett kereskedelem is ehhez az államtitkársághoz tartozik. Közigazgatási államtitkárunk is van Andréka Tamás személyében, aki a minisztériumban a jogalkotási területen dolgozott eddig. A miniszterhelyettes pedig maradt a jól bevált kolléga, Farkas Sándor, akivel továbbra is együtt kívánunk működni, az ő évtizedes termelői és parlamenti gyakorlata kellő garancia nekünk ahhoz, hogy a minisztérium jogalkotási folyamata a parlamentben megfelelő képviseletet kapjon.

A szerkezeti változás arra is ráerősíthet, hogy célként tűzték a magyar élelmiszerek arányának 80 százalékra emelését a kiskereskedelemben. Most mekkora a hazai termékek aránya?

Most szinte nincs olyan élelmiszer-termelő vállalatunk, amelyik nem fejleszt. A nagyvállalatok és a kis cégek egyaránt fontosak számunkra. Az utóbbiak adják a tájegységi sajátosságokat, a réspiaci igények kielégítését, a prémiumtermékeket. A hazai élelmiszerek aránya jelenleg már 70 százalék fölötti, és növekszik.

Ahhoz pedig az kell, hogy mindig mindenből mindent tudjanak szállítani az élelmiszertermelők. Támogatjuk a feldolgozók létrehozását és a meglévők fejlesztését, amihez meg kell lennie a termelési alapnak. Az élelmiszeripar fejlesztésére a vidékfejlesztési forrásokból 750 milliárd forintot tervezünk fordítani, de ezen az ágon szerintem még ennél is több juthat az ágazatnak. Most azt tapasztaljuk, hogy hatalmas az igény, mert a szakma megértette, hogy most kell megcsinálni a versenyképességet javító beruházásokat.

Nem tart attól, hogy nagy számban lesznek nyertes pályázatok, amelyeket a költségnövekedések miatt mégsem valósítanak meg?

Sajnos nagy nehézséget okoz, hogy az építőanyagárak is megváltoztak, napi árak alakultak ki, és az alapanyag beszerzése nehézkes és kiszámíthatatlan, a munkaerő biztosítása is nehéz, ráadásul megdrágult a banki finanszírozás is. Próbálunk segítséget nyújtani, február óta minden építési beruházást végző gazdálkodó számára nyitott az a lehetőség, hogy az építési költségek emelkedését érvényesíthesse a pályázat révén megvalósuló fejlesztésének keretében.

Utalt az orosz–ukrán háborúra, amely rendkívüli mértékben hat a világpiacra. Kis országként, de a földrajzi helyzetből adódóan mégis érintettként, Magyarország mit tehet e hatások enyhítésére?

Befolyásolja az egész világpiacot, hogy az Ukrajnában bennrekedt több mint 20 millió tonna gabonát ki lehet-e hozni onnan. A kikötők lezárultak, román oldalról és a konstancai kikötő felé sokszor hetekig várakoznak a hajók, olyan túlterhelés van. Ezért meg kell nyitni a szárazföldi utat is, amiben Magyarországnak is szerepet kell vállalnia. Ez nagyon fontos magyar szempontból is, mert ha meg tud jelenni a piacon ez a gabona, akkor képes csökkenteni a pánikot, hiszen azért az észak-afrikai országokban nagyon komoly aggodalom van az ügyben, hogy lesz-e elég gabonájuk.

A gabonapiacon nagy igazság, hogy minden szezon más. Most mire lehet számítani aratás után, lesz-e olyan exportigény, amire az államnak is reagálnia kell, és élnie az elővásárlási jogával?

Amikor azt érzékeltük, hogy egy nap alatt csak Szabolcs-Szatmár megyében 55 ezer tonnát kötöttek le a nyugati felvásárlók, akkor éreztük, hogy itt olyan pánik van a piacon, hogy ha nem parancsolunk megálljt a folyamatnak, akkor pillatatok alatt minden gabona kimehet az országból. Ezért írtuk elő a bejelentési kötelezettséget, ami gyakorlatilag egy készletfelmérés, és ami szerintem jól működik. Ezt a jövőben is fönn kívánom tartani, a felelős gazdálkodáshoz erre szükség van.

Ez nekünk csapdahelyzet, azt gondoljuk, itt van a termény az országban, szabadon használható, közben viszont mégsem lehet hozzáférni. Ezt kell megoldanunk, egy olyan készletnyilvántartási rendszer fejlesztésével, amelynek alapján termelői szintig lehet tudni, hogy kinél mennyi gabona van. Akkor lehetünk teljes biztonságban, ha ezt a kérdést kezeljük. Körülbelül 5,5 millió tonna búza terem Magyarországon, évente 2,7-2,8 millió tonnát exportáltunk belőle, ennyi az új termésből is kimehet. Akkor kell beavatkozni, ha e fölé megyünk. Vagy ha azt látjuk, hogy az állattartók akarnak venni gabonát, de nem jutnak hozzá. Nagyon kemény, de ki kell mondani: most elsődlegesen nem az számít, hogy mennyibe kerül, hanem hogy legyen elegendő.

Most az elmúlt időszakban jó helyzetben lévő gabonatermelőknek is szembesülniük kell a költségeik növekedésével, esetleg műtrágyahiánnyal.

A hazai műtrágyagyártó kapacitások továbbra is az igények körülbelül felét fedezik, foszfor és kálium hatóanyagból pedig importra szorulunk. A nitrogénműtrágya a földgázárak drasztikus emelkedése miatt már az orosz–ukrán konfliktus kitörése előtt is dinamikusan drágult, ez 2022 első negyedévében az ukrán helyzettel nehezítve folytatódott, és a műtrágyatermékek ára az előző év hasonló időszakához mérten kétszeresére, sőt négyszeresére nőttek. Az elmúlt egy hónap adatait vizsgálva érdemi korrekció csak a nitrogénműtrágyák világpiaci áraiban történt, a kálium és foszfor hatóanyag esetében az orosz–ukrán helyzet továbbra is fokozott nyomás alatt tartja a piacot. Tény, hogy a magas műtrágyaárak a növénytermesztők számára fokozódó terhet jelentenek. Az első negyedév értékesítései átlagosan 15 százalékos visszaesést mutatnak a vizsgált termékek esetében. A megfelelő mennyiségű műtrágya használata befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is. Célunk, hogy a hazai termelés ilyen szempontból is stabil maradjon, minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely a terménypiaci kínálat bővülését ösztönzi.