A korszakváltás, aminek a magyar agráriumban mind részesei vagyunk, évtizedes távlatban is a legnagyobb kihívás. A gazdálkodási körülmények egyidejű megváltozása versenyre kényszeríti gazdálkodóinkat. Nem vagyunk ehhez hozzászokva. Elkényeztetett minket a támogatási rendszer, a csak néhány növénnyel való foglalatosság, a kedvező költség-ár viszonyok. Mindennek vége. Ezekben az években omlik le agráriumunkról az a kéreg, amely burokban tartotta. Vele megy a gazdálkodók széles rétege is. Kevesebben, nagyobb, szélesebb együttműködések mentén, de mindenképpen versenyképesebb lesz agráriumunk, nagyjából e pénzügyi-kifizetési ciklus végére. Ennek előmozdítása érdekében az elkövetkező hetekben stratégiai témákat hozok.
A stratégiaalkotás szakma, amelynek meg vannak a maga szabályai, módszertana. Mindenekelőtt
- (1) kell egy világos célmeghatározás, ami esetünkben a magyar mezőgazdaság átvezetése az új korszakban, amelyben az időjárás már sokkal több kihívást hordoz, a piacok átrendeződnek, nincs munkaerő, technikai viszont dögivel, a fogyasztói és szabályozói elvárások pedig szintén újratervezésre kényszerítenek. Aztán
- (2) következik a helyzetértékelés, majd
- (3) a stratégiai irányvonalak első meghatározása,
- (4) az érintettek bevonása, és
- (5) egy konszenzuson alapuló stratégiai terv lefektetése.
Ez egy nagyon leegyszerűsített menetrend, de az azért látszik belőle, hogy kemény meló lesz, és persze a folyamatos karbantartás, taktikai elemekre való lebontás sem maradhat el.
Az Agroképen az új agrárstratégia gondolati, piaci megalapozását kísérlem meg Kezdjük például az egyik legérzékenyebb ponttal:
MIT VESSEK?!!!
Ez a leggyakoribb kérdés, amivel nap mint nap találkozom. A válasz nem egy vagy több kultúra megnevezése, hanem az értékláncok kiépítése. Ne vessünk olyat, aminek nem látszik a vevője! Az időjárás többé nem lesz kegyes hozzánk. Ami a szabad ég alatt terem, az egyre nagyobb kihívásokkal fog szembesülni. A megoldás a fedett termesztés, de ez ugye költséges dolog.
Annak érdekében, hogy lássuk mi vár ránk, hozok három igen tanulságos példát a déli tagállamokból.
Az első mindjárt a búza és az árpa. Görögország, Spanyolország és Portugália búza- és árpahozamai jóval alacsonyabbak a mieinknél. Sarkosan, hosszabb magyarázatok nélkül megfogalmazva: a jövőben nekünk is az ő átlagos hozamaik lesznek elérthetők. Aki ezeken jövedelmet tud terelni, az maradjon e körben.
Forrás: Eurostat
A kukorica görbéi még több tanulsággal szolgálnak. Ugye emlékszik a nyájas Olvasó, hogy már évekkel ezelőtt az jeleztem előre, hogy Magyarországon 600-650 ezer hektáron lesz takarmánykukorica termelés.
Nos, a déli országok ezen már túl vannak. A mienknél akár nagyságrenddel kisebb területek termelik e növényt. Ott, ahol az gazdaságosan végezhető. S lám, jobbak az átlaghozamaik a mieinknél. Most is azt állítom, hogy ez a mi közeljövőnk. Felkészülni! Vigyázz! Rajt!
Forrás: Eurostat
Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés
Cikk felhasználási feltételek:
Amennyiben a Felhasználó a saját weboldalára, közösségi oldalára tartalmat kíván átvenni a honlapról, azt kizárólag oly módon teheti meg, hogy a cikk címét és tartalmának rövid összefoglalóját (leadet) a képi elemek nélkül, változatlan tartalommal és hiánytalanul átveszi a Honlapról, és a forrást megjelölve a cikk teljes tartalmára mutató hiperhivatkozást (közvetlen linket) helyez el a címben vagy a lead alá. A felhasználási feltételekről itt olvashat.
