Hallom, ahogy mondják: ugyan, 3-5 évente átélünk ilyet. Majd az eső, a fagy segít, szórjuk a rágcsálóírtót és amúgy is természetes úton összeomlik majd a gradáció. Nagyjából ugyanezt mondjuk, ha valamelyik növény adott évben veszteséget termel. „Belefér”. A súlyos károkba, amelyeket a földeken és a bankszámlánkon egyaránt érzékelünk, azonban nem szabad belenyugodni. Változtatni kétségkívül erőfeszítéssel jár. Könnyű kifogást találni, most éppen miért nem változtatunk. De ha tudjuk, hogy ott van a fal, akkor miért megyünk neki?

Termelt növényeink jelentős részére nincs piaci igény. Legalábbis olyan áron, amelyen mi előállítjuk. De itt szakadjunk el az általánosítástól! Sokan vannak gazdáink között ugyanis, akik érzékelve a csökkenő árakat, az inputok okszerű alkalmazásával, csökkentésével, cseréjével, közepes termés mellett is szép nyereséget hoztak idén az alapnövényeken. A magas termésátlag helyett a nyereséget kell a termelés középpontjába helyezni, méghozzá közép-hosszú távon. A termelésben a rövid távú gondolkodás ugyanis nagyon hamar visszaüthet. A talaj termőképességével ma már mindenki törődik.

Ahhoz, hogy gazdaságunk jövedelemtermelő-képessége fenn tudjon maradni, stabil legyen, tisztában kell lennünk azzal, hogy munkánk melyik része mennyivel járul hozzá a nyereséghez. Meggyőződésem, hogy ennek ismertében több figyelmet fordítanánk az aratás utáni tennivalókra. Az, amit a precízebb technológiákkal, tudatos talajhasználattal, a javuló termelési hatékonysággal keresünk, nincs arányban azzal, amit a megfelelő színvonalú raktározással és értékesítéssel zsebre tehetünk. Mégis sokkal kevesebb figyelmet szentelünk ezeknek. Szemléletünk és felkészültségünk fejlesztése során erre kiemelt figyelmet kell fordítani. Ha megértjük és érezzük a piac lüktetését, sikeresebben fogjuk eladásainkat időzíteni. Ehhez kereskedővé kell válni. Ha úgy érezzük, nincs ehhez kellő adottságunk, felkészültségünk, akkor hozzuk be a tudást, tapasztalatot kívülről partnerek, integrációk, együttműködések útján.

A falánk pocok üzenete tehát az, hogy a komplex kihívások komplex megközelítést, alkalmazkodást igényelnek.

Ne a pocoknak vessünk, hanem a piacnak. Ne azt, amit szoktunk, hanem azt, amire tartós kereslet van.

A kicsiny pocok igen sikeresen alkalmazkodik az adott időszak életkörülményeihez. Nekünk is tanulnunk kell ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a megváltozott időjárásnak, piacnak. Nehéz szakaszban vagyunk, nem is mindenki fogja túlélni. Két fogalmat kell megértenünk, a fenntarthatóságot és az alkalmazkodó-képességet.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ