A „lefelé vásárlás” és következményei

Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Mit hoz a fogyasztói szokásokban az élelmiszerpiacon tapasztalható drasztikus drágulás, és ennek milyen – akár pozitív – hozadékai lehetnek? Ezt a kérdéskört járja körül cikkében Fórián Zoltán,  az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője.

Manapság egyre nehezebb pozitív üzeneteket találni. Pedig minden rosszban van valami jó. Be lehet dugni fejünket a homokba, hogy ne lássuk, mi folyik körülöttünk, de a keserű csalódás így csak elodázható. A dinamikus áremelkedések közepette itt van az ideje átgondolni fogyasztói szokásainkat, és kihasználni az alkalmat a racionalizálásra, a pazarlás csökkentésére, a hazai termékek támogatására, és még hosszan sorolható, miben léphetünk előre az élelmiszerfogyasztás területén.

A költség- és árspirál, amely az élelmiszerpiacot kiemelten érinti, a vásárlási és fogyasztási szokások megváltoztatására kényszerít minket. Korábban még arról beszéltünk, hogy a tudatosodás folyamata az egészséges életmódot támogató élelmiszerek felé mozdítja el a kereslet szerkezetét. Ezzel párhuzamosan a táplálék-érzékenység miatt is sorra nyíltak az új, magasabb hozzáadott értékű, funkcionális szegmensek az élelmiszerpiacon. Ebben a szép fejlődésben már sokan kétségekkel fogadták a helyettesítő termékek megjelenését és – lassú, de érzékelhető – térhódítását. Mindezek hátterében a fizetőképesség javulása állt, ami ugyebár a tudatosodásnak is alapját képezi.

Most éppen itt kapott léket a hajó

Az ’élelmiszer jellegű vegyes’ és az ’élelmiszer, ital, dohányáru’ névvel illetett szektorok KSH által mért volumenindexe májusban is növekedést tudott felmutatni (3 százalék), és ez a turistaszezon révén vélhetően még egy ideig így is marad. A turistaszezont mlost mind a két értelmében hangsúlyozni kell. Egyrészt a pihenésre vágyók hadának érkezése, másrészt, a bevásárló-turisták jól kalkulálható anyagi érdekek mentén való idemozgása segít fenntartani a kereslet növekedésének látszatát. Ehhez persze az a rendkívüli helyzet is hozzáad, hogy ukrajnai menekültek is költenek nálunk.

Az élelmiszerforgalom értékbeni növekedése pedig az áremelkedések által jól megtámogatott.

A kereslet szerkezete azonban egyre látványosabban változik. A kereskedői zsargon ezt a jelenséget lefelé vásárlásnak hívja. Azt értik alatta, hogy az alacsonyabb árú helyettesítő termékeket veszik le inkább a polcról a vásárlók, illetve kevesebb féle terméket és kevesebbet is vásárolnak. Éltünk már meg ilyet. Több kereskedelmi márkát veszünk, az alapélelmiszerek aránya megint nő a kosárban. Apropó kosár. A kosárba kerülő termékek száma is csökken manapság. Ez természetes reakció olyan időkben, amikor rendkívüli drágulással találkozunk, és a jövedelmünk elértéktelenedése, „ne adj isten” csökkenése van napirenden. Sokat hivatkoztunk már a kormány által kiutalt tételek elfogyására is.

Hol találunk ebben pozitív tendenciát?

A vásárlási döntés egyre racionálisabb. Kevesebb a pazarlás. Eleinte bosszankodunk azon, hogy a termékek mérete egyre kisebb, hiszen áremelkedések idején ez egy bevett szokás, de aztán rájövünk, hogy annyi is elég. Csökken a túlfogyasztás. Ez az időszak éppen alkalmas arra, hogy változtassunk étkezési szokásainkon. Például, több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk még akkor is, ha az is drága. Kevesebb vásárolt folyadékot igyunk, hiszen a csapból is az jön. Kevesen tudják, hogy bár vannak az országnak olyan térségei, ahol van gond a csapvíz minőségével, világszinten is kiemelkedő az átlagos vízminőség az országban. Sőt, ivóvízkészletünk is egyedülálló. Fogyasztásunk 95 százalékban felszín alatti vízbázisból származik. Amikor látjuk, hogyan száradnak ki tavak, folyók, gondoljunk arra, hogy a világ egyre több országa, fejlettségétől függetlenül szembesül vízhiánnyal. Becsüljük meg azt, hogy nekünk van elegendő vizünk, földünk, élelmünk!

Más értelmet nyernek ilyenkor az akciók is. Az akcióvadászat, mint nemzeti sport, régóta népszerű honunkban. Most reneszánszát fogja élni. A kereskedők számára is felértékelődik az eszköz, hiszen az áremelkedések közepette is az alacsony árak látszatát lehet vele kelteni. Ráadásul, az ármozgások input és output oldali időbeli eltolása szép nyereséget tud hozni.

Meddig fog tartani ez a folyamat?

Bizonyos értelemben már nem fordulunk többé vissza ezen az úton. Aki megtapasztalja, hogy a racionalitás jót tesz pénztárcájának, egészségének, az tovább fog haladni ebben az irányban.

Amikor enyhül, majd véget ér ez a válság is, – aminek ideje még nem belátható – akkor ismét lesz mennyiségi növekedés az élelmiszerpiacon, de már a megváltozott szerkezetben.

A statisztikai adatok átlagokat mutatnak. Nem látszik belőlük az alacsony jövedelmű rétegek fogyasztási szintjének vélelmezhető csökkenése. A fent említett időszakos torzító hatások miatt pedig az élelmiszerpiac mennyiségi zsugorodása sem érzékelhető. Az alacsony bázis miatt abból sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, hogy a kereskedelmi vendéglátóhelyek forgalma az első négy hónapban csaknem duplája az egy évvel korábbinak. Az viszont bizonyos, hogy az élelmiszerkiadások jelentősen emelkedtek. A magasabb árak azonban nem azt jelentik, hogy az előállítás költségei végre valódi szintjükben jelennek meg az árakban.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ

Cikk felhasználási feltételek:

Amennyiben a Felhasználó a saját weboldalára, közösségi oldalára tartalmat kíván átvenni a honlapról, azt kizárólag oly módon teheti meg, hogy a cikk címét és tartalmának rövid összefoglalóját (leadet) a képi elemek nélkül, változatlan tartalommal és hiánytalanul átveszi a Honlapról, és a forrást megjelölve a cikk teljes tartalmára mutató hiperhivatkozást (közvetlen linket) helyez el a címben vagy a lead alá. A felhasználási feltételekről itt olvashat.