Becsapjuk magunkat, ha nem vesszük tudomásul a változásokat. A lelkiséggel a többinél talán jobban telített Nagyhét jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk az élelmiszer értékláncot, leginkább a mezőgazdaságot érintő kihívásokon. Készüljünk fel az előttünk álló időkre, az új világra!

A nyitott raktárajtóban állva kavargó érzelmek törhetnek ránk. Akinek üres, az vidáman, legfeljebb „idén is jó lett volna egy kis bevétel” legyintéssel nyugtázza azt, hogy már tavaly megszabadult a terméstől. Aki töltött teret lát az vagy azt érzi, hogy

(i) ezen bukom egy nagyot, de összességében a többi növény bevétele még mindig jó évvé teszi a tavalyi évet. Nos, sokan vannak azonban, akik

(ii) az elmaradt hasznot számolgatják, és sötéten látják a jövőt.

Ügyeljünk arra, hogy a tudás helyét ne foglalja el az érzelem. Az ugyanis rossz tanácsadó. Viszont ne is legyünk túl elnézőek magunkkal szemben! Az elmúlt év kijózanító pofonjaira nagyon is szükség volt ahhoz, hogy felkészüljünk arra, ami ránk vár.

Lássuk be,

Aki most (és ez tényleg most: mielőtt az egységes kérelmet kitöltjük és elvetjük a tavaszi magokat) nem teszi a versenyképességet az első helyre a gondolkodásában, ráadásul a fenntarthatósággal együtt, az súlyos veszteségeket fog termelni.

Ukrajna tartós berendezkedése piacunkon, a támogatási feltételrendszer bonyolódása, a termelési költségek hektikusságai, csak néhány olyan tényező, ami ok az újra tervezésre. Az őszi vetésűek jó állapota például szép termést vetít előre, de ez nem átok-e? A lefelé tartó piaci árak fényében bizony ennek nagy a valószínűsége. Számolni kell a termelési költségeket. Az én székemből nézve úgy tűnik, hogy – a várható további csökkenések fényében – csak az átlag feletti hozamok fognak nyereséget hozni. Hangsúlyozom, nem látszik még jele a csökkenő búzaár-trend végének. Az Erste Agrár Központ arra számít, hogy az év második felében emelkedés várható, de csak kis mértékű.

Hadd hívjam fel a figyelmet a mezőgazdaság egyik leggyengébb pontjára is, ez pedig a pénzügyi kultúra.

Ahhoz, hogy ne legyünk a ragadó idő foglyai, mindenképpen változtatni kell! Aki csak a kényszer hatására teszi ezt, késésben van, de még megragadhatja a mentőkötelet. Ezt nem fogjuk tudni egyedül megoldani. Az individualizmus kora rég lejárt az agráriumban. Más vetésszerkezet, más minőség, egységes, nagyobb mennyiségek, és sokkal összetettebb felkészültség kell a túléléshez.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ