Az élelmiszert háborúk idején a harcoló felek mindig is fegyverként használták. Oroszország – a világ legnagyobb búzaexportőre – most megpróbálja kiszorítani az ukrajnai terményt a nemzetközi piacokról. Ezzel Ukrajna egyik legnagyobb bevételi forrását veszélyezteti a korábbiaknál is jobban. Ez azonban nekünk is fáj, és olyan hosszú távú következményei vannak és lesznek, amelyekre azonnal fel kell gyorsítanunk a felkészülést. Már az elmúlt év is bizonyította, hogy exportpiacainkon súlyos pozícióvesztést szenvedtünk el. S ahogy fokozódik Ukrajna Európán belüli értékesítési kényszere, úgy szorul a nyakunk körül a hurok.

Mit üzen az orosz lépés a világnak? Azt, hogy a harc nem csak a csatatéren folyik, hanem világszerte. Oroszország július végén az orosz–afrikai csúcstalálkozót rendezett. Ezen az oroszok egy sor témában egyeztek meg az afrikai országok képviselőivel. Többek között a szankciók elleni küzdelemben, az élelmiszer-biztonsági problémák kezelésében. A politikai és gazdasági szándék jól érzékelhető abból, hogy az orosz elnök 25-50 ezer tonna gabona ingyenes szállítását ígérte meg hat országnak – Burkina Fasónak, Zimbabwének, Malinak, Szomáliának, a Közép-afrikai Köztársaságnak és Eritreának. Ez az orosz kivitel szempontjából jelentéktelen mennyiség, de a marketing értéke jóval nagyobb. Lásd ismét a párhuzamot az élelmiszerüzletek árakcióival.

A nagypolitika fontos színtere Afrika, a jövő piaca. Kína már nagyon erős pozíciókat szerzett a kontinensen, és részben ők is gabona és pénzügyi segélyekkel építették fel azokat. Az oroszok is erre törekszenek. Különösen érdekes az éppen puccsal érintett Nigéria esete, hiszen – sok egyéb ásványkincs mellett – ott hatalmas uránkitermelés folyik, állami kézben.

A búza világpiacán már régen zajlik Oroszország előretörése. Az utóbbi években kifejezetten sikeresen nyert el tendereket például Észak-Afrikában az EU tagállamok elől. Nagy mennyiségű, egységes tételeket tud kínálni, jó minőségben. A jövőben is nehezen lesz verhető. Érdemes megjegyezni, hogy az oroszok növekedési lehetőségeit már korlátozza, hogy Azori-tengeren lévő kikötőik kapacitása kisebb a fekete-tengeri ukránokénál. Ez akár a konfliktus kitörésének egyik háttér oka is lehetett. Ukrajna 48 millió tonna tengeri kikötői kapacitással rendelkezett a háború előtt. Oroszországnak 42 millió tonnás van, de 12 különböző kikötőből áll, és szinte mindegyik kisebb az ukránokéhoz képest, amelynek hat kikötője van, és a legtöbb nagy.

Az Európai Unió a Reuters hírügynökséghez eljuttatott levelében a közelmúltban figyelmeztette a fejlődő országokat és a G20-tagokat, hogy Oroszország olcsó gabonát kínál „új függőségek létrehozására”. „Miközben a világ az ellátási zavarokkal és a magasabb árakkal küzd, Oroszország most kétoldalú, kedvezményes gabonaszállítási ajánlatokkal keresi meg a sebezhető országokat, úgy tesz, mintha megoldaná az általa okozott problémát” – áll a levélben. „Ez egy cinikus politika, amely az élelmiszert szándékosan fegyverként használja fel új függőségek kialakítására, súlyosbítva a gazdasági sebezhetőséget és a globális élelmezésbiztonságot.”

Ukrajnában négy kikötő található a Duna mentén: az izmaili kikötőt, amelyet a héten megtámadtak (raktárak és legalább 40 ezer tonna gabona megsérült); a Reni kikötő; Ust-Dunaisk kikötője; és Kilya kikötője. A folyó összeköti Ukrajnát a Fekete-tengerrel és nyolc másik európai nemzettel. A háború előtti 90 százalékos szintről 2022/23-ban Ukrajna átirányította szállítmányait, és a búza és kukorica mindössze 65 százalékát, az árpának pedig 50 százalékát exportálták a Fekete-tengeren keresztül. Mivel a fekete-tengeri gabonaexport lényegében leállt, a dunai terminálok pedig ostrom alatt állnak, a következő lehetőség a vasúti szállítás. E téren azonban erős korlát a magasabb szállítási költség és az egységes vasúti nyomtávok hiánya Európa-szerte.

Az ukrán gabonaexport ellehetetlenítésével az orosz célok egyértelműek. Az EU felé kényszerítve az ukrajnai terményeket csapást mérhetnek a közösség gabonatermelőire, így világpiaci esélyeik tovább növekszenek, és mellesleg a magas árak révén szépen keresnek is. Adminisztratív úton csak ideig-óráig lehet ezt a tendenciát gátolni. Ki kell használni az időt arra, hogy megkeressük helyünket a közeljövő terménypiacain.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ