A jövőben az állatok számát a rendelkezésre álló területekhez kell kötni – amennyiben a német földművelésügyi miniszter e javaslata megvalósul, annak gazdák szerint az lehet a következménye, hogy felborulhat az az egyensúly, amely a növénytermelés és állattartás között kialakult, a kevesebb sertés pedig kevesebb élelmiszer mellékterméket is fog eltüntetni.

Kezdjük mindjárt a tavaly májusban elfogadott új klímatörvénnyel, amely újfent szigorította a mezőgazdasággal szemben támasztott követelményeket a károsanyag-kibocsátás csökkentéséért. A 2020-as 66,4 millió tonnás CO2-egyenértékről kiindulva a jelenlegi tervek szerint a kibocsátásnak 2030-ra 54 millió tonnára kell csökkennie. 2040-re a mezőgazdaságnak csak 40 millió tonna üveghát hatású gázt (ÜHG) kellene kibocsátania. Mindkét célt valójában csak az állatok számának drasztikus csökkentésével lehet elérni. Na, itt kezdjük megérteni az új német szakvezetés mozgatóit. De mielőtt a várható intézkedések ránk vonatkozó következtetéseit levonnánk, kezdjük egy gyors helyzetjelentéssel a sertésszektorból!

1. Először is a német sertésállomány látványosan csökken. Amikor a csúcson volt 2012-ben, 28,3 milliós volt. Tavaly novemberre 24,5 millióra csökkent. Ez 25 éves mélypont. A helyzet azóta is gyorsuló ütemben romlik. Novemberben mintegy 18 800 német gazdaság foglalkozott sertéstermeléssel, ami 7,8 százalékos csökkenés az egy évvel korábbihoz képest. A német sertéstelepek száma az elmúlt tíz évben 39,1 százalékkal csökkent.
2. Visszaesett a vágások száma is. Ez már évekkel ezelőtt elkezdődött, de tavaly ez is nagyobb sebességre kapcsolt. 2010 és 2020 között 9 százalékkal esett vágások száma. Tavaly augusztusig bezárólag további 2,9 százalékkal esett. Ez pedig azt jelenti, nem csak a hazai sertésállomány, hanem a vágóállat import is csökkent.
3. 2021 első felében 1,2 százalékkal, 31,5 ezer tonnával csökkent a sertéshús-termelés. Mindez növekvő átlagos vágósúlyok mellett, hiszen a pestis miatti kitiltások óta gyakorlatilag folyamatosan torlódik a vágó alapanyag, tovább eszik, nagyobb súllyal ér a vágóhídra. Hogy ezt is lássuk folyamatában: 2010-hez képest a visszaesés tavaly 7 százalékos volt.
4. Az élőállat-import mutatja leginkább az integráció összeomlását. Hollandiából és Dániából a 2015. évihez képest 17 százalékkal kevesebb malacot és hízót, valamint 50 százalékkal kevesebb vágósertést vittek be már 2020-ban. Mondanom sem kell, tavaly ez is gyorsult.
5. A sertéshús-export mindezekből következően szintén látványosan zuhan. A 2010-es bázishoz képest 6,5 százalékos a visszalépés.

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Új német agrárpolitika

Az új német kormány koalíciós szerződését tanulmányozva feltűnik, hogy a legnagyobb hangsúlyt a mezőgazdaságra és a környezetvédelemre vonatkozó témák kapják. Az új német mezőgazdasági minisztert Cem Özdemirnek, a környezetvédelmi minisztert Steffi Lemkének hívják. Érdemes ismerni e neveket, mert sokat fogjuk hallani őket. Máris ők nyilatkoznak, szerepelnek a legtöbbet a kormánytagok közül. E zöld vezetők már ismertették terveiket. Ebből emelek ki néhány, számunkra is fontos témát.

• Az egyik legfontosabb üzenetük az, hogy emelni kell az élelmiszerek árát. Minden további elképzelésük azon alapszik, hogy az élelmiszer értéklánc minden tagja megfelelő jövedelmezőséggel rendelkezzen ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon például a kormány elvárásaihoz is a piaciak mellett. Megfogalmazásuk szerint „az áraknak az ’ökológiai igazságot’ kell kifejezniük. Özdemir azt szeretné elérni, hogy Németországban az emberek ugyanúgy értékeljék az ételeiket, mint az autóikat. „Néha az az érzésem, hogy egy jó motorolaj fontosabb számunkra, mint egy jó salátaolaj” – mondja Özdemir. Az élelmiszer valószínűleg nem lesz luxuscikk. „De az árnak erősebben kell kifejeznie az ökológiai igazságot” – mondta.
• Özdemir csökkenteni akarja a haszonállatok számát Németországban: „Jobb lenne kevesebb állatot tartani és jobban tartani”. Mostantól a beruházási támogatások az állatjóléthez fognak kapcsolódni. Emellett Özdemir bejelentette, hogy „jövőre nagyobb átláthatóságot biztosít a húsok egyértelműen érthető állattenyésztési címkézésével”. Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy kamerákkal fogják felszerelni a vágóhidakat, emelik az állatjóléti büntetések mértékét, fokozzák az ellenőrzéseket.
• Az agrárminiszter arra törekszik, hogy 2030-ra a jelenleg közel tízről harminc százalékra bővüljön az ökológiai művelésű szántóföldek aránya, és „ki akarja használni az állam vásárlóerejét”. A közétkeztetést regionális és biogazdálkodásra kell átalakítani. Az államnak példát kell mutatnia.
• Egy egészen új vonal a kendertermesztés feltételeinek kialakítása. A gazdálkodók nagyon érdeklődnek az új lehetőség iránt, amit a kannabisz legalizálása jelent. „Amint a Bundestag elfogadja az egészségügyi miniszter törvénytervezetét, a német mezőgazdaság is termesztani fogja ezt a növényt. A CDU ezt már nem tilthatja meg”. Özdemir visszautasította a korábban illegális kábítószernek minősített szer legalizálási terveit érintő kritikákat. „Örülök, hogy a kannabisztilalom őrülete végre véget ér” – mondta.
• Kötelező csökkentési célok a cukor, a zsír és a só tekintetében. Özdemir a késztermékekre vonatkozóan is szigorúbb követelményeket tervez, hogy az emberek egészségesebben étkezhessenek. „Összességében Németország étrendje túlságosan egészségtelen” – panaszkodott egy interjúban a zöld politikus. A felnőttek több mint fele túlsúlyos. „Ennek oka a túl sok cukor, zsír és só, különösen a késztermékekben” – mondta Özdemir. „A politikusok túl sokáig próbálták önkéntes kötelezettségvállalásokkal motiválni az ipart ezen összetevők csökkentésére. Ennek most vége. Velem kötelező érvényű csökkentési célok lesznek” – jelentette be.
• Azon már nem lepődünk meg, hogy Steffi Lemke szövetségi környezetvédelmi miniszter a növényvédő szerek mezőgazdasági felhasználásának erőteljes csökkentését szorgalmazza. „Nem feltételezem, hogy négy éven belül teljesen kitiltjuk a növényvédő szereket. De jelentős csökkentésre van szükségünk, ha meg akarjuk állítani a rovarok pusztulását”. Pénzügyi ösztönzőkkel, de szabályozási joggal is csökkenthetjük a növényvédő szerek használatát – folytatta Lemke. Meg van győződve arról, hogy a legtöbb gazdálkodó kevesebb növényvédőszert szeretne használni – mondta Lemke.
• A jelzőlámpa koalíció folytatni kívánja a mezőgazdasági támogatások szerkezetátalakítását. „A gazdálkodókat az európai agrárpolitika évtizedek óta olyan kínos helyzetbe sodorja, hogy növekedniük kell és többet kell termelniük, vagy felvásárolják őket” – mondta Lemke. Bírálta azt a döntést, hogy ebben az EU költségvetési- kifizetési ciklusban az előző kormány részvételével folytatódik az európai agrárpolitika. „Sürgősen ki kell lépnünk ebből az egyszerű területalapú támogatási rendszerből, amelyet minden ökológiai megfontolás nélkül folyósítanak. A lámpás kormánynak erre kell felkészülnie a következő négy évben. Csak így lesz elegendő egészséges és változatos ételünk” – követelte a környezetvédelmi miniszter.
• A klímavédelemnek és a fajvédelemnek egyenlő értékűnek kell lennie. Lemke a megújuló energiák terjeszkedéséről szóló vitában is óva intett attól, hogy a klímavédelmet a fajvédelem elé helyezzék. Két nagy ökológiai válság van bolygónkon, amelyeket „együtt kell megoldani: a klímaválság és a fajok kihalásának válsága” – mondta Lemke. Az egyik ugyanolyan fontos, mint a másik. Mindkét válság kirívóan veszélyeztette az élet természetes alapjait.

Erste Agrár következtetések

• A két új szaktárca-vezető zöldpárti. Választási sikereik egyik kulcsa éppen a mezőgazdasággal és környezetgazdálkodással kapcsolatos sarkos megfogalmazások, erős kijelentések voltak. Most próbálnak megfelelni saját ígéreteiknek.
• A területalapú támogatások célkeresztbe helyezése már régen időszerű. Ha a németek most, a ciklus első felében elkezdik a rendszer átalakítását célzó munkát, talán már a következő ciklusban komoly változások jöhetnek e téren. Lássuk be, nem igazán hatékony eszköz. Erősen kérdéses azonban, hogy ettől lenne több és jobb élelmiszer a jövőben?
• Az élelmiszerek ár-érték arányos árazása nagyon időszerű téma. A pandémia katalizálta e folyamatot, de sok még a teendő annak érdekében, hogy a fogyasztónak reális képe legyen az élelmiszerekről és azok értékéről.
• A hagyományos gazdálkodás feltételei egyre közelebb vannak az ökogazdálkodáséhoz. Lassan eltűnik majd ez a határ, és újra kell definiálni a bioélelmiszer fogalmát is.
• Az élelmiszerek só- és cukortartalmára fel kell hívni a fogyasztó figyelmét, de ha kivesszük az ízeket a kajából, még nem élünk egészségesebben. Sőt, számos ilyen jellegű próbálkozás kudarca bizonyítja, hogy nem ez a célravezető módszer. Az egészséges életmódot támogató étkezésre való nevelést el kell kezdeni már az óvodában. Ennek feltételrendszerét kell kialakítani. Az élelmiszerek bűnbakká nyilvánítása téves irány.
• A klímavédelem és fenntarthatóság fontos. A mezőgazdaság ebben való részvétele nem különben. Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy erről fognak szólni az előttünk álló évek.
• Összességében úgy tűnik, az új német politika az agrárium irányában is fokozni fogja a változások gyorsítását. Csak kapkodjuk majd a fejünket a megszülető szigorítások láttán.
• A tanulságok megfontolandók: hiába a nagy hatékonyságú, és piacbefolyásoló méretű tömegtermelés, ha a német sertés értéklánc több ponton (takarmány, malac, vágósertés) importra épül, és az exportpiaci válságok két vállra fektetik. Ebből a szempontból Spanyolország helyzete sem megnyugtató. Bár most dübörögnek, felettük is lebeg a kasza.
• Ami mindebből következtetésként biztosan levonható, az az, hogy Németországnak sürgősen új sertés-stratégiára van szüksége. Ez pedig a jelenleginél jóval kisebb szektort fog lefedni. Sok sertéstartó máris átment másodállásúvá, hogy legyen fix jövedelme, és tömegesen várnak arra, hogy Hollandiához hasonlóan a kormány pénzzel segíti majd kiszállásukat a szektorból. Az új felállás egy hosszú évekig tartó agónia során fog kialakulni.
• Az átalakítási kényszert fokozza az állatjóléttel és az intenzív állattartás környezeti hatásaiból fakadó támadási felület.
• Kisebb német termelés, kisebb export, következésképp kisebb nyomás irányunkban is. Bár jelenleg nagyon sok a változó, nekünk is szükségünk van egy konszenzuson alapuló sertésstratégiára, amelynek alapját a termelők együttműködésének kell képeznie. Enélkül maradunk a jelenlegi, igencsak ingoványos úton, amiről nem tudjuk hová veze

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ