Múlt héten a gabonatermesztés jövőképét mutattam meg a déli tagállamok példáján keresztül. Ezen a héten is maradunk a gabonaszektorban, de más szemszögből nézünk a jövőbe. Jogos a felvetés, ha a globális felmelegedés valóban visszaveti a hozamokat, akkor miért alacsonyak az árak (már relatíve!).

A válasz egy találós kérdés:

Mit tesz a gazda – legyen a világ bármely pontján, ha magas a terményár? Növeli a termelését és készletezik. S mit tesz, ha alacsonyak az árak? Hát ugyanezt.

Elég a világ gabonatermelését mutató grafikonra tekinteni, hogy ez alátámasztást nyerjen. Ebbe tenyerel bele a globális felmelegedés: leginkább az emelkedő átlaghőmérséklet, a hőségnapok számának emelkedése, az egyenetlen csapadékeloszlás, és az UV-sokk. Ennek hatása a romló hozamokban és minőségben máris tetten érhető. Az alábbi termelési görbe emiatt lefordul majd. Lassan ugyan, de tartósan. A régóta stabil globális mérleg elkezd majd romlani. Középtávon pedig egyenesen az ellátás biztonsága kerül veszélybe. Minőségi oldalon mindenképp.

A felmelegedés északi irányban még a terület-bővülés potenciáljával kecsegtet, például a világ legnagyobb búzaexportőre, Oroszország számára. Az őszi vetésűek felé való elmozdulás a vetésszerkezetben is tartogat még mozgásteret a termelési színvonal fenntartására. Ugyanakkor a keresleti oldal töretlenül bővül. A termelési görbe ellaposodik, majd néhány éven belül elkezd csökkenni. Hol vannak a képletben a technológiai, genetikai fejlesztések? A lassító tényezők sorában.

A felmelegedés időszaka ugyanis még csak most kezdődik. Immár több mint egy éve minden hónapban megdőlnek a melegrekordok. Ráadásul, a Kárpát-medencében a leggyorsabb a folyamat. A tőlünk északabbra gazdálkodók számára számos előnyt hoz ez a korszak, miközben mi szerkezetváltásra kényszerülünk és csökkenő hozamokkal kell számolnunk. Hatalmas problémát látok az időjárás változása és a rá adott reakciók sebességének különbségében.

A magyar gazdatársadalom inkább Pató Pálosan reagál.

Megadja a módját. Nos, erre nincs idő. Vannak, persze hogy vannak jogos kifogások: az engedélyek megszerzése, a szomszéd együttműködésre képtelensége, minden drága, de kifogyunk az időből.

S mivel a beavatkozás nem csak egy-két lépést, hanem egy teljes módszertanváltást igényel, a késésünk csak halmozódik. Már felsorolni sem érdemes a beavatkozási pontokat, hiszen gyakorlatilag tevékenységünk minden eleme beletartozik. Nem csak a termés megvédése a feladat, hanem olyan termékek előállítása, amelyek gazdaságosan állíthatók elő, legalább középtávon.

A terméskiesések ellehetetlenítik a termelői kör egy részét. Ez a koncentrációs folyamat gyorsulását idézi elő. A nagyobb gazdasági egységek kialakulása is egyfajta együttműködés, de mennyivel egészségesebb lenne, ha belátnánk (vagy már rég beláttuk volna!) hogy a stratégiai együttműködések nélkül ilyen léptékű változások nem képzelhetők el. Olyan méretű és minőségű árualapokat kell létrehozni, amelyek piaci, értékesítési lánccal bírnak. A meglévő ilyen láncaink mindkét végükön szakadoznak (mind a klímaváltozás okozta termelési bizonytalanságok, mind a piaci átrendeződés okán).

Egyik oldalról a vetésszerkezetben érzékelhetőek a változások, de – véleményem szerint – lassúak.

Nagyon rugalmatlanok vagyunk, és ez sok gazdaság végét hozza el már ebben az évben, de leginkább 2025-ben.

A búza, a kukorica, a repce, és – egy rövid kiugrás után – az árpa területe trendszerűen csökken, míg növekedést az örök szerelem, a napraforgó és az új szerelem, a szója területe mutat.

Sokan, sokféle dologgal, agrotechnikai eszközzel próbálkoznak. Gyűlnek a tapasztalatok. Ezeket meg kell osztani. Át kell lépni az árnyékunkat. Többször hangoztattam már az Agroképen is, a magyar agrárium jövőképe pozitív, de néhány nehéz év vár ránk, amikor levetkőzzük a megszokásokat és beidegződéseket, újra tanuljuk a szakmát és az együttműködést. Mi, az Erste ebben is katalizátor szerepet vállalunk. Ügyfélkörünk erős, nagy. Azokból a vállalkozásokból áll, akiket a nyertesek oldalára várunk, és segítünk. Agrárszakmai műhelyünk pedig régóta azon dolgozik, hogy ne csak pénzügyeikben legyünk biztos támaszuk, hanem a stratégiai döntéseikben is.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés