Kutatás a vadászati haszonbérleti díj meghatározására

A vagyonértékelési számítások elvégzéséhez két megye vadásztársaságainak adatait vizsgálta. Bács-Kiskun és Nógrád megyében a vadászati haszonbérleti szerződésekből gyűjtötte ki a területnagysági és haszonbérleti díjra vonatkozó adatokat, utóbbiban kiegészítve olyan információkkal, amelyek a haszonbérlők jellegére vonatkoztak, vagyis, hogy a földtulajdonosok vadásznak a területükön, illetve, hogy melyik terület van állami tulajdonban. A haszonbérleti díjakat befolyásoló tényezők vizsgálata érdekében kigyűjtötte a vadászterületek Budapesttől való közúti távolságát, az elhelyezkedésük szerinti járási földárakat és megyei földbérleti díjakat, továbbá járásonként a művelési ágak arányait az összes külterületekhez viszonyítva, valamint a tájegységi vadgazdálkodási tervekből az adott vadászterületekre vonatkozó fontosabb vadfajok (gímszarvas, dámszarvas, őz, vaddisznó, muflon, mezei nyúl és fácán) utolsó közzétett terítékarányait és a trófeák éremarányát. Bár a vadászati haszonbérleti szerződések kötelező elemként tartalmazzák a területen található vadállományt, ezek vizsgálata alapján arra jutott, hogy érdemesebb a terítékadatokból kiindulni, tehát abból, amit az adott területen el is ejtettek. Mindezeket táblázatba foglalta és többváltozós lineáris regresszióanalízis segítségével vizsgálta, hogy a vadászati haszonbérleti díj vonatkozásában ezek az adatok hatótényezőként működnek-e, azaz hogyan függhet ezektől az adatoktól a haszonbérleti díj.
Megállapította, hogy a terület haszonbérleti díja vonatkozásában értéknövelő tényező az erdősültség, a nagyvadas jelleg és a főváros közelsége, míg az apróvadas területek, illetve Budapesttől távolabbi vadászterületek haszonbérleti díja alacsonyabb.
Battay Márton Balázs a kutatás során a vadászatra és a haszonbérletre hatást gyakorló társadalmi tényezőket is elemezte. Az elmúlt húsz-harminc évben a vadászat kapcsán érzékelhető legmarkánsabb változás a vadászati jog termőföldhöz kapcsolásából, majd az uniós csatlakozás nyomán megjelent agrártámogatások rendszeréből fakad. A növénytermesztésben olyan piactorzító hatású támogatások jelentek meg, amikhez képest a vadászat és vadgazdálkodás elvesztette az értékét, éppen azok szemében, akik a vadászati jog tulajdonosai. Ez a tendencia az élőhelyek állapotát rontja, mivel a földalapú támogatások kihasználása érdekében jellemző, hogy minden talpalatnyi földet beszántanak, mezsgyéket, fasorokat és erdősávokat vágnak ki. Ez elsősorban az apróvadgazdálkodásban okoz gondot.
A vadászati jog haszonbérleti díja jelenleg nem éri el az optimális mértéket, továbbá nem segíti elő a vadgazdálkodás fejlődését makrogazdasági és társadalmi szinten.
Mindezen körülmények ellenére, a haszonbérleti díjak mértéke tekintetében statisztikai eszközökkel kimutathatók azok a törvényszerűségek, amelyeket a témával foglalkozó, a kutatás szakirodalmi áttekintésében bemutatott szerzők a teljesen más gazdasági és szociokulturális alapokon létrejött nyugat-európai és amerikai vadászterületek bérleti díjainak elemzése során feltártak.
A Szent István Egyetem fiatal kutatója által vizsgált két megye adataiból levont következtetések alkalmasak arra, hogy további vizsgálatok kiindulópontjaként szolgáljanak, azonban országos érvényű képlet csak az országos adatok feldolgozása alapján készíthető el. Ezek összegyűjtése és feldolgozása mindenképpen indokolt.