Romlottak a pozícióink a diópiacon

Forrás: Getty Images
A magyar dió relatív koraisága és korábbi sikerei ellenére sokféle termesztési és piaci nehézséggel szembesült az utóbbi években, és jelenleg nem versenyképes a a versenytársak két-háromszoros termésátlagaival szemben.

Korábban, a pozitív piaci visszajelzések miatt a hazai diótermő terület az elmúlt évtizedben folyamatos növekedést mutatott Magyarországon. Míg tíz évvel ezelőtt alig haladta meg a 3 ezer hektárt, addig jelenleg 8 ezer feletti hektáron termelünk diót, melyből a termőkorú ültetvények területe mintegy 5-6 ezer hektár – írja összefoglalójában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Magyarországon az éves termés egy átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul, míg egy igazán jó évjáratban elérheti a 10 ezer tonnát is. Az előállított dió éves elsődleges termelési értéke 4-6 milliárd forint.

Az ágazat növekedésének hátterében alapvetően a dió korábbi jó piaci pozíciója és kedvező értékesíthetősége állt. Azonban a telepítések növekedésében jelentős szerepet játszott annak extenzívebb jellege, a relatíve alacsony tőke- és élőmunka-igénye. Ebben közrejátszott az a közkeletű vélekedés is, hogy a kiskertek diófái vagy a vadon termő fák mindenféle gondozás nélkül képesek valamilyen szintű termést produkálni. Árutermelő ültetvények esetében ez azonban sok jelenlegi vagy potenciális diótermelőt vezethet tévútra.

A jövőben csak azok lesznek versenyképesek, akik magas szintű szaktudás, jó tőkeellátottság, magas színvonalú termesztéstechnológia és kiváló gépesítettség mellett termelnek diót.

A magyar dió általában kiváló gyümölcsméretet produkált az elmúlt években, az átlagos termésátmérő nagyobbrészt elérte a 32-36 millimétert. A klímaváltozás hatására azonban az utóbbi években ez csökkent, ami negatív hatással volt a hozamokra és a piaci árakra is. A dióbél esetében legértékesebb árunak a feles dióbél számít, a negyedes dió már alacsonyabb értéket képvisel, legszerényebb áron pedig a törött bél értékesíthető. A termékek „átváltásánál” fontos arányok, hogy egy kilogramm betakarított nedves, nyers dióból hozzávetőlegesen 0,7 kilogramm osztályozott, száraz héjas dió képződik. (A 30 százalékos tömegveszteség a szárítás miatti jelentős vízelvonás, valamint a léha és gyengébb minőségű, sérült szemek kiválogatásának következménye.) Továbbá 1 kiló száraz héjas dióból 30-35 dekagramm dióbél nyerhető.

Az utóbbi években tapasztalt klímaváltozás mellett a növényvédelmi problémák is jelentősen befolyásolták a dió hazai termeszthetőségét, így csökkent a koraiságból és a minőségből adódó korábbi előnyünk. Jelentős változás történt a világ diópiacán is, ahol nagymértékű termelésbővülés következett be az USA, Kína, illetve – a déli féltekén – Ausztrália és Chile termelésében. A korábban legnagyobb dióimportőr, Kína mára már exportőri pozícióba került. Mindezek következtében óriási importnyomás alakult ki az európai piacon. Ebben a folyamatban Magyarország piaci pozíciója gyengült, a héjasdió-exportunk harmadára esett vissza, évi 1,5 ezer tonnáról 500 tonna alá. A dióbél-exportunk még kedvezőtlenebbül alakult, mivel az a negyedére esett vissza, 2 ezer tonnáról 500 tonna körüli értékre. Ezzel egyidőben a dióbél importunk is jelentősen emelkedett, a korábbi 600 tonnáról 1,2 ezer tonnára, elsősorban Ukrajna irányából.

A jövőben kulcskérdés lesz a dióburok-fúrólégy elleni védekezés, ami komoly termesztéstechnológiai szaktudást, tőkét, valamint gépi-technikai hátteret követel meg.

Az ezzel nem rendelkező termelőknek nem sok esélyük lesz megvédeniük termésüket a károsító ellen, aminek a vadon termő és a házikerti diósok sajnos már áldozatává váltak. Ez hosszabb távon a kínálat további visszaeséséhez vezethet. Pozitívum azonban, hogy a tavalyi évben már felhasználási engedélyt kaptak olyan növényvédelmi készítmények, amiket a nyugat-európai diótermelők is használnak ültetvényeik megvédésére.

A nehéz helyzetben lévő hazai diótermesztés megmentése, hasonlóan más gyümölcsfajokéhoz, jelentős kutatás-fejlesztési tevékenységet igényel. Erre a Nemzeti Agárgazdasági Kamara társszervezetekkel, kutatóintézetekkel és a hatósággal közösen komplex fejlesztési javaslatot készített a kormányzat részére, annak érdekében, hogy jövőben a fajta- és technológiaváltás eredményeként növekvő termésátlagokkal és magas minőségű áruval sikeresen vehessük fel a versenyt a piaci konkurenciával.