Már az ezredforduló óta csökken Magyarországon az almatermő-terület: akkor még 42 ezer, tíz éve pedig közel 30 ezer hektár almaültetvényt tartottak számon, a 2023-as adatok szerint pedig 20564 hektáron folyik almatermelés – mondta a Világgazdaság érdeklődésére Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke. A területcsökkenéssel párhuzamosan a termés is kevesebb, az Ápáti szerint az ezredforduló körüli egymillió tonnás terméspotenciál mára 600-650 ezer tonnára zuhant, de az időjárási károk miatt az utóbbi években még ezt sem sikerült kihasználni.
A FruitVeB szakértői azt valószínűsítik, hogy a termőterület évi mintegy ezer hektáros csökkenése a következő pár évben is folytatódhat vagy akár fel is gyorsulhat, ami egyúttal a terméspotenciált is csökkenti. Fontos körülmény, hogy a jelenleg már mintegy hatezer hektár almaültetvény áll ökológiai, vagyis bioművelés illetve az arra történő átállás alatt. Ezek alapján pedig valószínűsíthető, hogy az almatermő terület ezen 30 százaléka relatíve alacsony terméspotenciállal rendelkezik, ugyanis a FruitVeB gyakorlati ismeretei alapján javarészt az idősebb vagy gyengébb kondíciójú ültetvények kerültek át az ökológiai programba.
A termésmennyiség utóbbi években megfigyelhető jelentős ingadozásai elsősorban az időjárási káreseményekkel, döntő részben a tavaszi fagyokkal van összefüggésben – mondta Apáti Ferenc.
A következő három évben az időjárási károk miatt 360 és 470 ezer tonna között mozgott az éves almatermés, ami az akkori terméspotenciálunk körülbelül 60 százaléka volt, tavaly pedig az elmúlt három évtized egyik leggyengébb termését éltük meg: mindössze 280 ezer tonna volt a szüretelt mennyiség – sorolta a FruitVeB elnöke.
A szakmaközi szervezet július közepén végzett felmérése alapján úgy tűnik, hogy az idei nem kiváló, de összességében egy jó évjárat lehet. A jelentősebb tavaszi fagyok Dunántúlon és az ország középső térségében, ezen belül Zala, illetve Bács-Kiskun vármegyékben éreztetik hatásukat a termés mennyiségében, ugyanakkor a termőfelület túlnyomó részét adó észak-keleti országrész almaültetvényeit nagyobbrészt megkímélték a súlyosabb tavaszi fagyok. A megporzásra és terméskötődésre kedvezőtlen hűvös, borús, fényszegény, szeles és csapadékos áprilisi időjárás részben már nem, vagy kevésbé érintette az almaültetvények relatíve késői virágzását, így az almában jelentősebb terméskötődési, illetve terméshullási problémákat sem tapasztaltunk (nem úgy, mint a meggy, cseresznye vagy szilva esetében, ahol drasztikus kötődési problémákat tapasztaltak). Az időjárás május óta közel optimálisan alakul: bőséges a csapadékellátottság és összességében kevés, illetve rövid a kánikulai időszakkal járó hő- és sugárzási stressz.
A FruitVeB elnöke negatív jelenségként említette, hogy
A csapadékos tavasz miatt az átlagosnál nagyobb a varasodásfertőzés, ami szintén az ipari alma felé terel egyébként frisspiaci almának „induló” mennyiségeket.
A legnagyobb termesztőkörzetünk már hagyományosan Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, ahol 15136 hektár almaültetvény található, ami a jelenlegi termőfelület háromnegyede. Ez, kiegészül Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék 1705 hektárnyi termőfelületével, így azt lehet mondani, hogy az észak-keleti országrész adja a hazai almatermő felület bő 80 százalékát.
A felsorolt hatások eredőjeként a FruitVeB az idei évre 500-550 ezer tonna közötti almatermést prognosztizál. Ebből mintegy 400-430 ezer tonna lehet ipari, 100-120 ezer tonna pedig étkezési minőség. A fajták között kirívóan gyengén vagy jól teljesítő fajtát nem látunk, nagyobbrészt a fajták összehasonlításában is kiegyensúlyozottnak látszik a termés. A gyümölcsméretek – a közel optimális időjárásnak köszönhetően – eddig szintén nagyon kedvezően alakulnak: az öntözetlen ültetvényekben is sok esetben már most olyan vagy nagyobb a gyümölcsök mérete, mint tavaly betakarításkor (jóllehet tavaly az évszázados méretű aszály okán maradt apró az öntözetlen ültetvények gyümölcse).
Apáti Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy ebben a becslésben még plusz-mínusz 10 százalék hibalehetőség rejlik. A legnagyobb bizonytalanság – ami a következő hetek időjárásától függ – hogy milyenek lesznek a termésmennyiséget meghatározó gyümölcsméretek, illetve hogyan alakul az étkezési-ipari kihozatal aránya.
Gyenge terméssel indul a szilvaszezon
A közepesnél is gyengébb, 40-50 ezer tonnás szilvatermés várható idén Magyarországon – prognosztizálja a FruitVeb. A kilátások országrészenként és fajtánként eltérőek, a termőterület többségét kitevő dunántúli, Pest és Bács-Kiskun vármegyei termesztőkörzetekben többnyire gyenge termés ígérkezik, a közepesnél jobb csupán az északkeleti térségben várható. A visszaesés oka részben a tavalyi aszály, a fák ugyanis emiatt nem tudtak elegendő és jó minőségű virágrügyet képezni. A megporzásnak az esős, hűvös idő nem kedvezett, a termés minőségének ugyanakkor jót tett az időjárás – írták. Magyarországon közel hatezer hektár a szilva termőterülete, bár tíz éve még megközelítette a nyolcezer hektárt. A termés évi 60-65 ezer tonna, jó években csaknem 80 ezer tonna is lehet, 2020-ban viszont alig 25 ezer tonna jött össze. A tavaszi fagyok kedvezőtlen hatása az utóbbi években egyre jelentősebb. A kivitel emiatt jelentősen csökkent, a 2020 előtti 8-12 ezer tonnáról mostanáig 2-4 ezer tonnára esett vissza. Az import nem jelentős, az utóbbi 5 évben 1-2 ezer tonna körül alakult. A szilva főszezonja augusztusban kezdődik, a termelői árak eddig a tavalyi szinten vagy kicsivel magasabban alakultak: a lekvár- és pálinka-alapanyag 90-120 forintba, a hűtő- és konzervipari alapanyag 120-150 forintba került, a kézi betakarítású frisspiaci szilva nettó termelői ára 200-300 forint kilogrammonként.
