A hazai piacokon manapság a legelterjedtebb görögdinnyeféle a gömbölyű alakú, csíkos héjú, piros belű Crimson fajtakör. Szembetűnő változás ez ahhoz képest, hogy néhány évtizede még az egyszínű, sötétzöld héjú, piros belű görögdinnye volt az egyeduralkodó, amely a – szintén az alapfajtáról elnevezett – Sugar Baby típusnak felel meg. Kevésbé gyakori a vékonyabb csíkokkal rendelkező Tiger típus, valamint a csíkos és hosszúkás alakú Jubilee. Hosszúkás, de egyenletes világoszöld a Charleston Gray fajtakör.
Természetesen az sem biztos, hogy egy görögdinnyének piros a belseje, hiszen vannak világosabb vagy sötétebb sárga béllel rendelkező fajták is, bár ezek népszerűsége messze elmarad a hagyományos, piros belű fajták mögött. Pedig ezek is kiváló ízű dinnyék, csak éppen úgy látszik, hogy a fogyasztók nehezen váltanak a gyanús színű, új fajtákra a már jól bevált helyett.
Egy másik, viszonylag új vonal viszont egyre népszerűbb lesz, ami nem más, mint a magszegény görögdinnye. Mondják magnélkülinek is, ez a megnevezés azonban nem helyes, hiszen valójában van mag a gyümölcsben, csak sokkal kevesebb és azok is fejletlen, ún. léha magok. Ezeket a fajtákat főként azok a vásárlók keresik, akik nem szeretik megenni a hagyományos dinnye magjait, sem kipiszkálni vagy kiköpködni ezeket.
A zöld vagy csíkos zöld héjú fajták mellett léteznek sárga héjú görögdinnyék is, sőt akadnak egészen érdekes rajzolatúak is.
A friss zöldség-gyümölcskereskedelem globális kiszélesedésével ma már csaknem bármilyen gyümölcs, szinte bármikor elérhető, így egyre könnyebben juthatunk ezen a téren is különlegességekhez.