Katasztrofális – ezzel a jelzővel illette az idei évet Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, amikor a VG az aszály apropóján a tógazdaságok helyzetéről érdeklődött. „A magyar mezőgazdaság legnagyobb vízfelhasználója és vízraktározója a halászat, amely körülbelül 300 millió köbméter vizet képes tározni. Ez a vízmennyiség azonban idén nem állt a rendelkezésünkre” – mondta. Ahogyan a búzatermelésben, a halászatban is kétfelé szakadt az ország, de itt fordítva, mert ebben az ágazatban a Tiszántúlon kisebb a baj. Ott ugyanis az 1960-as években kialakították a nagy vízellátó rendszereket, amelyekre rákötötték az akkor még intenzív öntözést és halgazdálkodást, és bár ezeknek a rendszereknek a karbantartása már vagy harminc éve nem elégséges, de működnek, és mintegy 1800 hektár halastófelületet ellátnak.

A Dunántúlon völgyzáró gátas rendszereket alakítottak ki, itt a halastavak a szárazság miatt már második éve szenvednek rendkívüli vízhiányban, és kiszáradnak, elpocsolyásodnak

– mondta Lévai Ferenc. Mindkét régióra igaz, hogy érdemi rekonstrukciót az elmúlt harminc-negyven évben senki nem tudott végrehajtani, ez csak állami segítséggel lenne lehetséges.

Ez azért is fontos lenne, mert a halastavak funkciója nemcsak a haltermelés, hanem a természeti értékek őrzése is, az ökoszisztéma az erdőkön kívül csak vizes élőhelyi környezetben tartható fenn, a nagyüzemi mezőgazdaság által művelt területeken erre nincs lehetőség.

A halastavak most a víztározó kapacitásuk 60 százalékán telítettek. Egy egyméteres átlagmélységű halastóba egy évben hektáronként 15 ezer köbméter víz kellene, aminek körülbelül a fele elpárolog, illetve elszivárog a talajba. Ha a tavakban elegendő víz van, akkor az a talaj vízszintjét is megemeli, és a párolgás sem haszontalanul történik, hiszen jótékony hatással van a mikroklímára, és mérsékli az aszálykárokat.

Az Agrárközgazdasági Intézet friss jelentése is tartalmazza, hogy a halászati ágazatban ténylegesen felhasznált víz mennyisége 2021-ben meghaladta a 302 millió köbmétert. Ez azt jelenti, hogy egy hektárnyi üzemelt tóterületre átlagosan 11 649 köbméter vízfelhasználás jutott, vagyis – tette hozzá Lévai Ferenc – már tavaly is hektáronként csaknem 3500 köbméter hiányzott.

A helyzetet némileg javíthatja, ha az Európai Bizottság elfogadja az Agrárminisztérium által július 14-én benyújtott, 2021–2027-es Magyar halgazdálkodási operatív program pluszt (Mahop Plusz). A Mahop Plusz keretében Magyarország számára a halgazdálkodás fejlesztésére a hazai társfinanszírozással együtt mintegy 20,14 milliárd forint állhat majd rendelkezésre a következő időszakban, amelyet 2029 végéig kell felhasználnia. A keret felét lehetne technológiai fejlesztésre, innovációra, feldolgozásra, a tavak rekonstrukciójára, illetve újak építésére fordítani.

Lévai Ferenc szerint el kellene érni, hogy a halászati ágazat szereplőit is a többi mezőgazdasági ágazattal hasonló elbíráslás alá sorolják, és pályázhassanak például a Vidékfejlesztési program forrásaira. Az EU ugyanis a magyar – és több, tengerrel nem rendelkező tagállam – akvakultúráját az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alaphoz sorolta, ebben azonban nincsenek olyan források, amelyekre a hazai halászok pályázhatnának.

Az AKI adatai szerint egyébként 2021-ben halastó művelési ágban 29 594 hektár tóterület szerepelt a nyilvántartásában, ebből az üzemelt tóterület nagysága 25 937 hektár volt. Magyarországon az üzemelő halastavak 62 százalékán étkezési halat, 26 százalékán növendék halat tartottak.

Az elmúlt néhány évben általánosan elmondható, hogy a teljes tóterületnek mintegy 90 százaléka üzemelt, ez viszont 2021-ben 88 százalékra csökkent, és az előző évhez mérten közel 2,4 százalékkal kisebb területen folyt halgazdálkodás. Tóterület-rekonstrukciót mindössze 97 hektáron végeztek, ami a 2020-as évi 162 hektár tóterülettől mintegy 40 százalékkal marad el.
Az AKI jelentése megemlíti, hogy

Már a múlt évre is jellemző volt, hogy az aszály erősen befolyásolta a termelést. A szárazság okozta alacsony vízszint és a hirtelen felmelegedés miatti oxigénhiány halpusztulást okozott egyes régiókban, ezenfelül a halevő madarak és a hód által okozott károk is veszélyeztették a termelést.

A magyarországi tógazdasági haltermelés mennyisége 2021-ben 21,18 ezer tonna volt, 1 százalékkal maradt el az előző évitől, a visszaesés azonban regionálisan nagy különbségeket mutatott: a Dél-Dunántúlon például mintegy 30 százalékkal csökkent a termelés.

A tógazdaságokban előállított étkezési célú haltermelés 83,2 százalékát az étkezési ponty adja, amelynek a termelése 2021-ben 1,4, míg az étkezési korosztályú pontytermelés 5 százalékkal maradt el a megelőző évihez képest.

A zárt rendszerekben termelt hal mennyisége 5672 tonna volt, ellentétben a tógazdaságok teljesítményével az előző évhez mérten 7 százalékkal bővült. Az intenzív termelés 93 százalékát az afrikai harcsa termelése teszi ki, ezenkívül jóval kisebb arányban pisztrángot és tokféléket is tartanak. Egyre növekvő mennyiségben termelnek harcsát és süllőt is a zárt rendszerekben.

Magyarországon egyébként az egy főre jutó éves halfogyasztás 2020-ban átlagosan 6,37 kilót tett ki, ami rendkívül alacsony az EU többi tagországához képest: 2019-ben ez az unióban 24 kilogramm körül volt, a világ átlagos halfogyasztása 21 kiló körül alakult.