Újabb mintegy 15 forintot csökkent márciusban, és általában már 200 forint alatt van a nyerstej felvásárlási ára – mondta a Világgazdaságnak Gamos András, a paksi székhelyű Milkmen Kft. szaktanácsadója, korábbi ügyvezetője. Ő az elmúlt hónapban is hasonló mértékű árcsökkenésről számolt be, de most is hozzátette, hogy a tejár, illetve lemorzsolódásának mértéke cégenként eltérő lehet

Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) egyébként nemrég még 217,22 forintos, egy kilogrammra vetített februári felvásárlási árról számolt be, és a piaci szereplők által jelzettnél mársékeltebb, 3 százalékos áresést írt le. Ez az ár egyébként 63 százalékkal haladta meg az előző év azonos hónapjának átlagárát.

Ahogy Gamos András elmondta, ilyenkor mindig némi tejtöbblet alakul ki a piacon, amit erősíthet, hogy az AKI – szintén még februári – adatai szerint a nyerstej külpiaci kiszállítása 5 százalékkal csökkent volt alacsonyabb idén februárban, mint az előző év azonos hónapjában. A nyerstej kiviteli ára 138,99 forint/kilogramm volt 2023 februárjában, az előző havihoz képest 23 százalékkal, az előző év azonos hónapjához viszonyítva 7 százalékkal csökkent. Eközben a

Gamos András szerint a tejtermelők megszokhatták, hogy ciklikusan változnak az árak. Korábban is voltak olyan időszakok, amikor messze az önköltség alatti árakat kaptak a tejért, és olyanok is, amikor magasabb az ár, és tudnak tartalékolni. Azt viszont, hogy a mostani árcsökkenés mit mennyire sújt, mennyire kerültek az árak az önköltség alá, azt a hazai tejtermelői körre általánosan lehetetlen megfogalmazni. Ennek az az oka, hogy a hazai piacra bekerült nagymennyiségű ukrán gabona, jóval alacsonyabb áron, mint amelyen esetleg a tejtermelők tavaly ősszel betároltak. Kérdés tehát, hogy annak idején ki mennyire tudott takarmányt készletezni, mert aki tudott, annak most a drága takarmányt kell feletetnie, ami növeli az önköltséget – magyarázta. Aki viszont nem tudott készletezni, azon pedig nyilván segített az importgabona – tette hozzá.

Mint emlékezetes, a KSH arról számolt be, hogy tavaly a szarvasmarha-tartók 3 százaléka fejezte be tevékenységét, ennyivel csökkent a termelők száma. Az igaz, hogy aki abbahagyja a szarvasmarha-tartást, illetve a tejtermelést, az általában nem kezdi újra, de nem érdemes azonban a vészharangot kongatni, mert a piacon egy erőteljes koncentráció folyik. A nagy, jól menő üzemek növelik a létszámot, leginkább pedig talán a középméretű, 100-150 marhát tartó gazdaságok fogynak. Kisebb parasztgazdaságok mindig létesülnek, 20-30 tehénnel, közülük néhány a középkategóriába is képes felnőni.

A szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy

a tejtöbblet még kitart egy-két hónapig, de a turistaszezon megindultával enyhülni fog.

A következő hónapokban még egy enyhe, és egyre lassuló ütemű árcsökkenés várható a nyerstej-piacon, de a valódi kérdés az, hogy mi törtéánik a nyugat-európai piacon, mert az nagyban befolyásolja a magyar helyzetet. Sőt, Gamos András szerint a globális piaci hatások már annyira érvényesülnek itthon is, hogy az új-zélandi időjárás jobban hat a tejárakra, mint a hazai.

A bolti árakra pedig a felvásárlási árak csökkenése és az üzletláncok árháborúja hat, legalábbis a kiskereskedők által kommunikált ármérséklések – amelynek egyik terepe a tej és a tejtermékek – ezt sejtetik. A februári adatok azonban ezt ugyan mutatják, de a hangzatos bejelentések alapján vártnál talán kevésbé. Az AKI adatai szerint a tej és tejtermékek tejfeldolgozói átadási ára közül egyedül a kefir értékesítési ára emelkedett, 3 százalékkal, a tejfölé stagnált, a tehéntúróé, a natúr és a gyümölcsös joghurté, valamint a fogyasztói tejé egyaránt 1–2 százalékkal, a natúr vajkrémé, a trappista sajté, az adagolt vajé, valamint az ömlesztett sajté 3–8 százalékkal csökkent. Az AKI által idézett KSH pedig adagolt vajnál, valamint a 2,8 és 1,5 százalék zsírtartalmú ESL- (hosszan friss) tejeknél 1 százalékos áremelkedést, a tejfölnél stagnálást, míg a gyümölcsös joghurtnál 1, az árháború szimbolikus terepévé vált trappista sajtnál pedig 2 százalékos csökkenést mért.