Júliusban – kissé elmaradva a júniusi értékétől – a FAO élelmiszerár-indexe (FFPI) 120,8 ponton állt. Ez úgy alakult ki, hogy a gabonafélék árindexének csökkenése ellensúlyozta a növényi olaj, a húskészítmények és a cukor árindexének emelkedését, miközben a tejindex szinte változatlan maradt. Összességében az FFPI 3,1 százalékkal maradt alacsonyabb az egy évvel ezelőtti értékénél, és 24,7 százalékkal a 2022 márciusában elért 160,3 pontos csúcs alatt. Így a 46 hónapja tartó emelkedés már 28 hónapja lassuló ütemű.

A FAO gabonaárindexe júliusban átlagosan 110,8 pont volt, ami júniushoz képest 4,4 pontos (3,8 százalékos), 2023. júliusi értékéhez képest pedig 15,1 pontos (12,0 százalékos) csökkenést jelent. Az összes főbb gabonaféle világpiaci exportára – a második egymást követő hónapban – csökkent. Az északi féltekén az őszi búza betakarításából származó szezonális kínálat növekedése, valamint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban általában kedvező körülmények, amelyek támogatták a nagy tavaszi búzatermésre vonatkozó várakozásokat, továbbra is lefelé nyomták a nemzetközi búzaárakat. Az erős exportőri verseny és a gyenge globális kereslet szintén visszafogta a búzaárakat. A szezonális nyomás a kukorica exportárainak csökkenését is alátámasztotta. Argentínában és Brazíliában a betakarítás a tavalyinál jobban haladt, míg az Amerikai Egyesült Államokban a termés állapotának besorolása a tavalyi és az átlagos szint felett maradt.

A FAO növényiolaj-árindexe júliusban átlagosan 135,0 pont volt, ami 3,2 ponttal (2,4 százalékkal) magasabb a júniusinál, és másfél éves csúcsra emelkedett. Az index folyamatos emelkedése a pálma-, szója-, napraforgó- és repceolajok magasabb globális jegyzéseit tükrözte. A nemzetközi pálmaolajárak kismértékben emelkedtek, főként az import bővülésének köszönhetően, amelyek egybeestek Indonézia – a világ vezető pálmaolaj-termelőjének – termelés-csökkenésével. Eközben a szójaolaj jegyzése júliusban a harmadik egymást követő hónapban emelkedett, főként az amerikai bioüzemanyag-ágazat tartósan erőteljes keresletét tükrözve. Ami a napraforgó- és repceolajat illeti, az emelkedő nemzetközi árakat elsősorban a 2024/25-ös szezonra vonatkozó olajos magvak több nagy termelő országában romló terméskilátások támasztották alá.

A FAO tejtermékár-indexe júliusban átlagosan 127,7 pont volt, gyakorlatilag változatlan júniushoz képest, 8,6 ponttal (7,2 százalékkal) haladta meg az egy évvel ezelőtti értéket, mivel a tejporindexek csökkenése csaknem ellensúlyozta a vaj és a sajt indexének növekedését. A tejporok világpiaci árfolyamjegyzései júliusban csökkentek, amit a pangó importkereslet támasztott alá. A nemzetközi vajárjegyzések – a tizedik egymást követő hónapban – mérsékelten emelkedtek, ami a főként nyugat-európai exportálható készletek szűkösségével függenek össze. Az EU stabil belső piaca, és a szezonálisan csökkenő a termelés is ezt támogatta. Eközben a sajt világpiaci ára enyhén emelkedett, elsősorban a magas nyugat-európai belső értékesítés miatt.

A FAO húsárindexe júliusban átlagosan 119,5 pont volt, ami 1,5 ponttal (1,2 százalékkal) magasabb júniushoz képest, és 1,0 ponttal (0,8 százalékkal) haladja meg az egy évvel ezelőtti értéket. Júliusban emelkedtek a nemzetközi juh- és szarvasmarhahúsárak, amit elsősorban az erőteljes importkereslet és az óceániai vágóállatok szezonálisan csökkenő kínálata támogatott. Eközben a nemzetközi baromfihús árak is emelkedtek az erős importkereslet miatt, különösen a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. Ezzel szemben a sertéshús ára kismértékben csökkent, tükrözve a gyengébb külföldi és belső kereslet miatt Nyugat-Európában kialakult túlkínálati helyzetet, amelyet a jelentések szerint tovább súlyosbított Kína dömpingellenes vizsgálatának megindítása és az afrikai sertéspestis kitörése miatt a külföldi piacokhoz való hozzáférés folyamatos korlátozása.

A FAO cukorárindexe júliusban átlagosan 120,2 pont volt, ami 0,8 ponttal (0,7 százalékkal) magasabb júniushoz képest, de még mindig 26,1 ponttal (17,9 százalékkal) alacsonyabb az egy évvel ezelőtti értékénél. A júliusi növekedést a hónap első felében a vártnál alacsonyabb brazil cukortermelés okozta, amely ellensúlyozta a javuló indiai monszun esőzések és a kedvező thaiföldi időjárási viszonyok által gyakorolt lefelé irányuló nyomást. Emellett a hosszan tartó száraz időjárási viszonyoknak a brazil terméshozamokra az elkövetkező hónapokban gyakorolt hatásával kapcsolatos elhúzódó aggodalmak és az etanolárak közelmúltbeli emelkedése tovább támogatta a globális cukorárakat.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés