Bár a szaloncukor eredetileg külföldről érkezett Magyarországra, korábbi formájától annyira eltér, hogy joggal tekinthetjük hungarikumnak. A papírba csomagolt, eredetileg fondant – cukorszirupból készült nyalánkság – német közvetítéssel jutott el a történelmi Magyarországra, és egész területén népszerűvé vált a 19. század végére, így Szlovákiában és Romániában is kialakult a hagyománya a karácsonyfa szaloncukorral való díszítésének.
A Magyar Édességgyártók Szövetségének a VG által idézett adatai szerint Magyarországon évente mintegy 3500 tonna szaloncukrot vásárolnak a fogyasztók. A szaloncukor-értékesítés a koronavírussal erősen sújtott 2020-as év kivételével évről évre növekvő tendenciát mutat.
A szaloncukrok készítéséhez szükséges alapanyagokat a vállalkozások jellemzően a világpiacról szerzik be, annak ellenére, hogy több hazai gyártó kínálatában is szerepelnek az előállításhoz szükséges hozzávalók (például marcipán, cukor).
A hazai alapanyag-beszállítás alapvetően a gyümölcsökre és a feldolgozott termékekre korlátozódik.
A felmérések szerint egyre többen keresik a minőségi szaloncukrokat. Egy-egy háztartásban évente átlagosan egykilónyi szaloncukrot vásárolnak, és továbbra is a zselés, a marcipános, a kókuszos, a karamellás és a csokoládékrémes a legkedveltebb.
A gyártók folyamatosan keresik az új ízeket: tavaly például Az év szaloncukra versenyre 152 szaloncukrot neveztek be, egyebek közt olyan különlegességeket is, mint az aranygaluskás, a robbanócukros vagy a vörösboros-aszalt szilvás-marcipános. A termékek között már évekkel ezelőtt megjelentek a hozzáadott cukrot nem tartalmazó szaloncukrok is, amivel a gyártók a fogyasztói igények változását követik.
