Bár még csak november eleje van, a karácsonyi szezon máris elkezdődött, mégpedig nagy lendülettel. A boltok kínálata már ünnepi, és a vásárlók tömeges mozgásai is immár ezt idézik. Az egyre hosszabb év végi ünnepkör-hatást már évek óta érzékeljük, mint ahogy már júliusban megjelennek az iskolai írószer-akciók is. Most azonban ismét érezni a levegőben a félelem szagát. Sokakban felvetődhet: mi lesz, ha a járvány miatt megint korlátozások lesznek? Jobb mihamarabb letudni a bevásárlásokat? Pedig most inkább a Márton-napi libát kellene még beszerezni.

Az a reakció, amit a COVID-19 miatti lezárások ellátási nehézségei okoztak, hosszú távon velünk marad. Bár csak rövid időre, de a pánikvásárlások kiürítették a boltok polcait, az importőr országok pedig az élelmiszerek felhalmozásába kezdtek. Mindkettő egyenes út az áremelkedések felé.

A fogyasztó hónapok óta a magas inflációról hall, az energiaárak emelkedése együtt sokkol a műtrágyaárakkal, jönnek az ünnepek, és tényleg minden drágább. Az alábbi ábrán jól érzékelhető, hogy az agrárárak oldaláról ez erősen támogatott, nem rövid távú jelenség.

Az angol állatorvosi ló

Érdemes figyelni a brit piacot. Ott most tartósan felhalmozásra rendezkednek be a fogyasztók. A hangulat fokozott. Ezt leginkább a hiánytól való félelem idézi elő. Persze legyinthetnénk, hogy maguknak csinálták, de ami ott folyik, bármikor, bárhol felbukkanhat, lásd például az AdBlue sajátosan magyarországi jelenségét. Pillanatok alatt lehet hangulatot kelteni, felhajtani az árakat. Ezzel most lépten-nyomon találkozik, aki figyeli a híreket és a boltok árait. Az önmérséklet, józanság, a másokat is élni hagyás szemlélete élet-halál harcot vív a nyereség-éhséggel.

Néhány dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni:

(i) A áremelkedések spirálisak, minden szinten jelen vannak, mindenkit érintenek, tehát a versenyfutás a nyereségért könnyen visszaüthet a költségemelkedések oldalán. Lásd például a szántóföldi növények termelőit, akik ugyan kiemelkedően magas árat kapnak terményükért, de ebből egyre többet visz el a termelési költségek mindegyikének emelkedése. Nehéz szívvel hozom példaként az állattartókat, mivel sok évtizedes küzdelmük, válságoktól szabdalt életük most kritikus helyzetekkel találkozik. Különösen igaz ez a sertéstartókra, akik egyszerre szembesülnek a csökkenő állatárakkal és az emelkedő költségekkel.

(ii) A fogyasztók meggyőződésem szerint rendkívüli mértékben manipuláltak, alábecsültek. Tisztelet a kivételnek, és én most róluk akarok szólni. A pandémiás időszak a társadalom egy részében felgyorsította szemléltük pozitív irányba való változását. Előtérbe került a család, az együtt töltött idő, a helyi közösség, vele a helyi élelmiszer, a rövid ellátási lánc. Ez előkészíti a talajt az olyan fejlesztéseknek, amelyek az egészséges életmódot támogatják. A tömegélelmiszerek piacából most lesz képes kiemelkedni a funkcionális termékek egész sora. Miért? Azért, mert a vásárlók jelentős része elkezdte használni a fejét.

(iii) Semmi sem tart örökké, még a válság sem. Már az utána következő időkre is gondolnunk kell. A válságok, a háborúk rengeteg szomorú következményük mellett lehetőségeket is hordoznak. Az emberiség fejlődése minden nagyobb kataklizma után felgyorsult. Most sincs ez másként. Aki megérti az idők szavát, és felkészül, a nyertesek között lehet. A szemléletváltás gyorsulása, amire méltán vagyunk büszkék a magyar agráriumban, most újabb próba elé néz. Tudunk-e stratégiában gondolkodni? Vagy továbbra is valaki más mondja meg, adjon pénzt arra, hogy mit csináljunk? Tényleg?

Mi történik most, és mi következik a válság után az élelmiszerpiacokon?

Miután a pánikvásárlási rohamok elmúltak, jönnek a válságvásárlások, aztán pedig az új típusú vásárlások. Sokan elvesztették bevételeiket, akiknek meg van, azok is visszafogják kiadásaikat. Ez az élelmiszerkereslet már évek óta tapasztalt trendjében – amelynek lényege a magasabb hozzáadott értékű termékek irányába való arányeltolódás – erős féket nyom. Most ismét az elsőáras termékek aránya emelkedik, hangsúlyozom, időlegesen. Ennek azonban nem szabad a fejlesztések, beruházások elhalasztására indítania minket!

Aki elől megy, azt a válság is kevésbé sújtja, sőt gyakran jobb helyzetbe hozza azáltal, hogy mögötte ritkul a mezőny.

A nehézségek mindig jó ötleteket generálnak. Itt az idő javítani üzemünk működésén, értékesítésünk módszerein. A mostani elakadások jó támpontot nyújtanak a beavatkozási pontokhoz.

A mezőgazdaság és a vele szimbiózisban élő élelmiszeripar most is bebizonyította, hogy a leginkább válságálló ágazatok közé tartozik. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen, elkényelmesítsen minket! Most kellene valódi ágazati és üzemi stratégiákat kialakítani. Ilyenkor nyitottabbak vagyunk a jó szóra. Ahogy azt a baromfiinfluenza újabb kitörése is alátámasztja, tanulunk, fejlődünk, de továbbra sem vagyunk elég fegyelmezettek. Nem elég az üzemi higiénia javítása, a szemléletünkön is folyamatosan dolgozni kell. A jövő élelmiszertermelése szinte laborkörülmények között fog zajlani.

A válság utáni kép nem hoz újat. Már látható, hogy az élet visszaáll a régi kerékvágásba, de vannak érdekes fejlemények. Az üzenetek nem újak, de most kapnak valódi tartalmat, válnak komoly piacmozgató erővé:

(1) A netes vásárlások aránya ugrásszerűen és tartósan emelkedik. Aki nincs ott a neten, az nincs.

(2) A válság fent említett hatása a luxuscikkek, drága márkák piacán még hosszú hónapokig érzékelhető lesz.

(3) Az egészséges életmódot támogató élelmiszerek és például kozmetikai cikkek kereslete tovább emelkedik.

(4) A higiéniai termékek piaca tartósan növekszik.

(5) A netes ételrendelések kényelme a válság után is jó kilátásokat ad e szektornak.

(6) Ritkábban vásárolunk, de nagyobb tételben, jobban átgondoltan, listázva.

(7) Csökken az élelmiszerpazarlás.

A fenntarthatóság több oldalról is megerősítést kap. Egyrészt, a fogyasztói tudatosságnak ezek a hetek adtak egy lökést. Jobban elolvassuk a címkét, hat ránk például a fenntarthatósági üzenet is. Az ebbe a körbe tartozó tevékenység tehát nagyobb kommunikációs értéket kap. Másrészt, a támogatáspolitika is középpontjába helyezi a témát, tehát erre több pénz lesz. Harmadrészt, ha támogatott pénzügyileg és a fogyasztó oldalán is, akkor az ezzel kapcsolatos fejlesztésekre nagyobb hangsúlyt kell helyezni.

Az élet egyéb területein is tartóssá válnak a kényszerváltoztatások. A szemléletváltozás nyomán kevesebb készpénzt használunk, fejlesztjük az otthoni informatikai szintet, többet fogunk otthonról dolgozni. Másképp fogunk tömegközlekedni, sorba állni.

A készletezési módszerek átgondolása beruházásokat generál a háztartásokban és az üzemekben egyaránt. Magasabb készletekkel fogunk dolgozni, mint korábban, és jobban megválogatjuk partnereinket. Precízen gazdálkodni ma már nem csak termelést jelent, hanem

• tárolást,
• értékesítést,
• pénzügyeket,
• együttműködést, és
• tervezést is.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ

A cikk felhasználási feltételeiről itt tájékozódhat.