Az az örvény, vagy spirál, amit megfigyelhetünk az élelmiszerárak területén, könnyen kicsúszhat a kezünkből. Gondoljunk csak bele: már azzal is gerjesztjük az áremelkedést, hogy olyan sokat beszélünk a témáról. A hangulati elemek erősödése pedig nem tesz jót a piaci folyamatoknak. Egyre több országból jönnek hírek és képek üres polcokról, élelmiszerekért hajbakapó vásárlókról. Vagyis az ősi ösztönök a biztonság növelésére, felhalmozásba torkollnak. Ilyenkor hiába intjük önmérsékletre a piac szereplőit, az talán még inkább olaj a tűzre. Éppen két éve láttunk legutóbb ilyet, amikor rövid időre a pandémia berobbanása zavarokat okozott az élelmiszer-ellátásban is.

Az élelmiszerek ára pedig közelebb kerül valódi értékéhez. Több dolgot kell leszögeznünk:

1. Ez nem egy olyan válsághullám, mint a korábbiak voltak. Ez tartós hullám. Az árak nem nőnek az égig, fognak korrigálni, de a tartós trend az emelkedés marad. Ennek hátterét azok a költségemelkedések és piaci változások adják, amelyek immár állandó részei az élelmiszerpiacoknak. Ilyen az energiaárak növekedése, a szállítás, a készletezés, a munkaerő, az alap- és segédanyagok magasabb ára, de ide sorolom az importőr országok felhalmozási kényszereit, a lakosság ugyanilyen irányú tevékenységét, az időjárási anomáliák gyakoribbá válását, a földrajzi átrendeződéseket (például az orosz áruk új piacokra való terelődését vagy az importőrök más beszerzési forrásait) az ellátási láncok akadozásait, vagy éppen a piaci hangulat érzékenyebbé válását.

2. Fontos eleme a kirakósnak az Európai Unió zöld stratégiája. Azok az elképzelések, amelyek a környezet és klímavédelem kapcsán fogalmazódtak meg. Az ebben a stratégiában kijelölt irányt mindeddig nagyon szilárdnak kellett tekintenünk. Ennek oka az volt, hogy az eurokraták a Közös Agrárpolitika reformjának tárgyalásain hajthatatlannak bizonyultak a kompromisszumokra. Az új korszak, amibe a pandémiával léptünk, de az ukrán-orosz-fehérorosz háború kapcsán mutatta meg a foga fehérjét, az EU hivatalnokait is álláspontjuk átértékelésére kényszeríti. A lengyel agrárbiztos nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy változóban van az EU mezőgazdaságának jövőjéről alkotott kép, a prioritások. (Ennek bizonyítéka, hogy a Mezőgazdasági és Halászati Tanács hétfői ülésén született döntés szerint az év végéig átmeneti jelleggel enyhítenek a szántóföldi kultúrák termesztéséhez előírt, bizonyos zöldítési követelményeken.) Az élelmezésbiztonság új értelmet kapott. Ennek kapcsán pedig a reformtervek átdátumozódnak. A termelést szűkítő intézkedések helyett a kibocsátás növelésére helyeződik a hangsúly. Máris több ötlet került az asztalra: a művelésből kivont területek hasznosítása, például fehérjenövények előállítására, az állami támogatásokkal kapcsolatos, a pandémia idejére felfüggesztett korlátozások ismételt lazítása, vagy éppen a sertésszektor helyzetének javítása.

3. Válságok sora bizonyította, hogy a mezőgazdasági termények piaca jó terepe a spekulációnak, könnyű célpont, könnyen befolyásolható piac. A mostani áremelkedések mögött is ott vannak a tőzsdei befektetések, a pozíciónyitások növekedése. Természeténél fogva ez a nem valós keresleti tényező a minél erőteljesebb és gyakoribb árhullámzásban érdekelt. Ezt kell megtanulni, megérezni a termelő- és feldolgozó-szektoroknak is.

4. A mezőgazdasági termelés többé nem lesz olyan, mint eddig volt. Az „így szoktuk” hozzáállás zsákutcába vezet. A fenntarthatóság ernyője alatt kell a szemléletet továbbfejleszteni. Ennek alapja a talaj egészsége, a pazarlás visszaszorítása, a precízebb gazdálkodás az erőforrásokkal, és az adat alapú döntéshozatal. Ezek olyan kifejezések, amelyeken könnyen tovalendül az olvasó szeme, pedig a jövő, az életképesség mértékegységeiről van szó.

4. Az előbbiekben említett, egymást erősítő folyamatok – a pandémia, a háború – katalizálják az élelmiszer értékláncban zajló folyamatokat. Olyanra gondolok, mint például a koncentrálódás, a rövid ellátási láncok és az internetes csatorna megerősödése, a fogyasztók tudatosodása, vagy a generációváltás gyorsulása, a hitelek szélesebb körű használata, a személyes és üzemi higiénia felértékelődése, a piaci, partneri kapcsolatok erősödése, egyszóval a szemlélet fejlődése. Ezek kedvező folyamatok, de nem általánosak. Aki helyesen ismeri fel a jelenlegi, egyedülálló gazdálkodási környezetben rejlő lehetőségeket, azok nagyobb sebességre kapcsolhatnak. A mindehhez kapcsolódó jogszabályi változások (például gazdaságátadás, az őstermelőket érintő és az osztatlan közös területek rendezésére irányuló törvények) erre még több lehetőséget adnak. Csak észnél kell lenni.

6. Maradva még az életképesség témájánál, a beruházási képesség, a hatékonyság, az innovációs készség, az együttműködések színvonala még azok a területek, ahol megmérettetnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek. Bár kétségtelen, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős részének, főleg a szántóföldi növénytermesztőknek, javult a tőkehelyzete, lesznek, akik nem fognak tudni e finanszírozási résre – amit a költségemelkedések okoztak, forrást találni.

Miután ezeket szépen átgondoltuk, rátérhetünk arra, hogy az élelmiszerárak emelkedése milyen jövőképet vetít előre a magyar agrárium számára. A költségek és a termékárak emelkedésének eltérő üteme minden üzemben próbára teszi az állóképességet, ugyanis növeli a finanszírozási igényt. A költségek és a bevételek időbeni eltérése olyan finanszírozási lyuk, amit nem mindenki fog tudni betömni. Lesznek, aki már rövid távon kátyúba esnek, és lesznek, akinél egy folyamatot indít ez el, ami szintén a gödörbe vezet. A többiek bírni fogják saját erővel, hitellel az új világ kihívásait.

A napi aktualitások a válsághelyzetekre adott válaszokat, az ellátás biztonságának, az élelmiszer értéklánc felértékelődésének bizonyítékait sorjázzák. E felértékelődés teret nyit a fogyasztó felé, és – mint oly sok mindent – az élelmiszertermelés fenntarthatósági szempontú fejlődését is felgyorsítja. Az árrugalmasság eddigi csökkenése megtorpan. A fogyasztó tudatosabbá, takarékosabbá válik. A felhalmozási és csökkent keresletű periódusok követik egymást.

Az élelmiszerek termelésére és feldolgozására legnagyobb hatással a költségek és az eladási árak emelkedése közötti időbeni csúszás van és lesz. Az egyes piaci szereplők pozícióiknak megfelelően fogják ezt elszenvedni, illetve kihasználni.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ