A globális élelmiszerárak közel 33 százalékkal emelkedtek 2021 szeptemberében az előző év azonos időszakához képest – derül ki az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) havi élelmiszerár -indexéből, amely megállapította, hogy a globális árak több mint három százalékkal emelkedtek július óta, és elérték a 2011 óta nem látott szintet.
Az élelmiszerár-index célja, hogy rögzítse az élelmiszerek széles skálájának változásait, beleértve a növényi olajokat, a gabonaféléket, a húst és a cukrot, és összehasonlítsa azokat hónapról hónapra. A tényleges árakat indexre konvertálja, a 2002 és 2004 közötti átlagos árszinthez képest. Tehát az index, nem az élelmiszerek nominális árváltozását, az inflációhoz igazított árakat jelzi, inkább azt mutatja, mennyire könnyen jutnak hozzá az emberek az élelmiszerhez.
A WHO blogoldalán közzétett írásában Alastair Smith, a Warwicki Egyetem globális fenntartható fejlődés vezető tanára emlékeztet arra, hogy augusztusban elemezte a FAO inflációval kiigazított élelmiszerár-indexét, és megállapította, hogy a globális élelmiszerárak valójában magasabbak voltak, mint 2011-ben, amikor az élelmiszerlázadások hozzájárultak a líbiai és egyiptomi kormányok megdöntéséhez.
A szakértő rávilágít arra, hogy az ENSZ nyilvántartási adatai szerint a mostaninál csak a hetvenes évek közepi olajválság idején volt nehezebb élelmiszert vásárolni a nemzetközi piacon. Akkor az 1973-as olajárcsúcs gyorsan növekvő inflációt okozott a világgazdaságban, ami érintette az élelmiszerek előállítását és forgalmazását is.
Az átlagos nemzetközi élelmiszerárak mozgatórugói mindig bonyolultak. A különböző nyersanyagok árai egyetemes, valamint az egyes árucikkekre és régiókra jellemző tényezők alapján emelkednek és csökkennek.
Alastair Smith példaként említi, hogy az olaj áremelkedése, amely 2020 áprilisában kezdődött, befolyásolta a FAO -indexben szereplő összes élelmiszer árát, növelve az élelmiszerek előállításának és szállításának költségeit. A munkaerőhiány és a COVID járvány csökkentette a rendelkezésre álló dolgozók számát ami egy másik egyetemes oka a nyersanyagárak emelkedésének.
A professzor rámutat arra, hogy az élelmiszerek átlagára valójában 2000 óta emelkedik, megfordítva azt a korábbi tendenciát, amely szerint – egy-két kivételtől eltekintve – az 1960 -as évek elejétől folyamatosan csökken. A globális erőfeszítések ellenére az árak alakulása egyre nehezebben tették elérhetővé az élelmiszereket.
Egyetlen árucikk sem volt felelős állandóan a 2000 -es átlagos reáláremelésért. Az ehető olajos növények árindexe azonban jelentősen nőtt 2020 márciusa óta, főként a növényi olajok árának 16,9 százalékos emelkedése miatt 2019 és 2020 között. A FAO termésjelentései szerint ez a biodízel iránti növekvő keresletnek és a nem megfelelő időjárási körülményeknek volt a következménye.
A másik élelmiszer kategória, amely a legtöbbet hozza az élelmiszerárak általános emelkedéséhez, a cukor. Itt megint a kedvezőtlen időjárás, beleértve a brazíliai fagykárokat, csökkentette a kínálatot és felfújta az árakat.
A gabonafélék kevésbé járultak hozzá az általános áremelkedéshez, de hozzáférhetőségük világszerte különösen fontos az élelmezésbiztonság szempontjából. A búza, az árpa, a kukorica, a cirok és a rizs a globális táplálkozás legalább 50 százalékát, a legszegényebb országokban pedig akár 80 százalékát teszi ki. Ezeknek a növényeknek a globális pufferkészletei 2017 óta csökkennek, mivel a kereslet meghaladta a kínálatot.
Az egyéni ingadozások okai is bonyolultak – írja Alastair Smith, de szerinte kiemlet figyelmet érdemel, hogy 2000 óta a FAO beszámolói szerint hányszor csökkentették a betakarítási várakozásokat a „kiszámíthatatlan” és „kedvezőtlen időjárás”, „az időjárás sújtotta betakarítást” és az emiatt bekövetkezett termeléscsökkenés.
Ez rámutat arra, hogy technológiai kapacitásunk és társadalmi-gazdasági berendezkedéseink nem tudják sikeresen kezelni a kiszámíthatatlan és kedvezőtlen időjárás miatti kihívásokat. Alastair Smith szerint radikális változások nélkül az éghajlatváltozás továbbra is csökkenti az importált élelmiszerekhez való nemzetközi hozzáférést, messze felülmúlva minden történelmi precedenst. Mint írta, a magasabb árak csökkentik az élelmiszerbiztonságot, és ha létezik egy szilárd társadalomtudományi törvény, akkor az biztos kijelenthető: az éhes emberek radikális lépéseket tesznek megélhetésük biztosítása érdekében – különösen ott, ahol a vezetők kudarcot vallanak.
