Aki meg tudja valósítani beruházásait, esélye van tartani a lépést a piaci kihívásokkal. Aki nem, az sajnos könnyedén a pálya szélére sodródhat. A jövő év sorsdöntő lesz, a koncentráció fel fog gyorsulni. Az, hogy ki melyik oldalra kerül, most dől el, amikor a pályázatok megvalósításán dolgozunk. Lépten-nyomon elbizonytalanodott nyertes pályázókkal lehet ugyanis találkozni. A költségemelkedések egyre nagyobb részét viszik el az elnyert forrásnak, a piaci bizonytalanságok között kapaszkodókra van szükség. Ebben segít a szakmailag is kompetens banki partner. Aki lemarad, kimarad.

Megtört a beruházások növekedési tendenciája

Míg korábban sokat panaszkodtunk rá, ma a pályázati rendszer nem korlátja a fejlesztések ütemes megvalósításának. A pályázati rendszer telve energiával, a nyertesek pedig telve aggodalommal. Szabad-e ilyen zavaros gazdálkodási, piaci körülmények között eladósodni, beruházni? A válasz egyértelmű: igen. Mikor, ha nem most? De sokkal jobban át kell gondolni, meg kell alapozni, mint szoktuk. Megpróbálok néhány támaszt adni a döntéshez.

Figyelmeztető, hogy a KSH adatai azt mutatják, a mezőgazdasági beruházások volumene 2021 első félévében 15 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbi szinttől. A beruházások teljesítményértéke ekkor közel 8 százalékkal volt alatta a 2020 első félévinek. A fejlesztők elbizonytalanodása már 2020 második negyedéve óta érzékelhető a statisztikákban, de mi itt a bankban is alá tudjuk ezt támasztani. Nagyot fordult a világ körülöttünk az elmúlt hónapokban. A pandémia egy új szintre emelt minden költséget és terményárat. Az áremelkedések értékláncon való tovagördülése viszont – szokás szerint – akadozik. Na, ebben persze nem állt be változás.

Az élelmiszerpiacok az elmúlt egy évben nagy lépést tettek a valódi értékük felé. Az élelmiszerek felértékelődése minden válság idején lezajlik, de annak lecsengése után rendre vissza is rendeződik a piac. Most azonban egy új világba léptünk be.

Mégpedig azért, mert az időszakos áruhiányok, szállítási nehézségek akuttá váltak, és a gazdaság teljes spektrumát érintették és érintik. Ez pedig egy felfelé tartó árspirállá változott. Az egymást erősítő folyamatokat a félelem katalizálja. Félelem az ellátási nehézségektől, amit a kiugrott brit piac fényesen alá is támaszt. Tanulság: nem falakat kell magunk köré emelni, hanem versenyképes gazdaságot építeni, ami a szükséges szinten tartja az importfüggést.

A világ élelmezési helyzete alapvetően nem változott meg az elmúlt egy évben. Nem borult fel egyik értéklánc egyensúlya sem, bár a szegény országok egyre nehezebben jutnak hozzá az import élelmiszerhez. Vannak hatalmas szerkezeti változásban lévő szektorok, mint például a globális sertésgazdaság, de alapvetően csak készletcsökkenésekkel találkozunk. Van, ahol a magas árak a termelési kedv emelkedését hozzák majd (lásd például Kanada, vagy az EU repcetermelését a következő szezonban) és vannak, ahol a felvásárlási árak nem tudják követni a tömegcikkekét, így romlik a termelési kedv.

Miért is akkor ez a hatalmas nekibuzdulás?

A hangulati elemeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez összefügg azzal, hogy a mezőgazdasági tömegcikkek forognak a tőzsdéken. Ezt jól példázzák az értéktőzsdék jelenlegi magasságai is.

A globális élelmiszerinfláció egyik legnagyobb hajtóereje a műtrágyaköltség. Az alapanyag-költségek emelkedése miatt egyre-másra állnak le a gyárak, vagy csökkentik termelésüket. Erre a szállítási költségek ugrásszerű emelkedése is tesz egy lapáttal. A helyzet komplexitásának érzékeltetésére említem, hogy a Fehéroroszország elleni embargó érinti az ottani nagyüzem termelését is, mint ahogy Kína energiatakarékossági intézkedései miatt is csökkentek a műtrágyagyárak gyártókapacitásai. Az eset tökéletes példa a piacon való látás, a felkészültség hatalmas jelentőségére. Aki ugyanis tudta, hogy az energiaárak jelentős emelkedés előtt állnak, és bevásárolt műtrágyából, komoly versenyelőnybe került.

Ma már nagyon komolyan kell venni az új típusú élelmiszereket. Ezek a helyettesítő termékek ma már minden állati értékláncban kifejlesztésre kerültek. Elnevezésükön el kell vitatkoznunk, de a piacok újraosztásában betöltött szerepük vitathatatlan. Piacuk az előrejelzések szerint 2030-ra a globális húspiac minimum 10 százalékának megfelelő szintre nőhet. Ahogy (a szakmai indokoltság határait feszegető jogszabályi szigorításokkal, politikai támadásokkal megerősített piaci tendenciák mentén) drágulnak a hagyományos termékek, lesznek ezek egyre versenyképesebbek. A kibocsátás növekedésével amúgy is csökkenő előállítási költségeik, és a rájuk aggatott környezetvédő címke hatalmas, koncentrált előállítói kört hoz létre. A helyüket kereső, megtérülést vadászó, befolyásos vagyonok itt jó talajra lelnek. Adja magát a párhuzam a gépjárműgyártás világpiacának erőszakos átrendezésével az elektromos autózás irányába.

A mellékhatásokról kérdezze meg elemzőjét!

• Az árhullám számos termék és szektor alól húzza ki a talajt. Szó szerint. A zöldborsó és a csemegekukorica ennek máris elszenvedője, de minden „kissé macerásabb” kultúra veszélybe került. A sokat emlegetett szűk szántóföldi termékkör ismét erős táptalajt kapott.
• A költségemelkedések továbbhárításának korlátai, a már emlegetett szigorodó szabályok, az ellenszél a fogyasztók befolyásolásában, a koncentrálódás erősödését hozza maga után. A gazdaságos üzemméretek azzal együtt nőnek, ahogy a hatékonysági és jogszabályi feltételeknek egyszerre akarunk megfelelni. Ez ugyanis a beruházási költségeket is emeli. Példa: kell-e annál nagyobb motiváció a műtrágya kijuttatás precízióssá tételére, mint az elszálló árak és a várható kijuttatási korlátok. A precíz munkától – mint alapfeltételtől – eljutni a precíziós gazdálkodás magas fokozataiig nem csak a technológiai fejlesztéseket jelenti. Komplex megközelítés, felkészültség és beruházás egyszerre szükséges hozzá.

Erste Agrár előrejelzések:

• Az őrület (a költségemelkedés) még korán sem ért véget. Ember legyen a talpán, aki beruházási költséget tud kalkulálni, illetve meg tudja tervezni bevételeit. Két kézzel fogható példa a kukorica elérhetetlensége a felvásárlók számára, és a műtrágyaárak robbanása. A hangulati elemeket sem nélkülöző piaci zavarok leküzdése mindenkitől józanságot, hosszú távú gondolkodást igényel.
• Minél tovább halogatjuk a beruházást, annál drágább lesz. Ne a mögöttünk lévő időszakhoz viszonyítsuk, hanem a várhatóhoz! Kivitelezőhöz és munkaerőhöz jutni is csak nehezebb lesz. Ebbe az is beletartozik, hogy a kamatpálya is felfelé fordult. Magyarul: hitelhez jutni is költségesebb lesz, mint volt eddig.
• A mezőgazdasági árak hullámzása megmarad, de a pandémia előtti szintekre már nem fognak visszatérni. Erre lehet építeni. A hatékonyság növelésének kényszere együtt jelentkezik a környezetgazdálkodási feltételrendszer szigorodásával. Ez a támogatáshoz jutáshoz is nélkülözhetetlen. A támogatási rendszer bőkezűségére ezután is számíthatunk.
• A KAP reformja nem fog letérni eddigi pályájáról. Ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé lesz agrár és egyre kevésbé közös politika. Arra kell készülnünk, hogy fejlesztéseink egyszerre illeszkedjenek be a környezetgazdálkodási és versenyképességi feltételrendszerbe.

Szerző: Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője