A fenntarthatóság nem tréfadolog

Bár a fenntarthatóság fogalmát a sok következetlen használat máris elkoptatta, sok fogyasztó számára nehezen megfogható a téma. Pedig napról-napra növekszik jelentősége az életünkben. Mi több, az előttünk álló évek fő mozgatóerejévé válik. Legfontosabb üzenetem a fenntarthatósággal kapcsolatban az, hogy nem csak környezeti vonatkozásban értelmezhető, hanem gazdaságossági szempontból is. A helyzethez való alkalmazkodás minden gazdára először tanulási terhet ró. Most már minden innováció fő hajtóereje a fenntarthatóság lesz. Erre kapunk támogatást, ezt keresi a fogyasztó, erre motiválnak a szabályok.

A fogyasztó is tudatosodik

A fenntarthatósággal szorosan összefüggő 2021-es tendencia a tudatosodás. Felmérések sorát idézhetném ennek alátámasztására, de azt gondolom, könnyen belátható, hogy az ellátási láncok rövidülése, az új típusú élelmiszerek iránti kereslet élénk növekedése, a nyomonkövethetőség mind-mind a fogyasztói tudatosodás jelei. Itt azonban a modern fogyasztó jellemzése korán sem ér véget. Ő ugyanis sokat vásárol és olvas a neten, kevesebb műanyag csomagolóanyagot használ, ritkábban vásárol, és aktív a közösségi médiában, véleményét nem rejti véka alá. E visszajelzések és e csatornák sok lehetőséget, de legalább annyi veszélyt is hordoznak.

Középpontban az egészséges életmód

A pandémia is fontos szerepet játszik abban, hogy minden ember többet foglalkozik egészségével. Erre az élelmiszerlánc többi szereplője is reagált. Ma szerencsére már kevesebbet hallani, hogy egy élelmiszer egészséges vagy sem. Ilyen fogalmilag nem létezik. Az egészséges életmódot támogató élelmiszerek vannak, sőt virágkorukat élik. Az étkezés ugyanis elsősorban mennyiségi, csak azután minőségi kérdés. Így a karácsonyi lakomák után ezt mindannyian alá tudjuk támasztani.

A feldolgozóipar kifejezetten elmozdult az immunrendszert erősítő alapanyagok felé. Erre épülnek a kommunikációs eszközök is.

Nyomonkövethetőség

A tudatosság, és a pandémia nyomása felerősítette az élelmiszerek származásának fontosságát. Minden gazdálkodónak és élelmiszer feldolgozónak a transzparencia kiszélesítése a feladata. Ennek pikáns olvasata az, hogy az Európai Unió új Közösségi Agrárpolitikája kifejezetten erre helyezi a hangsúlyt.

Nos, ha arra neveljük a fogyasztóinkat, hogy a helyi élelmiszert keresse, fizesse meg, és ne a tengerentúlit, akkor itt egy 22-es csapdája helyzet alakulhat ki.

Távoli ízek

A főzősműsor-kultúra nem kis szerepet játszik például abban, hogy az egzotikus ízek, fűszerek keresése egyfajta hajtóerejévé vált mind az otthoni, mind az otthonon kívüli étkezésnek. Ez is egyfajta ellentmondás, hiszen ezen alapanyagok heteket utaznak, nyilván nem fenntartható utat képviselnek.

Új típusú élelmiszerek

A növényi alapú húsalternatívák dinamikus választékbővülés előtt állnak. Átéltük ezt már a tejhelyettesítőknél, mégsem vesszük elég komolyan őket. A minap egy, a topagrar.com-nak nyilatkozó professzor fejtette ki, hogy az előttünk álló évtized lehet a hagyományos állattartás utolsó évtizede. Szerinte a bioreaktorokból származó in-vitro hús árának csökkenése fogja elhozni az áttörést a húspiaci versenyben. Nem kell ezzel egyet érteni, hiszen még hosszú évekig nőni fog a húsfélék fogyasztása a világon, de a jelenlegi sertéspiaci helyzet fényében, minimum el kell gondolkodni rajta. E termékek versenyképessége, élettere ugyanis kétségtelenül gyors ütemben nő.

A hatalmas befektetői vagyonok, amelyek az új iparágba kerültek, nyilván magas megtérülést várnak el, és ennek eléréséhez meg is van minden eszközük. Azzal egyet kell értenünk, hogy a globális klímacélok eléréséhez radikális változtatásokra van szükség. A fenntarthatóság azonban nem egyenlő az ipari termékekre való átállással. A kérdés, hogy a fogyasztó hogyan dönt a boltok polcai előtt. Ezzel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink. A fogyasztó elsősorban az árak alapján dönt. Ha erre a kommunikáció, a marketing rádolgozik, ez magas szinten befolyásolható. Ha telekürtölik a világot az in-vitro hús vélt vagy valós előnyeivel a környezetre, a kereslet növekedése felgyorsul. Az egyre nagyobb gyártási kapacitások pedig egyre alacsonyabb árakat fognak tudni produkálni. A hagyományos húsfélék gyors ütemben emelkedő előállítási költségei, valamint az új termékek csökkenő önköltsége között pedig elég hamar találkozó várható. Nos, ezen a ponton fog eldőlni a mérkőzés, méghozzá hosszú távra.

Új költség-ár egyensúly

A 2021-es év talán legnagyobb tanulsága az, hogy a korábbi költségszintek végleg eltűntek. Bár a mezőgazdasági termékek árai is jócskán emelkedtek, ezek még korán sincsenek egyensúlyban. 2022-ben ez meg fog történni. Az új szinteken még nagyobb lesz a hatékonysági verseny, ami ugye a fentieknek megfelelően fenntarthatósági elemekkel is színesedik.

Új típusú gazdálkodó

Mindebből le kell vonni a tanulságokat. Ezek a piaci és szabályozási kihívások a gazdákkal szemben igen erős elvárásokat, méghozzá új típusú elvárásokat támasztanak. Átlátni e folyamatokat, ehhez alkalmazkodó jövőképet, életteret kialakítani a korábbiaknál sokkal nagyobb kihívás lesz. Ez pedig átalakítja a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és a köztük lévő kapcsolatrendszert is. A konszolidáció például máris nagyobb fokozatba kapcsolt a sok kilépő mellett pedig javul az élelmiszer szektor szakember vonzó képessége is. A robotizáció, az informatika térnyerése más képességeket, végzettségeket vonz majd a szektorba.

Azzal kívánok tehát Boldog Újévet olvasóimnak, hogy az alkalmazkodó képesség újabb próbájához érkeztünk, 2022-ben ehhez kívánok sok sikert, jól kiválasztott partnereket.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ