A fő szántóföldi kultúrák termelői kihívásokkal teli időszakban vannak. Még ha enyhül is az ukrajnai növények nyomása, nem fog eltűnni. Csattanós választ kell adnunk rá. Nem azt, hogy még többet termelünk, hanem azt, amiben ők kevésbé versenyképesek. Területi korlátaink és adottságaink ugyanis erre predesztináltak eddig is. A kijózanító pofonok már mindenkiben olyan nyitottságot alakítottak ki, amilyet igen rég nem láttunk e termelői körben. Ezt ki kell használni arra, hogy történelmi léptékű előrelépést tegyünk az együttműködések terén.

Jelentsen ez tulajdonosi koncentrációt, vagy a stratégiai együttműködések egyéb – egyébként igen változatos – formáját. A diverzifikálás alapja ugyanis – az adottságokon túl – a piac, a piacismeret. Olyan növényekkel kell színesíteni palettánkat, amelyek jól eladhatók, legalább középtávon. Piacot kell szervezni, tudást kell szerezni, szóval át kell lépnünk az árnyékunkon.

Nehéz, de nem lehetetlen feladat. Még akkor is, ha be kell látnunk, az évtizedes csőlátás nem csak a termelésben okozott nagyfokú koncentráltságot, hanem a kiszolgáló szektorokban is.

A válsággal járó kényszerek idején ezek kialakítására, megtalálására is kell energia. Idén őszi agrár ügyféltalálkozóinkon egy sor olyan lehetőség került asztalra, amelyek mentén már látszik a fény az alagút végén. Ügyfeleink bátran megosztották tapasztalataikat és ajánlották fel együttműködésüket. Ezért mondom, hogy nagy esély van a kezünkben. A válság a sorban elől haladóknak amúgy is lehetőség a gyorsításra, az amúgy is lemorzsolódó mezőnytől való elszakadásra.

Korábbi, a termelés növelésére vonatkozó megjegyzésem arra való utalás, hogy a gazdák világszerte ugyanúgy reagálnak a piaci trendekre. Ez teszi igazán kiszolgáltatottá őket a tőzsdei ármozgatók irányában. Mit tesznek ugyanis világszerte a gazdák, ha alacsonyak az árak? Növelik a termelést és készleteznek. S mit tesznek, ha magasak? Ugyanezt. A mezőgazdasági tömegcikkek termelése évről-évre dönti a történelmi csúcsokat. Nos, ennek súlyos ára van a költségek emelkedése, a talaj termőképességének romlása, a jövedelmezőség szűkülése, és a fenntarthatóság szempontjából.

Mit vigyünk magunkkal 2024-be?

• A támogatási védőháló továbbra is sokat tompít a piaci hatásokon, de korszakváltáshoz érkeztünk, amit nem mindenki fog túlélni.
• Az alkalmazkodás legfontosabb eleme a partnerség. Az individualizmus kora lejárt.
• Eredménytermelés szempontjából az idei év nem volt kimagasló, de talán éppen e pofon miatt olyan nyitottság van a gazdákban, amit igen régen láttunk. A szemléletváltás viharossá válása, a talajról való gondoskodás általánossá válása, a kisebb kultúrák felé való nyitás, ennek egyértelműen pozitív hatásai. A hozamok maximalizálása helyére a nyereség lépett a fejekben.
• Az állatartók helyzete kissé stabilizálódott idén, nekik most tartalékokat kell képezniük.
• Mivel a magas globális és hazai készletszintek nagy valószínűséggel 2024-ben sem engedik meg, hogy látványos áremelkedéseket tapasztaljunk, a diverzifikációt mindenkinek érdemes elkezdeni.
• Nincs varázsnövény, amit mindenki elvet, és nem kell versenyeznie az ukrán terményekkel. A nagy kultúrák nem válthatók le, de erre nincs is szükség. Arányaikat kell a versenyképesen piacra helyezhető szintre helyezni.
• A válság hatása az is, hogy egyre többen és részletesebb végeznek számításokat, mielőtt döntést hoznak. Ez az érzelmi döntések háttérbe szorulását jelenti. Maradjanak is ott!

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ