Vizsgálják a horgászok természeti tudását

Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét.

Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét. Ugyanakkor sem az ökológusoknak, sem a természetvédelmi szakembereknek nincsenek ismereteik a horgászok tudásáról, illetve általában az ökológiához való viszonyukról, ezért nagyon fontos lenne párbeszédet kezdeni velük a vizek állapotáról, védelméről.

Ezzel a céllal indult el az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatássorozata, amelynek első lépéseként a horgászok vízinövény-ismeretét mérték fel. Az első eredményeket a kutatók a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine című rangos szakfolyóiratban november elején megjelent tanulmányukban közölték. Az ezekből levonható következtetések szerint bár a hobbihorgászok ökológiai tudása nem mérhető a tradicionális természeti népek tudásához, mégis fontos ismereteket sajátítanak el az élővilágról, és ezeket képesek magabiztosan felidézni.

A világon átlagosan minden tizedik ember horgászik kedvtelésből. Ők emellett természetesen sok egyéb, vízhez kötődő tevékenységet is végeznek, miközben felkészülnek a horgászatra, és akár napokat töltenek a parton. Eközben megfigyelhetik a parti ökoszisztémát, a vízi növény- és állatvilágot, illetve a horgászattal kapcsolatos érdeklődésük kapcsán a halak környezetéről is többet olvasnak, mint akik nem horgásznak.

Habár az utóbbi évtizedekben az ökológiai kutatásokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a természettel együtt élő, a helyi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó szakemberek – halászok, vadászok, juhászok – helyi ökológiai tudásának, csak az utóbbi évtizedben ismerték fel, hogy a hobbihorgászok ismeretei is hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz. Noha kézenfekvőnek tűnne, hogy a horgászok halakkal kapcsolatos ismereteit teszteljék, ennek eredményei borítékolhatók lennének. A legtöbb horgász nyilvánvalóan sokkal többet tud a halakról, mint mások, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének (VÖI) kutatói ezért a magyar rekreációs horgászokkal kezdeményezett párbeszéd során más úton indultak el.

„A hazai vizes élőhelyek néhány gyakoribb és ritkább növényfajával kapcsolatban készítettünk strukturált interjúkat horgászokkal. A vizsgálatnak csak részben volt célja a horgászok tudásszintjének felmérése, legalább ugyanilyen fontosnak tartjuk a velük való párbeszéd megkezdését” – mondja Löki Viktor, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, a kutatás vezetője. „A vizsgálat során 24 vízi vagy vízparti növény képét mutatjuk meg a horgászoknak, és a hozzájuk kapcsolódó ismereteikről kérdezzük őket.”

Az ökológusok három helyszínen készítettek interjúkat horgászokkal: a Velencei-tónál, a Keleti-főcsatornánál, illetve egy Debrecen melletti horgásztónál. E beszélgetések során rögzítették a horgászok arra vonatkozó adatait is, hogy mennyi ideje horgásznak, mi jellemző rájuk, és általában hogyan viszonyulnak a természethez. Ezután következett a teszt: képről kellett felismerniük a vízinövényeket. Ha nem tudták megnevezni a növényt, de állításuk szerint látásból ismerték, a kutatók ezt kontrollkérdésekkel ellenőrizték. Ha tudtak róluk más alapvető részleteket, azt is feljegyezték.

„A 24 növényfaj közül a horgászok átlagosan 4,6 fajt tudtak néven nevezni, és további 7,4-et felismertek, bár megnevezni nem tudtak. Vagyis a bemutatott növények felét ismerték fel a horgászok” – folytatja Löki Viktor. „Ez az eredmény részben megfelelt a várakozásainknak, ugyanakkor meglepő volt, hogy a három helyszínen különbözött a horgászok tudásszintje. A Velencei-tónál horgászók ‒ akik jellemzően a fővárosból járnak oda, és rövidebb ideje horgásznak – kevesebb növényt ismertek meg, mint a többiek.”

Az eredményekből kitűnik, hogy a horgászok önkéntelenül olyan jelenségeket, például helyi növényeket is megfigyelnek, amelyek nem kifejezetten érdeklik őket, sőt az sem feltétlenül tudatosul bennük, hogy ismereteket gyűjtenek a növényekről. Úgy tűnik, a természeti népek helyi ökológiai tudásához hasonlóan a horgászok is annál többet tudnak a természetről, minél régebben horgásznak. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy a tudásuk nagy részét nem az iskolában szerzik, hanem a szabadidejükben tesznek rá szert.

„Rengeteg további kérdés merült fel bennünk. Például az ökológiai ismereteikkel kapcsolatos további leíró tanulmányok mellett mindenképpen érdemes lenne összehasonlítani a horgászok ökológiai tudását más társadalmi csoportok ismereteivel is” – érvel Löki Viktor. „Ezek az ismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy pontosan felmérhessük a rekreációs horgászok ökológiai szerepét a vízi ökoszisztémák megőrzésében.”