„A kenyérgyümölcs nagyon népszerű Európában, többek között Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban” – mondta a szaklapnak Vickram Meghu. „A legmagasabb minőség megőrzéséhez fejleszteni kell. Már rengeteg megrendelést kaptunk az Egyesült Királyságból, és jelenleg nagyon nagy a kereslet. Nemrég bemutattuk a kenyérgyümölcsöt az Öböl-menti piacokon, és a visszajelzések nagyon pozitívak. Új gyümölcsösünk az erre az igényre adott válaszunk. Bízunk benne, hogy néhány éven belül 200-250 tonna saját kenyérgyümölcsöt tudunk piacra dobni.”

Mauritiuson a kenyérgyümölcs-szezon októbertől június végéig tart. Meghu szerint semmilyen vegyszert nem alkalmaznak a terméken vagy a fán. „A fának már az elején jó mennyiségű vízre van szüksége, és négy év múlva kezd gyümölcsöt hozni” – mondta. „Minden kenyérgyümölcs 1,6-3 kg súlyú, és minden fa évente 200-500 gyümölcsöt terem.”

A Bella Fruitiva ananászt is exportál Mauritiusról Európába, valamint szőlőt Indiából. „A mi Victoria-ananászunk az ananász királynője” – mondta Meghu. „A legtöbb ügyfelünk már visszaigazolta 2025-ös megrendelését.” Ezenkívül a vállalat prémium gyümölcsöket importál a helyi mauritiusi piacra, beleértve a különféle mangófajtákat Indiából, Pakisztánból és Egyiptomból, cseresznyét Dél-Afrikából és Chiléből, fügét Törökországból és számos egzotikumot.

„Csak a legjobb minőséget szállítjuk, a légi úton szállított, kiváló ízű gyümölcsökre szakosodva” – mondta Meghu. „Célunk, hogy vásárlóinknak a legfrissebb termékeket biztosítsuk, lehetőleg 24 órán belül leszedve.” A mauritiusi termelők egyik fő aggodalma a sziget éghajlatában tapasztalható változás, és a csapadék egyre kiszámíthatatlanabbá válik.

„Három hónap száraz időjárás után mostanában sok csapadék esett” – mondta Meghu. „Ennek eredményeként Mauritiuson idén nagyon alacsony a licsitermelés. És a melegebb tél számos más termékre is hatással van a szigeten.”

Az „Artocarpus altilis”, vagyis a kenyérfa története

A kenyérfának (Artocarpus altilis) egészen lenyűgöző története van, mivel a világ trópusi régióiban az egyik legrégebbi háziasított élelmiszernövény. Eredetileg a délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni térségből származó fa döntő szerepet játszott e területek népeinek táplálkozásában és kultúrájában. Úgy tartják, hogy az ausztronéz népek több mint 3000 évvel ezelőtt kezdték el szaporítani és termeszteni a kenyérfát.

Az ausztronéz népeket az emberiség történelmének legnagyobb felfedezői között tartják számon, akik kultúrájukat és befolyásukat egy rendkívül kiterjedt földrajzi régióban tudják terjeszteni. Az ausztronéz népek hagyományos hajózása lehetővé tette a kenyérgyümölcs magvak és palánták elterjedését a csendes-óceáni szigetekre, köztük Polinéziára, Mikronéziára és Melanéziára. Nélkülözhetetlen táplálékforrássá vált, magas hozamának és sokoldalúságának köszönhetően egész családok élelmezését biztosítja.

A 18. században a kenyérfát európai telepesek hozták be a karibi térségbe. William Bligh kapitány, aki a HMS Bountyon tett híres utazásáról ismert, 1793-ban kenyérpalántákat szállított Tahitiből Jamaicára és más brit gyarmatokra. A cél az volt, hogy olcsó élelmiszerforrást biztosítson a cukornádültetvényeken dolgozó rabszolgák számára. Jelenleg a kenyérfát a legtöbb trópusi régióban termesztik, beleértve Afrikát, Indiát és Közép-Amerikát. Továbbra is nagyra értékelik tápértéke és kulináris sokoldalúsága miatt.

A kenyérfa kulturális és táplálkozási jelentősége

Polinéziában a kenyérfát az élet és a közösség szimbólumának tekintik. Sok kultúrában legendák és történetek keringenek erről a fáról, és a fáját csónakok vagy házak építésére használták. Tahitin van egy legenda, amely elmeséli, hogyan változtatta egy helyi isten a testét kenyérfává, hogy táplálja népét az éhínség idején. A kenyérgyümölcsöt ősidők óta nagyra értékelték magas szénhidráttartalma és kulináris sokoldalúsága miatt, sütve, sütve vagy lisztbe készítve fogyasztják. A 18. és 19. században a kolóniák élelmezési bizonytalanságának megoldásának tekintették.

A kenyérfa továbbra is értékes erőforrás a trópusi régiókban, mind alapvető élelmiszerként, mind pedig a közösségek kulturális és gazdasági hagyományainak részeként. A kenyértermés régiónként, termesztési körülményenként és a felhasznált fafajok szerint változik. A kenyérgyümölcsöt főként trópusi területeken termesztik, beleértve a Csendes-óceánt, Délkelet-Ázsiát, a Karib-térséget és Afrikát.

Egy kifejlett fa fajtól, éghajlattól és gondozástól függően évente 50-200 gyümölcsöt teremhet. Minden gyümölcs átlagosan 1-3 kg tömegű, ami azt jelenti, hogy egyetlen fa évente 50-600 kg gyümölcsöt terem. A fő termelő országok Polinézia (Tahiti, Szamoa), Fülöp-szigetek, Jamaica, Haiti, Fidzsi-szigetek, Dél-India és más trópusi régiók. A kenyérgyümölcs a burgonyához vagy más gyökérzöldségekhez hasonló magas szénhidráttartalma miatt elengedhetetlen táplálékforrás a helyi közösségek számára. Egyes kezdeményezések a kenyérgyümölcs termesztésének bővítésére törekednek, hogy megoldást nyújtsanak a globális élelmiszer-ellátási bizonytalanságra a magas hozam és a sokoldalúság miatt.