A magyar almaágazat helyzetét jól szemlélteti, hogy 2018-ban túltermelési válság volt, tele voltak a raktárak, addig a feldolgozóipar a tavalyi termésből már kapacitásának felét sem tudta kihasználni – mondta Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke az általuk szervezett múlt heti almapiaci konferencián.
Általánosan igaz, hogy a magyar termelési színvonal 50-70 százalékkal elmarad a legjobb öt európai ország szintjétől, az itthoni átlagteremés pedig a jó színvonalú termeléstől elvárt szint mindössze 30-40 százaléka
– érzékeltette a lemaradást.
Az ipari almára jellemző, hogy tíz évvel ezelőtt még rosszul csinálni is üzlet volt, most már nem üzlet szimplán jó színvonalon sem – fogalmazott a Világgazdaság tudósítása szerint. Apáti szerint ennek ellenére lehet ipari almát nyereségesen termelni, de ehhez sok éves átlagban hektáronként 40-50 tonnás hozamokra, teljes gépesítettségre – amibe a szüretet is bele kell érteni – és öntözésre van szükség. Méretben pedig tízhektáros nagyságrendben kell gondolkodni, hektáronként 1200-1600 fával. Ezzel szemben ma 80 százalékban korszerűtlen, öreg, vagy „csupán” igénytelenül művelt ültetvényeken termesztenek Magyarországon ipari almát. Az átvételi árakban is ugrani kellene:
Az étkezési almára specializálódott korszerű ültetvények hektáronként legalább háromezer fával rendelkeznek, öntözöttek és ellátottak jéghálóval és fagyvédelemmel. Egy ilyen ültetvény telepítési költsége hektáronként 21-25 millió forint, a művelésre pedig évi 4,5 millió forintot kell számolni. Így 55-60 tonnás hozam esetén az étkezési alma önköltsége egy kilóra vetítve 70-80 forint között alakul. Az időközönkénti terméskiesésekkel is számolva a 45-50 tonnás átlaghozamok mellett az önköltség 100 forint/kilogramm körül lesz, ami nem tartalmazza a posztharveszt műveletek, vagyis a tárolás és a csomagolás költségét. Jelenleg az első osztályú lédig, tárolás nélkül a „fa alól” értékesített alma ára 100-120 forint kilogrammonként, vagyis ez nagyjából csupán az önköltséget fedezi.
Apáti szerint a hazai – ennél magasabb valós önköltséggel termelő – ültetvények csak önbecsapással maradnak életben, tekintve, hogy nem számolják a saját munka költségét vagy az amortizációt, amelyek nélkül ugyanis kellemes 65 forintra jön ki az önköltség. A hosszabb távú életben maradáshoz tehát meg a 40-50 tonnás hektáronkénti hozamokat, és kilónként 150 forintos azonnali átvételi árakat kellene elérni.
Az ültetvények korszerűsítéshez tőkére, szaktudásra, valamint – a gépesítettség kívánatos növelése ellenére – munkaerőre is szükség van. A tőke a pályázatok révén rendelkezésre áll, ebben a szaktárca nagy segítséget ad – mondta a FruitVeB elnöke. A munkaerőpiaci helyzetet pedig alapvetően befolyásolja, hogy az EU-ban nálunk a második legalacsonyabb az átlagbér, ráadásul a nemzetgazdasági szektorok közül a harmadik legrosszabban fizetett ágazat a mezőgazdaság. Ez duplán is magyarázza a jelenlegi munkaerőhiány: egyrészt a képzett magyar munkaerő ezért vándorol ki más európai országokba, másrészt pedig az itthon maradók ezérért hagyják el az agrárszektort, és mennek át más ágazatokba dolgozni. Apáti Ferenc szerint
A termelési színvonal javításához további alapfeltétel az öntözés. A vízkvótákban jelentős tartalékok vannak, „sokan ülnek például kihasználatlan kvótákon, amelyek felülvizsgálata szükséges lenne” – fogalmazott.
Jelenleg 24 ezer hektár körüli az almaültetvények területe (a KSH szerint 2021-ben 25 ezer, 2004-ben pedig még 43,2 ezer hektárról szüreteltek almát Magyarországon. A csökkenés nem áll meg: a FruitVeB elnöke szerint öt-tíz éven belül várhatóan 10-15 ezer hektárra esik vissza a hazai almaültetvények területe, de ez a mostanival közel megegyező termést ad majd.
Apáti Ferenc arról is beszélt, hogy
a magyar almatermesztés színvonalának beragadásáért a lengyeleket, a feldolgozókat és az áruházláncokat szokták okolni, valójában nagyrészt mi magunk vagyunk saját magunk kerékkötői.
Mint mondta, csak Szabolcsban van 8-10 olyan áruházlánci beszállító, akik folyamatosan egymás alá ígérnek az árakkal, amivel éppen attól a kilónkénti 30-40 forinttól „szabadítják meg” magukat és az ágazatot, ami a 110-120 forint/kilogramm és az elérni vágyott 150 forint/kilogramm között van. Ha ez az „öngyilkos” gyakorlat marad, az a magyar almaágazat teljes leépüléséhez vezet – nyomatékosította. Fontos lenne, az összefogás és az integráció, amiben a hazai TÉSZ-eknek és léüzemeknek van nagy szerepük.
