Az egyetemi docens szerint miután a hadiiparban elterjedt valamilyen technológiai innováció, azt az agrárszektor az elsők között igyekszik saját területére specializáltan használni. Ilyenek például a drónok, amelyekkel a szántóterületeken végzik a talajfeltérképezési munkákat, illetve a gyomok feltárását, hogy utána célzott növényvédelmet tudjanak alkalmazni. De ilyen a hőkamera is, amit az állattenyésztésben használnak preventív céllal, hogy időben ki tudják szűrni az esetlegesen beteg egyedeket. Zajlik a robotizáció is – ahogy dr. Húth Balázs mondja – leginkább a baromfi- és a sertéstenyésztés gépesíthető, de már a tejtermelő szarvasmarha telepeken is egyre nagyobb arányban találunk például fejőrobotot, vagy automatizált takarmánykiosztást, illetve annak automatikus átkeverését és visszatolását az állatok elé. A technológiai fejlesztéseket elsősorban a munkaerőhiány és az élelmiszerbiztonsági előírások indokolják. Hozzátette, talán kevesen gondolnák, de a fejés például egy nagy szakmai fegyelmet igénylő és nagy fizikai megterhelést jelentő munka, és gond, hogy kevés rá a megfelelően képzett szakember az ágazatban.
Az intézeti tanszékvezető ugyanakkor rámutatott, ma már teljesen mást jelent a mezőgazdasági munka, mint harminc évvel ezelőtt. A leendő állattenyésztési szakemberek már nem feltétlenül trágyás gumicsizmában szaladgálnak az istállóban, hanem egy robotizált, gépesített rendszerben dolgoznak, és különböző technológiai módszereket alkalmaznak. Ezt nem árt, ha tudják a fiatalok pályaválasztáskor, már csak azért sem, mert egy jól képzett mérnök azonnal talál munkát az agrárszektorban, de ugyanez igaz a szakképzésből kikerülőkre is – jegyezte meg.
Dr. Húth Balázs kiemelte, tudomásul kell venni, hogy az ő feladatuk, hogy a lakosságot egészséges élelmiszerrel lássák el, és ez nem tűr kompromisszumot. Az állatjólét és a higiénia sarkalatos kérdések, és ha a humánerőforrással probléma van, az kritikus pont. Így az automatizáció végső soron élelmiszerbiztonsági célokat szolgál, amellett természetesen, hogy hatékonyságnövelő is. Ugyanakkor ettől nem lesz olcsóbb a termelés – magyarázta – egy tehén férőhelyének kialakítása, egy robotizált rendszerben öt-hétmillió forint között változik a beépített technológiai elemek függvényében, és ehhez jön még hozzá a tenyészállat 5-600 ezer forintos bekerülési értéke. A gépek, technológiai berendezések 15-20 év alatt amortizálódnak, azokat fejleszteni, cserélni kell. Azaz mindez egy olyan agrárpolitikát igényel, amely ezeket a beruházásokat pályázati úton, illetve kedvezményes hitellel támogatja.
Az egyetemi docens szerint ezeket a fejlesztéseket 20-30 állattal nem lehet megcsinálni, minimum 50 körüli tejelő tehén kell például hozzá, hogy megérje, azaz van egyfajta méretgazdasági szempont is. Hozzátette, emellett fontos, hogy az agráriumban úgy tudjon lezajlódni a generációváltás, hogy a fiatalok megértsék, ma már nem kell a tehén bioritmusához igazítani az életüket ahhoz, hogy sikeres mezőgazdászok legyenek. (MW/Wurmbrandt András)
