Ha az értéklánc árainak változását nézzük, akkor fel kell tűnnie, hogy még soha nem történt meg az, ami tavaly. A lánc árainak változása szépen sorba állt. Legnagyobb mértékben a mezőgazdasági árak nőttek, azokat az élelmiszer belföldi árai követték, majd az élelmiszerek fogyasztói ára. Ez valahol már hasonlít arra, ahogy egy ideális világban történnének a dolgok. Bár ott nem lennének ekkora eltérések az árváltozások mértékei között.

Az történt, hogy a fokozott hangulatban

Egyfajta árspirálba keveredett az egész értéklánc. Az okokat unásig ismerjük: a pandémia miatt szakadozó értékláncok, aszály, különadók, árstoppok, adóvisszatérítés, 13. havi nyugdíj, és a fejekbe mélyen betáplált várakozások a hatalmas áremelkedésekre. De az ördög mindig lemászik a falról.

Forrás: KSH

E mögött az a nem csak nálunk jellemző tendencia húzódik meg, hogy

a tudás helyét egyre szélesebb körben az érzelmek veszik át. Ezt látjuk az európai állattartással szemben gerjesztett hisztériában, vagy éppen az autópiacokon.

Mennyivel könnyebb lelkiismeretünket azzal csillapítani, hogy a Föld érdekében változtatunk fogyasztói szokásainkon, nem pedig azért, mert tudományosan bizonyítottan ez a jobb nekünk.

Az új világban, amelyben már harmadik éve élünk, a József Attila által oly szépen megfogalmazott fortélyos félelem az úr. A válság válik a normalitássá, és állandósul. Mit tehetünk? Fel kell tenni a megfelelő (hangulatkeltő) szűrőket az információ-áramlásra, és tanulni. Az egészséges életmód alapjai nem változnak. A mozgás és táplálkozás egyensúlya, a kiegyensúlyozott étkezés, és társaik. A fogyasztó sajnos éppen ezzel ellenétes úton jár. Ez egy beavatkozási pont. Edukálni, nem manipulálni. Ez vonatkozik a mezőgazdálkodásra is. A legjobb példa a szántás nélküli művelés körüli egyoldalú kommunikáció. Tényleg olyan rosszul műveltük a termőföldet immár tízezer évek óta? Nem hinném. Az arany középút megtalálásához azonban tudás kell. Milyen időközökben és főként mikor kell mélyebben forgatni. A sort hosszan lehetne folytatni.

Ezek mélysége és hossza eltérő lesz, de általánosság, hogy a mezőgazdasági termékárak – a globális kitettség nyomán – tartósan már nem fognak alacsony szinteket mutatni. A tartós áremelő költségtényezők mellett a félelem okozta magasabb készletezési gyakorlat is rátelepedett az amúgy trendszerűen emelkedő élelmiszerigényre, és kemény korlátjává vált az áreséseknek. Ez a globális trend: tartós, lassú, de nem egyenletes, hullámokkal tarkított agrárár emelkedés. Ha mélyebbre tekintünk, akkor terményenként, termékekként egyedi helyzeteket látunk. Számunkra az ukrajnai termények megjelenése okoz nehezen visszafordítható fokozódó versenyt. Árazásunk már nem lesz olyan, mint annak előtte. Ez a magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb szerkezet-átalakulását fogja előidézni.

A túlélés, a szükségszerű személetváltozás, nem képzelhető el tanulás, alkalmazkodás nélkül. Idén ki fog derülni, ki képes erre. A szemlélet szintjén látványos, de – meglátásom szerint – nem elégséges változások történtek tavaly. Például: a talajélettel mindenki elkezdett foglalkozni, de a klímaváltozást még mindig nem akarjuk elhinni.

Összességében, a mostani árcsökkenések termékenként eltérő hosszúságot és szintet fognak mutatni, de nem maradnak tartósan velünk. Tavasszal már számos terméknél (például kukorica, sertés) fordulatra számítunk. A csökkenő árak el fogják érni a fogyasztót is. A legfontosabb jövedelmezőségi tényező, az időzítés azonban éles fegyver marad.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ