Az első negyedévben az élelmiszeripar belföldi és az exportértékesítés volumenindexe is egyaránt 10 százalékot meghaladó mértékben esett vissza a tavalyi első negyedévhez képest – mondta a Világgazdaságnak Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) társadalmi elnöke. Ez azt jelenti, hogy idén már nem működött az, ami korábban, jelesül, hogy az élelmiszeripar számára nehéz időszakokban az export jelentsen mentőövet a gyártóknak. Az adatok értékelésekor ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy jelentős volt a bázishatás, hiszen a 2022-es első negyedévben még különféle címeken – például családi adóvisszatérítés vagy 13. havi nyugdíj – nagy volt a pénzkiáramlás, és többet költöttek a boltokban az emberek – tette hozzá.

Az export esetében viszont ilyen hatás nem áll fenn, ott más állhat a csökkenés hátterében. A FÉSZ-elnök szerint a visszaesés oka lehet például az alapanyaghiány, illetve az energiahordozók árának növekedéséből adódó alacsonyabb szintű termelés. Bizonyos energiaigényes műveleteket – mint például a tejporítás vagy a húsok fagyasztása – a feldolgozók igyekeztek minimális szintre szorítani, emiatt is kevesebb áru készült, de feltehetően hozzájárult az export mérséklődéséhez az Európában is jellemző fogyasztáscsökkenés is.

Ha az infláció csökken, annak érződnie kell a fogyasztásban is – mondta Éder, hozzátéve: reméli, hogy az első negyedév volt a legrosszabb, és már a második negyedév is jobb mutatókat hoz itthon és az exportpiacokon egyaránt, a második fél évtől pedig már a növekedés beindulását várja. Persze ebben is lesz bázishatás, hiszen tavaly a harmadik negyedév a termelésben pluszos volt, a negyedik már mínuszos, de a belföldi értékesítés a harmadik negyedévben már stagnált, a negyedikben pedig már 6 százalékkal esett.

A növekedést ugyanakkor az infláció remélt csökkenésén kívül az is megalapozza, hogy idén – talán egyes gyümölcsök kivételével – jó terméssel lehet számolni.

Az iparágban egyébként költségoldalon „rendkívül diverz” a helyzet – mondta. Egészen elképesztő különbségek vannak ugyanis az egyes szereplők között, például az energiaköltségekben. Ha egy cég tavaly októberben kötötte le újra egy évre az energiabeszerzését, az nagyon magas áron vásárol azóta is, és egész más helyzetben van, aki rövidebb intervallumra vásárolt. Az utóbbinál már érződnie kell a költségekben annak, hogy az energia ára lejjebb ment.

Kissé más a helyzet a csomagolóanyagoknál, amelyeknek az ára tavaly a második fél évben ugrott nagyot, részben a forintgyengülés, részben pedig az ezek gyártásához alapanyagként szolgáló szénhidrogének drágulása miatt. Most viszont – hiába erősebb a forint, és lettek olcsóbbak a szénhidrogének – a csomagolóanyagok árában ez még nem látszik. Előbb-utóbb azonban ezen a területen is meg kell jelennie az árcsökkenésnek, de ez úgy tűnik, lassú folyamat.

A több élelmiszer-termékpályán csökkenő alapanyagárakkal szemben a húspiacon ugyanakkor éppen ezzel ellentétes folyamat zajlik, és nem reális most árcsökkenési várakozás.

A sertés felvásárlási ára ugyanis viszonylag rövid idő alatt 350 forintról a duplájára emelkedett, sőt, most már 750 forint körül jár. A húsipari átadási árak azonban közel sem emelkedtek azóta ilyen mértékben, ahogyan a fogyasztói árak sem
– mondta. Bár az Agrárközgazdasági Intézet áprilisi adatai szerint az egy évvel korábbihoz képest mért 22 százalékos sertésáremelkedést a feldolgozók tovább tudták hárítani, a disznó árának drasztikus emelkedése óta ez már nem igaz.

A húspiacon most ezért speciális a helyzet, hiszen míg más ágazatokban az alapanyagár csökkenése miatt valóban az élelmiszerek esetében is várható – és már meg is kezdődött – a fogyasztói árak csökkenése, a sertéshúspiacon ebben az évben szinte folyamatos növekedés volt év eleje óta, és mivel ezzel sem érték még utol a sertésárak emelkedése miatti költségnövekedést. Tovább bonyolítják a helyzetet a kötelező akciózások, amelyeknek az élelmiszeriparra gyakorolt hatását még nem tudják felmérni.