A túlélésben bíznak a konzerviparosok

Sok, előre nem tervezhető hatás miatt rendkívül nehéz volt a hazai zöldség- és gyümölcs-feldolgozóipar számára a tavalyi év, idén pedig a túlélés a tét.

A konzerv- és hűtőipar a teljes élelmiszer-feldolgozó ipar körülbelül 8 százalékát képviseli, 200 milliárd forintot meghaladó árbevétellel – írta a FruitVeB honlapján megjelent összefoglalójában Sebesta Péter, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke. nehézséget jelentett, hogy javában működött a „Covid-hatás”, ami az exportpiacokon több hónapig, néhány kulcspiacon, mint az Egyesült Királyság, akár fél évig is tartó lezárások okoztak. Ez sok esetben a meglévő, érvényes szerződéses mennyiségek ki nem szállítását jelentette, érthető módon elsősorban a HORECA-partnerek esetében, és főleg a hűtőágazatot érintette.

Másrészt az egyik kulcsterméknek,

a zöldborsónak már évek óta apad a vetésterülete, és ez egyre nagyobb gondot jelentett a kapacitás megfelelő mértékű kihasználásában.

Ráadásul ezt még tetézte a rendkívül hideg tavasz után azonnal berobbanó forró, hőhullámos nyári időszak, ami ennek a fontos terméknek a betakarítását oly mértékben befolyásolta, hogy a tervezetthez képest legalább 25-30 százalék kiesést szenvedett el – elevenítette fel.

Ezeken kívül már a teljes 2021-es esztendőben, de különösen az év közepétől nagy mértékben és váratlanul a gyártás minden költségeleme jelentősen megnövekedett. „Amikor azt mondom, hogy váratlanul, akkor arra gondolok, hogy semmilyen gazdasági jelenség, világpiaci folyamat nem sugallta előre ezen költségek ilyen látványos emelkedését” – fogalmazott. A termékek szinte minden költségeleme jelentősen emelkedett az elmúlt 12-18 hónapban, így például a gáz ára körülbelül 3-5-szörösére, az elektromos áram több mint 2-szeresére, kartonanyagok, dobozok, több mint kétszeresére, a konzervdoboz alapanyaga többszörösére, a fóliaköltségek nagyjából 50 százalékkal, a raklapok pedig kétszeresére drágultak.

Az ágazatnak így nagyon nehéz éve volt és az eredményes működést, már akinek sikerült, az tette lehetővé, hogy ezek a költségváltozások elsősorban a második félévben eszkalálódtak olyan mértékűvé, hogy az már a meglévő szerződések eredményes teljesítését kérdőjelezte meg – mondta Sebesta Péter.

Sebesta Péter szerint az idei évet a túlélésért folytatott küzdelem jellemzi. Az imént felsorolt rendkívül jelentős költségváltozások mellé január 1-jével érkezett egy újabb drágulás: a 20 százalékos minimálbér-emelés, ami a feldolgozó-ágazatokban hasonló mértékű, de legalább 10-15 százalékot meghaladó bérfejlesztést generál.

Ráadásul már egy évek óta zajló, és a zöldség- és gyümölcs-feldolgozóipart hátrányosan érintő agrárágazati trend miatt (a takarmánykukorica erős kereslete és magas ára)

a termelők jelentős áremelést akarnak elérni két kulcsterméknél: a zöldborsónál és a csemegekukoricánál.

Így a legnehezebb feladata a feldolgozóipari tagjainknak az eredményes működés esélyének fenntartása, hiszen, gyakorlatilag nincs olyan eleme a különböző költségeknek, amelyek ne két számjegyű, néhány esetben pedig három számjegyű emelkedést mutattak volna az elmúlt 12-18 hónapban.

A szövetség elnöke a legfontosabbnak egy hosszabb távú stratégia feladatot nevezett: megértetni és elfogadtatni a termékpálya szereplőivel, hogy mindannyiuk hosszú távú érdeke elsősorban olyan kultúrákat termelni a kiváló magyar földeken, amelyek jelentős hozzáadott érték teremtése mellett feldolgozásra kerülnek, és nem egyszerű alapanyagként kerülnek a piacra.

Szerinte ebben szerepe kell, hogy legyen a mindenkori agrárkormányzatnak is. Az AM-től azt remélik, hogy olyan ösztönzőket, támogatásokat épít a rendszerbe, amelyek egyértelművé teszik a termelőnek, hogy nem a legegyszerűbb alapanyag-termelés a cél, hanem olyan növények termesztése, amelyek önmagukban egy fejlettebb, összetettebb technológia szintet igényelnek, és amelyekre hosszú távon is ráépülhet egy korszerű hazai feldolgozóipar.

„Egyáltalán nem mindegy gazdaságunk jövője és a GDP hosszú távon is biztosítható növekedése szempontjából, ha az egyik legnagyobb értékünkről, a termőföldjeinkről az egy hektárról lehozott termék árbevétele egy egység, és így kerül betakarítás után a piacra, vagy ha az feldolgozásra kerül, és a tényleges árbevétel, amit generál – amellett, hogy eltart egy feldolgozóágazatot – három-négyszerese az alapterméknek” – hangsúlyozta.

A rövid távú kihívás pedig abban áll, hogy ezt a költségnövekedést miként tudjuk elfogadtatni a piaci szereplőkkel, hiszen ez nagyon jelentős mértékű áremelést kívánna meg az eredményes működés fenntartása érdekében.

Itt nagyon fontos azt tudni, hogy vajon a versenytársak, más piacokon termelő konkurens cégek milyen mértékű költségnövekedést szenvedtek el az elmúlt időszakban. „Ha a miénknél kisebb mértékben volt ott költségnövekedés, akkor (legalább) átmeneti segítség, állami beavatkozás nélkül nincs esélyünk a piacaink megtartására, ha közben eredményes működést is szeretnénk elérni” – jelentette ki.

Mivel a termékeik, amelyek ellenőrzött módon feldolgozott, és jellemzően hozzáadott anyagok nélkül készült korszerű és természetes zöldség-gyümölcs termékek, tökéletesen beleillenek a mai fogyasztói trendekbe, ami az egészséges életmódról, a korszerű táplálkozásról, a fenntartható termelésről, a relatív alacsony karbon-lábnyomról szól, így hosszú távon azt reméli, hogy az ágazat szép jövő előtt áll – de előtte túl kell élni 2022-t.