Az ünnepek közeledtével lassít a természet. De tudunk-e mi emberek is lassítani idén? E sosem látott zűrzavar idején egyenesen elengedhetetlen megállni, átgondolni helyzetünket, érzelemmentes döntéseket hozni a munkában és szeretettel tölteni decembert. Az agráriumban is eljött a számadás ideje. Le kell vonni ezen rendkívüli év tanulságait, tanulni a megpróbáltatásokból. A költségek bakugrásai közepette kell felkészülni az új támogatási rendszer kihívásaira, megtervezni a jövő évi fejlesztéseket.

Tudják mi lesz az idei karácsony slágerajándéka szerintem? Az élelmiszer. Valódi luxuscikké válnak még az alapvető termékek is. Ez állítja feje tetejére a szükségletpiramist. Félő, hogy egyre többeknek marad el az asztaláról a hús, a desszertek, magasabb hozzáadott értékű élelmiszerek; és az olcsóbb alternatívák foglalják el ismét a helyüket.

Vegyünk tehát szeretteinknek – iparcikkek helyett – minőségi magyar élelmiszert ajándékba! Nagy lesz az öröm, meglátják. Ahogy az ára, úgy a becsülete is növekszik az élelmiszereknek.

Mire készüljünk?

Először is arra, hogy a mezőgazdaságban a termelési költségek emelkedése folytatódik. Egyre gyakrabbak és növekvő mértékűek lesznek az ingadozások. Ahogy azt több korábbi cikkemben is előre jeleztem, árkorrekciók indulnak a növényi termékek és az állatiak piacán egyaránt, de ez nem jelenti a növekedés végét. Viszont az értékláncon tovább fog gurulni.

Másodszor arra, hogy a vásárlási szokások változása is felgyorsulhat. A nagy kérdés, hogy ez az élelmiszerek felértékelődését, vagy csak felárazódását jelenti. A válságok sajátja, hogy felerősíti a trendeket. Így erősödik a kényszer-tudatosodás, ami nem csak az élelmiszerpazarlás csökkenésével, hanem átgondolt fogyasztási szerkezettel is jár a vásárlóknál, és hatékonysági fejlesztéseket követel meg az agráriumban.

Az igen nehéz 2022-es esztendőt sajnos egy még nehezebb fogja követni az élelmiszerpiacon.

A költség- és árspirál, amely az élelmiszerpiacot kiemelten érinti, a vásárlási és fogyasztási szokások megváltoztatására kényszerít minket. Az akcióvadászat, mint nemzeti sport, régóta népszerű honunkban. Most reneszánszát fogja élni. A kereskedők számára is felértékelődik az eszköz, hiszen az áremelkedések közepette is az alacsony árak látszatát lehet vele kelteni. Ráadásul, az ármozgások input és output oldali időbeli eltolása szép nyereséget tud hozni a lánc bármely tagjának.

Korábban még arról beszéltünk, hogy a tudatosodás folyamata az egészséges életmódot támogató élelmiszerek felé mozdítja el a kereslet szerkezetét. Ezzel párhuzamosan a táplálék érzékenység miatt is sorra nyílnak az új, magasabb hozzáadott értékű, funkcionális szegmensek az élelmiszerpiacon. Ebben a szép fejlődésben már sokan kétségekkel telve fogadták a helyettesítő termékek megjelenését és – lassú, de érzékelhető – térhódítását. Mindennek hátterében a fizetőképesség javulása állt, ami ugyebár a tudatosodásnak is alapját képezi. Ebben a helyzetben bicsaklott meg a folyamat, és kezdődött el a „lefelé vásárlás” időszaka. Azt értjük alatta, hogy

Éltünk már meg ilyet. Több kereskedelmi márkát veszünk, az alapélelmiszerek aránya megint nő a kosárban. Apropó, kosár! A kosárba kerülő termékek száma is csökken manapság. Ez természetes reakció olyan időkben, amikor rendkívüli drágulással találkozunk, és a jövedelmünk elértéktelenedése, „ne adj isten” csökkenése van napirenden.

Harmadszor, arra, hogy a termelési tényezők egymást erősítő hatása erősíti a válságjeleket. A mezőgazdaságban az inputanyagok és az energia árának drasztikus emelkedése, a szélsőséges időjárás okozta terméskiesés a leginkább húsbavágó, amit csak fokoz a munkaerő körüli nehézség. Ezek mellett egyre komolyabban kell venni az Ukrajnából érkező terményeket. Az egyre stabilabbá váló beszállítási csatornák nyomán tartósan talál piacot nálunk keleti szomszédunk mezőgazdasága. Erről a veszélyről már hosszú évek óta beszélünk, de a háborús helyzet ezt is felgyorsította. Ennek hatására növekszik piacunkon a verseny. Ez az árak csökkenésével, a koncentráció növekedésével fog járni. Figyeljünk az áramnélküli országra. Látványosan mutatja be, hogy elektromosság nélkül semmi sem működik. Az élelmiszeripar sem. Nem tudják feldolgozni mezőgazdasági termékeiket, ezért egyre kétségbeesettebben fogják azt megpróbálni eladni. Ez pedig árcsökkenést jelent nálunk.

A klímaváltozást érdemes külön is kiemelni. Erről is évtizedes kommunikáció folyik, és érzékelhető folyamat az átlaghőmérséklet emelkedése, a csapadék mennyiségének és eloszlásának változása. Ebben az évben az aszály és a hőstressz olyan mértékű kárt okozott, amely a termelés szerkezetére is tartós hatással van. Idén ősszel több kalászost vetettek a gazdák, kevesebb területet hagyva a tavaszi vetésekre. Törekszenek például a rövidebb tenyészidejű fajták használatára, ezzel is csökkentve az időjárásnak való kitettséget. A figyelem középpontjába került a talaj vízmegtartó képessége, egészsége, termőképessége és az öntözés.

Hogy ez a folyamat meddig fog tartani? Bizonyos értelemben már nem fordulunk többé vissza ezen az úton. Aki megtapasztalja, hogy a racionalitás jót tesz pénztárcájának, egészségének, az tovább fog haladni ebben az irányban. Amikor enyhül (majd véget ér ez a válság is, aminek ideje még nem belátható), akkor ismét lesz mennyiségi növekedés az élelmiszerpiacon, de már a megváltozott szerkezetben.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Kompetencia Központ