Statisztikákkal ugyan nehéz alátámasztani, de nincs olyan, akinek ne lenne ismerőse, aki a határokon túli boltokba jár vásárolni. Pláne nincs olyan, akinek a környezete nem kapott volna rá a külföldi internetes áruházakra. Nyilván van ennek élmény jellege is, de kőkemény ár-előnyökről számolnak be. A hazai élelmiszerárakra nézve pedig nehéz kárhoztatni őket.

Az év eddig eltelt időszakáról rendelkezésre álló adatok szerint a mezőgazdasági átlagárak az első hét hónapban 16,4 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbi szinttől. Az élelmiszeripar belföldi árai ugyanekkor 5 százalékkel mérséklődtek. Az élelmiszer értéklánc ár-érdekérvényesítési képességét hűen tükrözve, a fogyasztói élelmiszerárak 1,8 százalékkal emelkedtek az első nyolc hónapban. Ez ugyan elmarad az inflációtól, de lehetővé teszi, hogy a kiskereskedelem élelmiszer-forgalma értékben – megőrizve emelkedő trendjét – 4,6 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi szintjét júliusban, 2,7 százalékos mennyiségi bővülés mellett. A 2022-es és 2023-as 26-26 százalékos élelmiszer-inflációtól tehát már messze vagyunk, de ezek a számok is a fenti állítást erősítik, hiszen eközben az értéklánc többi tagja soha nem látott hullámvölgyet és hegyet élt át és túl.

A hazai élelmiszer értékláncnak fel kell vennie a kesztyűt a határon túli kereskedelem egyre határozottabb támadásai ellen. Ez egy soktényezős mátrix, amelyben az áfa csak egy tétel, de kétségtelenül látványos különbséget szolgáltat, mint ahogy az értékláncot terhelő sajátosan hazai terhek is.

Az élelmiszer értéklánc árai látványosan simulnak a vízszintes tengelyhez. Ez stabilizálódást jelent, amit a fogyasztó jövedelmének növekedésével egy idő után többlet vásárlással meg is fog hálálni. Ahol már növekszenek a háztartási bevételek, ott a tartós fogyasztási cikkek terén dolgozzák le először a lemaradásokat. Az év végi ünnepek – mint tudjuk – „egyre közelebb vannak”, aminek érzését a fogyasztást generáló akciók szépen fel is erősítik.

A fizetőképességi korlátok, a külföldre áramló költések azt jelzik, hogy az ár ismét elsődleges döntési szemponttá lépett elő.

A kereslet ilyen irányú változása sajnos törvényszerűen az átlagos minőség romlásával jár együtt. A fogyasztás szerkezetének változását jól szemléltethetjük azzal, ha képzeletben a feje tetejére állítjuk a Maslow-piramist. A magas hozzáadott értékű élelmiszerek és az otthonon kívüli étkezés esnek ki belőle először. Ilyenkor a diszkontok és a kereskedelmi márkák kerülnek előtérbe.

Forrás: KSH

Az igazsághoz tartozik az is, hogy az elmúlt hónapokban csak a csehek tudtak alacsonyabb számokat produkálni az élelmiszer infláció terén a mieinknél. Volt miből, mondhatnánk.

Forrás: Eurostat

• Az élelmiszerek ára 2,4 százalékkal nőtt augusztusban az egy évvel korábbi szinthez képest. Ezen belül
• a liszté 27,7,
• a csokoládéé és kakaóé 10,6,
• az éttermi étkezésé 8,0,
• a gyümölcs- és zöldségléé 6,7,
• az étolajé 5,5,
• a tejé 4,8,
• az alkoholmentes üdítőitaloké 4,4,
• a sertéshúsé 3,4 százalékkal.

A termékcsoporton belül a száraztészta ára 8,1, a tojásé 7,9, a tejtermékeké 5,7, a cukoré 4,6, a kenyéré 1,7 százalékkal csökkent.

Tovább színezhetjük a képet azzal, hogy a FAO élelmiszerár-indexe augusztusban kismértékben csökkent: az alacsonyabb cukor-, hús- és gabonaárak ellensúlyozták a magasabb tej- és növényolajárakat. Ez azt jelenti, hogy globálisan 47 hónapja emelkednek az élelmiszerárak, de ebből már 29 hónapja lassuló ütemben.

Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés