A magyar cukoripari termelés 1848-ig főként nagybirtokok területén folyt, az ekkor üzemelő egységek azonban még nem nevezhetőek gyárnak, inkább cukorfőzdéknek. Egy 1847. évi becslés szerint a hazai cukorfogyasztás évente 0,61 kilogramm volt fejenként. A változás 1849-től indulhatott el. Az Oeconomus elemzése szerint nagy hatással volt az ágazat fejlődésére az osztrák tőkések térnyerése, akik több új gyárat is alapítottak, így 1849 és 1867 között 19 vármegyében 43 cukorgyár működött.
Válságok és fellendülések sora
Az 1858-1859-ben kirobbant első cukorválság következményeként: 28 gyárból 5 tönkrement, 4 pedig átmenetileg leállásra kényszerült. A válság 1864-re szűnt meg, és hatással volt rá a négy évvel korábban hozott vámhatáron kivitt cukor utáni adó-visszatérítés bevezetése is. A következő változást a répacukor gyártásának technikai kifejlődése okozta, mivel 1864-re a nádcukoréval egyenlő önköltséggel lehetett előállítani. Ennek következményeként a nádcukor finomítók ideje lejárt. A kiegyezéssel a cukoripar is elindulhatott a fejlődés útján.
A harmadik cukorválság 1884-1885-re érte el az ágazatot, amely a fogyasztás drasztikus visszaesésének volt köszönhető. A válság utáni helyreállítást célozta meg az 1888. évi XXIII. törvény, amely nem a nyersanyagot, hanem a készterméket adóztatta meg, megszüntette a kiviteli adó-visszatérítését, valamint a gyáraknál pénzügyi ellenőrző szervezetet hoztak létre. A törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, valóságos gyárépítő hullám indult. Az I. világháborúig 31-re nőtt a cukorgyárak száma itthon, amelyek már nem döntően osztrák érdekeltségűek voltak, egyre nőtt a magyar tulajdonosok száma is. Az I. világháborút követően a gyártott cukormennyiség 1919/1920-ra érte el mélypontját, 1916-tól pedig a külkereskedelmi cukormérleg negatív lett.
Az elemzésben szó van arról is, hogy
A kirobbanó második világháború, valamint az ezt követő államosítás 1948-ban újabb mérföldkő volt a cukorgyártás történetében. Az 1948. évi XXV. évi törvényben 11 cukorgyár állami tulajdonba vétele szerepelt, 1989-ig pedig összesen 12 cukorgyár működött itthon. A kilencvenes években a privatizációs hullám során a gyárak jelentős része megszűnt, 2007-ben pedig már csak mindössze 3 egység működött: a Magyar Cukor Zrt., amely az osztrák Agrana csoport tagja (Kaposvár), a Mátra Cukor Zrt., amely a német Nordzucker leányvállalata (Szolnok, Szerencs), valamint az Eastern Sugar Zrt., amely brit érdekeltség alá tartozik és Kabán üzemelt. A három gyárból 2010-re már csak egy, a kaposvári tudott fennmaradni, ma ez az egyetlen cukorgyárunk.
Húsz év lejtmenet
Az elmúlt bő húsz év során a cukorrépa termőterülete drasztikusan lecsökkent. Míg 2005-ben 61 643 hektáron takarítottak be cukorrépát, addig 5 évvel később már csak 13 859 hektáron történt mindez. Nehezítette a helyzetet két európai uniós döntés is: 2006-ban új piacszabályozó intézkedések miatt csökkentették a gazdák támogatását, emiatt pedig zsugorodott a termőterületek száma is. Ezután,
Emellett az alacsony cukorár, a gyakori száraz, aszályos időszakok, a peszticidek csökkenése mind-mind hatással van arra, hogy évről évre kisebb területen termelnek cukorrépát. A tavalyi év viszontagságos időjárási körülményei tovább nehezítették a termésátlagok javítását is, a 2020-as évhez képest hektáronként 12 tonnával kevesebb cukorrépát termeltek meg.
A hazai cukorrépa-termelés évek óta csökkenő trendet mutat. A külkereskedelmi adatok szerint 2006-ig volt pozitív a finomítatlan cukor külkereskedelmi mérlege (ekkor 126 millió dollár értékben exportáltunk és 67 millió dollár értékben importáltunk finomítatlan cukrot) ezt követően azonban megfordult a trend és egyre inkább az import került előtérbe.
A legmagasabb importértéket 2012-ben jegyezték fel, ebben az évben 489 millió dollár értékben szállítottak hazánkba finomítatlan cukrot. A kivitel mennyisége évről évre csökken, 2021-ben 16 millió dollár volt a teljes hazai finomítatlan cukor exportjának értéke. Az export növekedésének gátat szab az a tény is, hogy egyetlen cukorgyár nem képes akkora mennyiségű terméket előállítani, amely elegendő a belföldi kereslet és a külföldi kivitel igényeinek kielégítésére is.
Több jövedelem, kevesebb cukor
A jövedelmi tizedek (decilisek) szerint meghatározott felmérés alapján a 7-es jövedelmi csoportig a vizsgált három évben nőtt a cukorfogyasztás mennyisége egy főre vetítve, az utolsó három csoportban azonban csökkent (kivételt képez a 10-es csoport 2020-as eredménye). Az eredmény azt mutatja, hogy
Az ide sorolható rétegek ugyanis különböző megfontolásokból kiváltják a cukrot mint nem egészséges alapanyagot az étkezésből, így várhatóan a jövőben, ezeknél a csoportoknál tovább fog mérséklődni az egy főre jutó mennyiség is.
A mai napig nagy vitákat tud kavarni a szakértők körében annak megállapítása, hogy a cukor, vagy az ezt helyettesítő termékek egészségesebbek az emberi szervezet számára. A ma egyedüliként működő hazai cukorgyár a hagyományos fehér kristálycukor mellett már gyárt barna cukrot is, mindazonáltal – az elemzés szerzői szerint – a változó keresleti igények miatt a későbbiekben is érdemes lehet bővítenie az alternatív lehetőségeket
