A klímaváltozás nem a mai fogyasztói igényeknek megfelelően alakítja át a szőlőtermést

Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Aki nem tud alkalmazkodni, nem biztos, hogy túléli a kihívásokat – ez a konklúziója az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a Magyar Borok Háza Alapítvány közelmúltban tartott konferenciájának.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által 2016. decemberében elfogadott ágazati stratégia alapvető célkitűzésként fogalmazta meg a szőlőtermesztés biológiai alapjainak fejlesztését és megőrzését. Ennek célja a magyar borászati termékek piaci helyzetének javítását, forgalmazását elősegítő, az éghajlatváltozásból adódó új követelményeknek megfelelő borszőlőfajták nemesítésének ösztönzése – mondta előadásában Kocsis László, a Göcsej Gyümölcse Bt. tulajdonosa.

Közös kincsünk a génbankokban, fajtagyűjteményekben, nemesítői gyűjteményekben, valamint a termesztésben megtalálható fajtáink. Sok közülük teljesen egyedi, más országokban meg nem található. A klímaváltozás okozta kihívásokhoz történő adaptációban az alanyfajtákkal középtávon, az új nemes fajtákkal, jobb klónokkal hosszútávon tudunk élni. A kórokozók által okozott megbetegedéseket jól toleráló, vagy rezisztens, innovatív fajtákkal a környezetünket kímélő gazdálkodást tudjuk megvalósítani.

Átalakul a termeszthető fajták köre

Számolnunk kell azzal, hogy a hőmérséklet változásával együtt változik a termeszthető fajták köre.

Nő a termés cukorfoka, ezzel együtt a bor alkoholtartalma, ami a mai fogyasztói igényekkel szembemegy. ű

Nagyobb lombfelületet fejleszt a tőke, ezáltal az ültetvénynek több vízre lesz szüksége, ami a kiszámíthatatlan csapadékviszonyok között komoly kihívást jelent. Ha mindez nem elég, a szélsőséges hőmérsékleti hatások közvetlenül károsíthatják a tőkét, a termést – nyomatékosította a HNT honlapjának beszámolója szerint.

Fontos kérdés a fajták alkalmazkodó képessége. Nagyobb rugalmasságot mutat a Kékfrankos, a Olasz rizling, a Sauvignon Blanc, de például az Irsai Olivér vagy a Pinot Noir érzékenyebben reagál a hőmérséklet változásra.

A klímaváltozáshoz rövid távon a helyesen megválasztott növényvédelemmel, talajműveléssel, szüreti időponttal vagy borászati technológiával lehet alkalmazkodni. A középtávú lehetőségek között a szakember a terület kiválasztását, a megfelelő alany-nemes használatot, a tőkeművelésmódot, metszésmódot emelte ki. A hosszabb távú tervek között a legfontosabb az öntözés és a fajtahasználat kérdése.

Az éghajlatváltozás és a környezettudatos gazdálkodás elősegítésére a Kárpát-medencei és regionális fajták klónszelekcióját, valamint a hazai rezisztens és alanyfajták előállítását várják el a gazdák. A klónszelekciós programban a különböző öt különböző fajtacsoport kerül fókuszba. A fehérbort adók közül az Olaszrizling, a Furmint, a Hárslevelű, a Királyleányka és a Sárgamuskotály. A kékszőlők közül kiemelt figyelemre számíthat a Kékfrankos, a Kadarka, a Zweigelt, a Kékoportó és a Csókaszőlő, míg a hazai nemesítésűek közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Zenit, a Néró és a Generosa.

Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Kocsis László véleménye szerint a rövid távon megvalósítandó feladatok közül ki kell emelni a szaporításra felhasznált növényi anyagok szakszerű növényegészségügyi monitorozását, ezzel is megteremtve az összhangot a termelő és a hatóság között. „Gondolok itt olyan laboratóriumi háttér használatra, amelyet a szaporítóanyag termelő igénybe vehet a kívánt alapanyag vizsgálatára”- hangsúlyozta a szakember. Ki kell dolgozni az alanytörzsültetvények támogatási rendszerét, mert túl nagy a kockázat bizonyos import alapanyag növényegészségügyi állapotában. Ami nem karantén kórokozó, arra nincsen vizsgálat, pedig jelentős kárt okozhat.

Előnyben a szárazságtűrő fajták

Középtávon – 3-7 év – már a jövőbeli alany-nemes használatot szárazságtűrés szempontjából kell vizsgálni. A klónszelekciós és keresztezéses nemesítési programok indítása hosszabb távon – 15-20 év – vezethet eredményre, ahol a jó aromaprofillal, peronoszpóra és lisztharmat rezisztenciával rendelkező fajták, illetve szárazságtűrő alanyok előállítása a cél.

„A Neszmélyi borvidéken található 85 hektáros ültetvényünkből 28 hektár öntözhető”- kezdte előadását Mikóczi Nárcisz. A Tatáról érkezett gazda elmondta, rajtuk kívül egy olyan ültetvényről tud, ahol mesterséges vízkijuttatással élnek. A téma jelentőségét mutatja, hogy

az elmúlt években rendszeresen a félévszázados csapadékmennyiség alatti értéket mértek, miközben a hőmérséklet meghaladta az átlagot.

Mikóczi Nárcisz elmondta, az öntözési beruházást megfontolt szakmai konzultáció előzte meg. Ellene szólt a kísérletek, a szaktudás, a gyakorlat hiánya, hogy nincsenek hazai – átvehető – példák. Az emberek fejében élnek olyan tévhitek is, hogy tilos minőségi borszőlőt öntözni, illetve tiltja az EU. Ugyanakkor a tudat, hogy öntözés nélkül nem tudják a jövőben azt a mennyiséget és minőséget megtermelni, amit a felvásárló elvár, elgondolkodtatásra késztetett.

Belevágtak, s 2018 óta felszín alatti mikroöntözéssel, 180 méter mély kútból elégítik ki a növények vízigényét. A percenként 200 liter mennyiséget biztosító vízkivételi forrás elegendőnek bizonyult az ültetvény számára szükséges 160-170 literhez. A karsztvízből 5 hónapon keresztül alkalmanként 7 millimétert juttatnak ki. „A csöveket 30 centiméter mélyre fektettük le, mert az e feletti talajt felesleges öntöznünk”- mutatott rá a hatékonyság fontosságára a szakember, hiszen a felső 30 centi átitatása hektáronként plusz 300 köbméter vizet jelent. Ezzel a víztakarékosság mellett nem generálnak gyomosodást és a mikroklíma sem alakul a gombabetegségek számára kedvezően.

„Az öntözéssel könnyen beállítható a termesztési cél, minőséget vagy mennyiséget szeretnénk látni”- hívta fel a figyelmet Mikóczi Nárcisz, hogy a 28 hektáron 92 kilométernyi vezetéket fektettek le, s egy-egy tőke az elmúlt vegetációban közel 250 liter vízhez juthatott hozzá. Talán ennek is köszönhető, hogy az augusztus 9-én jött jégverés – amely 70 százalékos kárt okozott – mellett is 11,5 tonnás átlagtermést szüreteltek.

Termelői összefogásra lenne szükség

A beruházásról szólva elmondta, ugyan létezik állami támogatás – öntözési közösségek esetén akár 70 százalékos intenzitással -, de a költségek kétharmada megosztható lenne termelői összefogással. Vízre, áramra szükség van. Egy köbméter víz 180 méterről, szivattyúval történő felhozásához 1 KW energia szükséges. Számításaik szerint a beruházás 6-7 év alatt térül meg, így az idősebb, felújításra váró ültetvényeikben nem alkalmazzák.

Bár a vízkijuttatás mértékét elsősorban a meteorológiai adatokra, az ültetvénybe kihelyezett szenzorokra alapozzák, de a legjobb indikátor maga a növény. Miközben ma már léteznek olyan szenzorok is, melyek a xilembe „ültetve” biztosítják az automata vezérlést.

„Egyre fontosabb a szőlőtermesztők és a felvásárlók, feldolgozók közötti szoros kapcsolat”- hívták fel a figyelmet az előadásokat követő kerekasztal beszélgetés résztvevői. Mikóczi István, aki a Neszmélyi borvidéken 450 hektáros termelői csoportot koordinál elmondta,

míg korábban a gazdák a termésük zömét maguk dolgozták fel, ma cseh és szlovák felvásárlók viszik a szőlőt. Volt, hogy a teljes termés 90 százalékát, idén „csak” 80 százalékot. Hogy miért az északi szomszédaink? A szakember elmondta a belföldi vásárlók sokszor visszaéltek erőfölényükkel.

Ma viszont rávették a legnagyobb cseh partnerüket – aki az ország több részéről is vásárol szőlőt – egy 50 ezer hektoliteres feldolgozó megépítésére. A szomódi beruházás nem titkolt célja, hogy ők is érezzenek felelősséget termelők a felé.

Schmidt Győző, a Danubiana Kft. ügyvezetője rámutatott, aki a szüret előtt keresi a szőlőt, már késésben van. A cégük által feldolgozott termés 90 százalékát két évtizede ugyanazoktól a beszállítóktól vásárolják. Egyes borvidékeken szorosabb a kötelék a termelők és a feldolgozók között, máshol szinte nincsen kapcsolat. A párbeszéd hiánya pedig sok feszültséget szül. Azt már Maróti Attila, a Maróti Pince tulajdonosa tette hozzá, az ár egyik oldalon sok, a másikon kevés. Véleménye szerint a mennyiséget és a minőséget meghatározva differenciált fizetésre lenne szükség. Mikóczi István rámutatott, míg egy kiló szőlőért a csehek egy eurót adnak, addig egy hazai felvásárlónak ez csak 30 eurocentet ér. A bor a 60-as évekbeli élelmiszer kategóriából átkerült a luxus cikkek közé, miközben egyre több élelmiszerre van szükség a világ növekvő lakosságának ellátására. A szakember felhívta a figyelmet, el kell felejteni az érzelmi kötődést, a szőlőtermesztés gazdasági tevékenység, meg kell tanulni számolni. A szakember utánpótlás hiányos, ezért is van, hogy ukrán traktorost foglalkoztatnak. Tatabányán az 500 hektáros ipari park bőven nyújt munkalehetőséget a dolgozni akaróknak, s a mezőgazdaság nem tud versenyezni a gyakran 500 ezer forintos fizetéssel.

Tornai Tamás, a somlói Tornai Pincészet tulajdonosa elmondta, nincsen olyan boruk, mely nemzetközi versenyről érem nélkül tért volna haza. Eladhatatlan árut nem szabad termelni, fontos a piacépítés, a marketing, a borvidék megítélésének erősítése. Az ágazat jelentős támogatást kap, ezért nincsen okunk zúgolódásra. Ugyanakkor látható, hogy ezzel a támogatással eltelepítettünk „valamit”, amit működtetni is kell. Maróti Attila kiállt amellett, hogy az ültetvénynagyságot a fogyasztáshoz kell alakítani, kiválóak az adottságaink, ne a területcsökkentésben, hanem a piacszerzésben gondolkodjunk. A bornak italfronton komoly vetélytársai vannak, ezért fokozott figyelmet kell fordítani a szőlőterületekre, amelyek sok esetben nem versenyképesek. Az osztrákok 45 ezer hektáron termelik meg ugyanazt a mennyiséget, amihez nekünk 65 ezer hektárra van szükségünk. Míg például Villányban és a Somlón kiegyensúlyozott a kereslet-kínálat, ugyanez nem mondható el Tokajról.