Vadgazdálkodásra nincs közvetlen uniós forrás, de az új közös agrárpolitika (KAP) zöldintézkedései nemcsak az agrártermelés, hanem az erdő- és a vadgazdálkodás számára is fejlesztési lehetőséget nyújtanak a fejlesztésekre – mondta a Világgazdaság tudósítása szerint Luzsi József, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vidékfejlesztésért felelős országos alelnöke a NAK szervezésében rendezett vadgazdálkodási konferencián.
A mezőgazdasági területek az intenzív művelések miatt alkalmatlanná válnak arra, hogy a vadon élő állatok élőhelyéül szolgáljanak. Megfigyelhető, hogy állatfajok tűnnek el, ezeken a területeken már a mezei nyúl sem érzi jól magát – mondta előadásában Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara szakmai igazgatója.
amit az Országos Vadgazdálkodási Alap próbál pótolni. Az alap forrásaiból öt év alatt 14,5 ezer hektáron végeztek élőhelyfejlesztést. Ezek „pontszerű” beavatkozások, országos méretekben statisztikailag kimutatható hatásuk nincs, de az érintett vadgazdálkodók számára kedvező változásokat hoztak.
Az új KAP zöldintézkedései a vadgazdálkodás számára is több előnyös lehetőséget kínálnak – emelte ki Madarász István, az Agrárminisztérium osztályvezetője. Szerinte az igazi fordulatot a támogatható terület növelése jelentheti. A magyar KAP stratégiai terv kiiktatja azt a korábbi állapotot, amelyben a területalapú támogatás arra motiválta a gazdálkodókat, hogy az egyébként növénytermesztésre nem alkalmas területeket is művelésbe fogjanak. Madarász István szerint megrázóan sok, a vadak által korábban élőhelyként használt terület tűnt el. Az új támogatási rendszerben viszont
Az agrártárca számításai szerint ezek körülbelül 100 ezer hektárt jelentenek, és a támogatással már nem kell attól tartani, hogy ezeket is művelésbe vonják, megfosztva a vadakat az élőhelyüktől.
A KAP stratégiai tervben a vadgazdálkodás szempontjai több helyen is megjelennek. A dokumentumban az szerepel, hogy míg az őshonos patás nagyvadfajainkból jelentős állományok alakultak ki, addig az apróvadfajok állományában 2009-hez képest folyamatos csökkenés figyelhető meg. A mezei nyúl becsült állománya 2009-ben 523,8 ezer, 2019-ben pedig 401,3 ezer volt, és bár az utolsó, 2020-as adat utóbbinál magasabb, hosszabb távon jól látszik a csökkenő trend. Az agrártárca megállapítása szerint az állománycsökkenés megállításában kiemelt szerepe van az élőhelyek megőrzésének, illetve növelésének. Ez pedig a mezőgazdasági termelőkkel való együttműködéssel érhető el, hiszen a mezőgazdasági területek élővilágában, madárvilágában, az élőhelyek állapotában tapasztalt kedvezőtlen tendenciákért az agrárterületek egyre intenzívebb hasznosítása tehető felelőssé. A gyepek esetén ehhez a folyamathoz hozzájárul az is, hogy a legeltetés visszaszorulóban van, holott természetvédelmi szempontból az az ideális hasznosítás.
A nagyvadállománnyal kapcsolatban a dokumentum készítői megjegyzik, hogy a túl sok nagyvad az élőhelyekre rossz hatást gyakorol, ezért a létszámukat – az ökológiai szempontok figyelembevételével – szabályozni kell. A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok állománya is csökkenő tendenciát mutat 1999-től, és a fogyás szintén összefüggésbe hozható a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válásával, a korábbi gyepterületek feltörésével, a mezsgyék, ugarok, fa- és bokorcsoportok visszaszorulásával.
