Speciális szabályok vonatkoznak a határidős adásvételi szerződésekre

Fotó: Bencsik Ádám / Békés Megyei Hírlap
Zajlik az őszi betakarítás, indulnak a szállítások a megkötött felvásárlási szerződések alapján. Cseh Tibor András, a Magosz megbízott főtitkárának cikke időszerű kérdést, a határidős adásvételi szerződések szabályait tekinti át.

Fontos tudni, hogy a saját termelésű termény értékesítésére speciális előírások vonatkoznak, amelynek indokoltsága a 2010 előtti visszaélésszerű gyakorlatra vezethető vissza. Korábban ugyanis a felvásárlók akkor is fedezeti vásárlásokra kötelezték a termelőket, ha a szerződött terménymennyiség vis maior miatt (például egy aszályos évben) kiesett. Az ilyen helyzetek elkerülésére most már szigorú, kifejezetten a termelőt védő jogszabályi előírások vonatkoznak. Ezeket a szabályokat veszem végig a cikkemben.

Mit jelent a saját termelésű áru határidős adásvétele?

Ha egy termelő adásvételi szerződést köt a saját maga által termelt termény későbbi időpontban (jellemzően a betakarítás után) történő eladására, akkor a klasszikus értékesítéstől eltérő, speciális jogügyletről beszélhetünk. Fontos feltétele az ilyen szerződéseknek, hogy a terményt a saját tulajdonunkban vagy használatunkban lévő földterületen állítsuk elő. Azért is szükséges ezt megkülönböztetni az adásvétel általános típusától, hiszen itt nem csak a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az ágazati jogszabályok „eltérést nem engedő”, úgynevezett kógens előírásait is.

Milyen kötelező elemei vannak egy ilyen határidős szerződésnek?

A 2015. évi XCVII. törvény előírja, hogy az ilyen szerződéseknek kötelezően tartalmaznia kell

  • az eladó nyilatkozatát arról, hogy a terményt saját nevében és saját kockázatára termeli,
  • azon földterület megjelölését (helyrajzi szám pontossággal), amelyen az adásvétel tárgyát képező terményt megtermeli a gazda,
  • a hektáronként megtermelhető szokásos terménymennyiséget (kifejezetten erre a területre vonatkoztatva)
  • azt, hogy az eladó milyen formában jelentheti be az esetleges vis maior eseményt a vevő részére
  • a minőség meghatározásának módját, valamint
  • a teljesítési és a minőségi vita rendezésének módját.

Ezek úgynevezett konjunktív feltételek, tehát mindegyiknek szerepelnie kell a szerződésben.

Kötelező lenne, de mégsincs benne a szerződésben. Mi a helyzet ilyenkor jogilag?

A Ptk. azt mondja ki, hogy semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik. Márpedig az említett 2015-ös törvény a szerződés kötelező elemeként írja elő a fentieket, így ezek elmaradása automatikusan a szerződés semmiségét eredményezi. A semmis szerződés pedig a megkötésének időpontjától érvénytelen, sőt, egy peres eljárásban a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie a semmiséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne mozgástere a feleknek: természetesen megállapodhatnak a mennyiség vagy vételár módosításában, sőt dönthetnek úgy is, hogy változatlan formában teljesítik a szerződést. Egy azonban biztos a semmis szerződés esetén: ha az egyik fél nem hajlandó a teljesítésre, úgy a másik fél részéről sem teljesítést, sem vételárat követelni már nem lehet.

Mentesülhet-e a termelő a szerződésben foglalt mennyiség szolgáltatása alól?

Mivel a határidős ügyleteknél a szerződés megkötésekor még nem ismertek a későbbi terméshozamok, ez komoly kockázatot jelent a felek számára. Ezt a kockázatot a jogalkotó viszont azzal oldja fel, hogy van lehetőség a teljesítés alóli – akár teljes mértékű – mentesülésre, a mentesülés mértéke pedig a bekövetkezett kár aránya. Ennek viszont szigorú feltételei vannak. A termelő ugyanis csak abban az esetben mentesül a rögzített mennyiség értékesítésének kötelezettsége alól, ha

  1. a) a szokásos mennyiségű termény
  2. b) vis maior miatt nem termett meg az adott területen és
  3. b) erről a vevőt még a termény betakarítása előtt értesítette, valamint
  4. c) a kormányhivatal igazolást állított ki számára a káresemény bekövetkeztéről.

Ezek szintén együttes, konjunktív feltételek.

Nincs jelentősége annak, hogy a felvásárló esetleg maga is továbbértékesítési céllal vásárolná meg a terményt, sőt annak sem, hogy a felvásárló már le is szerződött a termény továbbadására. A lényeg, hogy fedezeti vásárlást ilyen esetben sem lehet előírni a termelő számára.

A felek ugyan megállapodhatnak arról a szerződésben, hogy vis maior esetén a termelő akár a többi területéről is köteles teljesíteni az eredetileg előírt mennyiséget, de ehhez a felek külön írásos megállapodása szükséges. A logika viszont ilyenkor is ugyanaz, külső fedezeti vásárlást ilyenkor sem lehet előírni.

Szerző: Dr. Cseh Tibor András, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének megbízott főtitkára