Fontos tudni, hogy a saját termelésű termény értékesítésére speciális előírások vonatkoznak, amelynek indokoltsága a 2010 előtti visszaélésszerű gyakorlatra vezethető vissza. Korábban ugyanis a felvásárlók akkor is fedezeti vásárlásokra kötelezték a termelőket, ha a szerződött terménymennyiség vis maior miatt (például egy aszályos évben) kiesett. Az ilyen helyzetek elkerülésére most már szigorú, kifejezetten a termelőt védő jogszabályi előírások vonatkoznak. Ezeket a szabályokat veszem végig a cikkemben.
Mit jelent a saját termelésű áru határidős adásvétele?
Ha egy termelő adásvételi szerződést köt a saját maga által termelt termény későbbi időpontban (jellemzően a betakarítás után) történő eladására, akkor a klasszikus értékesítéstől eltérő, speciális jogügyletről beszélhetünk. Fontos feltétele az ilyen szerződéseknek, hogy a terményt a saját tulajdonunkban vagy használatunkban lévő földterületen állítsuk elő. Azért is szükséges ezt megkülönböztetni az adásvétel általános típusától, hiszen itt nem csak a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az ágazati jogszabályok „eltérést nem engedő”, úgynevezett kógens előírásait is.
Milyen kötelező elemei vannak egy ilyen határidős szerződésnek?
A 2015. évi XCVII. törvény előírja, hogy az ilyen szerződéseknek kötelezően tartalmaznia kell
- az eladó nyilatkozatát arról, hogy a terményt saját nevében és saját kockázatára termeli,
- azon földterület megjelölését (helyrajzi szám pontossággal), amelyen az adásvétel tárgyát képező terményt megtermeli a gazda,
- a hektáronként megtermelhető szokásos terménymennyiséget (kifejezetten erre a területre vonatkoztatva)
- azt, hogy az eladó milyen formában jelentheti be az esetleges vis maior eseményt a vevő részére
- a minőség meghatározásának módját, valamint
- a teljesítési és a minőségi vita rendezésének módját.
Ezek úgynevezett konjunktív feltételek, tehát mindegyiknek szerepelnie kell a szerződésben.
Kötelező lenne, de mégsincs benne a szerződésben. Mi a helyzet ilyenkor jogilag?
A Ptk. azt mondja ki, hogy semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik. Márpedig az említett 2015-ös törvény a szerződés kötelező elemeként írja elő a fentieket, így ezek elmaradása automatikusan a szerződés semmiségét eredményezi. A semmis szerződés pedig a megkötésének időpontjától érvénytelen, sőt, egy peres eljárásban a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie a semmiséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne mozgástere a feleknek: természetesen megállapodhatnak a mennyiség vagy vételár módosításában, sőt dönthetnek úgy is, hogy változatlan formában teljesítik a szerződést. Egy azonban biztos a semmis szerződés esetén: ha az egyik fél nem hajlandó a teljesítésre, úgy a másik fél részéről sem teljesítést, sem vételárat követelni már nem lehet.
Mentesülhet-e a termelő a szerződésben foglalt mennyiség szolgáltatása alól?
Mivel a határidős ügyleteknél a szerződés megkötésekor még nem ismertek a későbbi terméshozamok, ez komoly kockázatot jelent a felek számára. Ezt a kockázatot a jogalkotó viszont azzal oldja fel, hogy van lehetőség a teljesítés alóli – akár teljes mértékű – mentesülésre, a mentesülés mértéke pedig a bekövetkezett kár aránya. Ennek viszont szigorú feltételei vannak. A termelő ugyanis csak abban az esetben mentesül a rögzített mennyiség értékesítésének kötelezettsége alól, ha
- a) a szokásos mennyiségű termény
- b) vis maior miatt nem termett meg az adott területen és
- b) erről a vevőt még a termény betakarítása előtt értesítette, valamint
- c) a kormányhivatal igazolást állított ki számára a káresemény bekövetkeztéről.
Ezek szintén együttes, konjunktív feltételek.
Nincs jelentősége annak, hogy a felvásárló esetleg maga is továbbértékesítési céllal vásárolná meg a terményt, sőt annak sem, hogy a felvásárló már le is szerződött a termény továbbadására. A lényeg, hogy fedezeti vásárlást ilyen esetben sem lehet előírni a termelő számára.
A felek ugyan megállapodhatnak arról a szerződésben, hogy vis maior esetén a termelő akár a többi területéről is köteles teljesíteni az eredetileg előírt mennyiséget, de ehhez a felek külön írásos megállapodása szükséges. A logika viszont ilyenkor is ugyanaz, külső fedezeti vásárlást ilyenkor sem lehet előírni.
Szerző: Dr. Cseh Tibor András, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének megbízott főtitkára
