Nem azonosak a marhahús-előállítási feltételek

Tavaly december 3. és 4. között a lengyelországi Serockban nemzetközi szakmai tanácskozást tartott a Lengyel Húsmarhaszövetség és a lengyelországi Mezőgazdasági Termelői Szakszervezetek Szövetsége, amelyen jelen voltak az európai húsmarhapiacot meghatározó szervezetek döntéshozói és képviselői.

A fogyasztó, illetve az unió egyre több előírást és követelményt támaszt, és igen nehéz kérdésként merül fel több országban: hogyan lehet ezeknek az előírásoknak úgy megfelelni, hogy közben a jövedelmezősége megmarad az ágazatnak? Úgy tűnt a beszámolókból, hogy ezt a sarkalatos kérdést egyik országban sem sikerült még megoldani.
Erre a projektre létesült az ERBS platform, amely a fenntartható és jövedelmező marhahús-előállítást célozza. Jane Duncan szakértő szerint a platformban a teljes termékpályára kiterjedő jövedelmezőség javítását vagy fenntartását vizsgálják, emellett arra is törekednek, hogy az egyes termékpálya-állomások a külvilág számára környezeti és társadalmi szempontból elfogadottá váljanak. Az előadó ugyanakkor elismerte, hogy nehéz országonként magas prioritású gazdasági fejlesztési célokat támogatni egy olyan Európában, ahol a termelési rendszerek az éghajlat is nagyon változatosak, ezzel együtt pedig a termelői környezet is különböző. Hozzátette, ezt kiegészíti az a kellemetlen jelenség is, hogy egyre több olcsó marhahús kerül a piacra, amely így árversenyre készteti a termelőket.
Az angol szakértő és John Clarck, a DG AGRI igazgatója eltérő véleménye nagyon érdekes volt abban a tekintetben, hogy míg az előbbi szerint a harmadik országokban érvényben lévő, kevésbé szigorú marhahús-előállítási szabályozás miatt olcsó árut kerül az unió területére, addig az utóbbi szerint ettől a jelenségtől nem kell tartani. Úgy vélte, minden Európába érkező, harmadik országból származó hús és húskészítmény megfelel a szigorú európai uniós előírásoknak. John Clarck megjegyezte, mivel ezekben az országokban még az előírások betartása mellett is olcsóbban termelnek, az olcsóbb munkaerő és hosszabb legeltetési idők miatt kerül kevesebb pénzbe az egységnyi marhahús megtermelése. AngusWoods, az Ír Farmerek Egyesületének elnöke azt mondta, hogy a termelés költségeinek különbségét a harmadik országokban a termelési feltételek és az agrárpolitika által irányított hatósági előírások kevésbé szigorú mivolta okozza. Azaz: nem azonosak a feltételek.
A marketinglehetőségekkel és a nemzeti marketingstratégiák témakörű szekcióban Jean FrancoiseHocquette francia szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a „reklámokat” érdemes sztorikkal színesíteni. Úgy vélte, a francia példa jól működik, ahol az egyes régióknak saját marhafajtájuk van és az ottani tenyésztők a saját egyedi történeteikkel hívják fel a marhahús és marhahús-termékek iránti figyelmet. E termékek amúgy is kimagasló minőségűek, amit a védjegyük is igazol.
Dr. AgnieszkaWierzbicka, a Varsói Tudományegyetem professzora szerint a termékinnovációkra egyre nagyobb szükség van, és az újfajta termékek hozzájárulhatnak a marhahúsfogyasztás emelkedéséhez. Megjegyezte, ez magával hozza a környezettudatos és precíziós gazdálkodás fenntartását és vidéki munkaerő megtartását is. A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a marhahús-előállítást egyre többször negatív színben tüntetik fel a különböző szervezetek, a káros dolgok között említve a nagy területigényt, a nem túl hatékony fehérje-előállítást, a jelentős széndioxid-lábnyomot és metánkibocsátást. Ám, mint mondta, elfeledkeznek arról, hogy ez az ágazat legelőre alapozott, így környezetkímélő, ellentétben a baromfi- és sertéshús-előállítással, amely zárt tartásban, intenzív keretek között folyik. A fogyasztói kör mégis elfogadta ez utóbbiak „természetes” jelenlétét a világban és egyúttal szívesen veszik e húsokat és termékeket, a marhahússal szemben pedig – a negatív „kampány” hatására – elutasítóak.
A kutatás-fejlesztési szekcióban Nicole Johnson-Hoffmann, a GRSB alelnöke a környezeti terhelés mérséklését és az állatjólét javítását említette kitörési irányként. Mint mondta, a precíziós gazdálkodás és az ehhez alkalmazott pontosan beállított technológia, illetve takarmányozás 30 százalékkal csökkentheti a környezet terhelését.