Három Tenger Régió Agrárszervezeteinek találkozója

Az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) a jövője volt a december 11-12-én Bukarestben megtartott Három Tenger Régió Agrárszervezeteinek IV. találkozójának fő témája.

Az eseményen Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia agrárkamaráinak és szakmai szervezeteinek képviselői vettek részt. Az ülésen megjelent és felszólalt Románia mezőgazdasági Minisztere Petre Daea is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát dr. Szabó Balázs igazgató-helyettes és dr. Laczkó András főtanácsos képviselte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara külkapcsolati igazgatóságáról.
Laurenţiu Baciu a vendéglátó ország kamarájának elnöke kihangsúlyozta, hogy a nyugat- és kelet-európai államok közötti támogatások kiegyenlítése fontos kérdés; figyelembe véve azt a tényt, hogy mindannyian ugyan azon a piacon veszünk részt, így minden európai mezőgazdasági termelőnek egyenlőnek kell lennie, ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenie, ugyanazokat a korlátozásokat alkalmaznia. Az ülésen résztvevők kamarák és szakmai szervezetek így egyetértettek abban, hogy a 2021-2027 közötti időszakra szóló KAP költségvetést legalább a jelenlegi költségvetés szintjén meg kell tartani, a vidékfejlesztési alapokat is beleértve; és harmonizálni kell az állami támogatás mértékét Unió-szerte a tagállamok közötti tisztességes feltételek biztosítása érdekében. Egy tisztességesebb KAP a közvetlen kifizetések teljes konvergenciáját is kell jelentse, amely a gazdálkodók közötti egyenlőség egyik legfontosabb eszköze; ezt azoknak a tagállamoknak kell finanszírozniuk, amelyek 2027-re az uniós átlag feletti közvetlen kifizetéssel rendelkeznek. Kötelezővé kell tenni, hogy a második pillér társfinanszírozása esetén az egyenlő százalékos arány meghatározása is ahhoz, hogy gazdálkodóink számára ténylegesen azonosak lehessenek a versenyfeltételek.
Az új KAP-nak ambiciózusabbnak kell lennie a precíziós gazdálkodási eszközök, mint például a műholdas adatok, a fejlett berendezések, az érzékelő hálózatok és egyéb eszközök előmozdításában, és elő kell segíteni egy olyan kockázatértékelési/kezelési rendszer létrehozását, amely egyensúlyba hozza a környezet megőrzését a gazdaság igényeivel, a jobb termelékenységet érdekében.