A koronavírus-járvány és az energiaválság alatt is szembesült Magyarország azzal, hogy bármikor veszélybe kerülhet az ország ellátása, emiatt fontos a függetlenségre való törekvés – jelentette ki Lázár János. Ezt három területen lehet elérni: az egyik az energetika, a másik a pénzügyi szektor, a harmadik pedig a tágan értelmezett élelmiszeripar. Fontos, hogy 21. század első évtizedében az önrendelkezés mellett az önellátását is visszaszerezze Magyarország, ahol jelenleg mintegy tízmillió ember számára kell megfelelő élelmiszert előállítani. Ehhez nagy volumenben jó minőségű alapanyag-termelésre van szükség, például a sertéshús és tejtermelés területén önellátónak kell lennünk, erre ma az ország nem képes, egyedül a csirkehús terén szereztük vissza a szuverenitásunkat.

Én importellenes vagyok. Amellett érvelek, hogy akár állami beavatkozással, magyar feldolgozás legyen a hazai minőségi alapanyag-termelésből, a magyar állam – akár a kiskereskedelem jogszabályi környezetét alakítva – tegyen egy egységes lánc létrejöttéért – jelentette ki a Portfoliónak adott interjújában.

Célkitűzésként azt fogalmazta meg:

Magyar termelő, magyar felvásárló, magyar feldolgozó, magyar nagy- és kiskereskedő egy vertikumban. Az EU-tagság a patrióta gazdaságpolitika lehetőségét nem megszüntette, csak szűkítette. Bőven van még tere a hazai szereplők támogatásának.

Szerinte ugyanakkor más a helyzet, mint ami az építőiparban volt tapasztalható, mert mi alapanyagot viszünk ki, amely hozzáadott értéket tartalmazó termék formájában érkezik vissza az országba, így a profit nagyobbik része külföldön képződik: a magyarok munkájából idegenek haszna lesz. Az importról persze nem tudunk egyik pillanatról a másikra lemondani: a magyar lakosság ellátása alapvető élelmiszerrel behozatal nélkül ma lehetetlen volna, egyes tejtermékek, feldolgozott tejtermékek, hústermékek például kifejezetten importból érkeznek. Pozitív példaként említette a csirkehús-feldolgozást, ahol a Master Good csoport piaci integrációjának köszönhetően újra képesek vagyunk az önellátásra, sőt exportra is tudunk szállítani. Ezzel szemben sertéshúst importálnunk kell és a feldolgozott tejtermékekben is az import dominál. Egy ilyen adottságú és ilyen minőségű termőfölddel, illetve édesvízzel rendelkező országtól, mint Magyarország elvárható volna, hogy saját magát lássa el élelmiszerrel, és ezzel biztosítsa a vidéki lakosság megélhetését is. Itt a föld és a víz a kezünkben, itt van a szaktudás és a hagyomány mi mégis élelmiszert importálunk – szögezte le, hozzátéve, hogy emberi ésszel föl nem fogható, hogy mi a jó nekünk a mai importfüggésben.

Fotó: Bencsik Ádám / Békés Megyei Hírlap

Arról, hogy az Aldi bejelentette: kizárólag csak magyar frisshúst értékesít majd, és a kezdeményezés mögé beállt az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, azt mondta:

Ez csak PR, aki elhiszi, naiv.

Pontosan meg kellene vizsgálni a termékeket, de ezt valószínűleg a diszkontlánc sosem engedi majd.

A jövő a diszkontáruházaké – a Lidl, az Aldi és a Penny piacvezető helyzetben vannak, a válság ellenére is képesek növekedni. A napi fogyasztási cikkekben vagy az élelmiszer kiskereskedelemben a diszkontoknak meghatározó szerepe van, jellemzően sajátmárkás termékekkel dolgoznak, amelyeket mérethatékonysági okokból külföldön állíttatnak elő, globálisan, egy helyen. Ezek a PR-megállapodások nem tudják megoldani azt a – nemzeti érdek érvényesülése szempontjából – hátrányos helyzetet, hogy magyar kézben és domináns pozícióban lévő élelmiszer diszkontlánc még 30 évvel a rendszerváltás után sincs Magyarországon.

A külföldi diszkontláncok visszaszorításáról azt mondta, hogy számos európai ország példáját lehet hozni, amelyek ezt már meglépték, többen Közép-Európában is. Ha Lengyelország, Szlovákia vagy Ausztria képes volt rá, akkor a magyar kishitűséget is félre kell tenni, mivel a vidék jövőbeli talpon maradásához szükségszerű, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar stratégiai ágazattá váljon Magyarországon. Fontos, hogy az emberek megértsék, a patrióta élelmiszeripari fordulat nem azt eredményezi majd, hogy eltűnik a választék és drágább lesz az élelmiszer. A magyar diszkontláncoknak ugyanolyan jónak, sőt jobbnak kell lennie, mint az említett multiknak, mert a magyar fogyasztók érdeke az első – jelentette ki.

Ami Jellinek Dániel – aki meghatározó részt szerzett az Auchan hazai leányvállalatában – vagy bármelyik magyar szereplő terjeszkedését illeti a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmében, az nemcsak, hogy üdvözlendő és támogatandó, hanem kérdésként is felmerül, hogy “miért nem korábban és miért nem nagyobb mértékben tette?” – mondta Lázár János.

Ehhez szerinte kormányzati eszközöket kell rendelni. A kiskereskedelmi adóval szembeni megfutamodás súlyos hiba volt Magyarország részéről, talán az egyik legnagyobb az elmúlt 12 évben – a vasárnapi boltzár mellett. A lengyelek ezt a vitát megnyerték, nem véletlenül állnak az élelmiszeriparban jobban, mint mi. Ha a társadalompolitikai célként azt akarjuk elérni, hogy vidéken jó legyen élni, ahhoz megélhetést kell biztosítani, ennek elérése pedig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nélkül lehetetlen – hangoztatta.

Magyarországnak van egy hivatalos kötelezettsége az Európai Unió felé, miszerint december 31-ig be kell nyújtania a stratégia tervét az agrárforrások felhasználására – emlékeztetett. Lesz egy vita az Európai Bizottságban, és várhatóan a jövő évben fogadják el a benyújtott tervet, amely alapján 2023-tól kezdődik majd meg a finanszírozás. Ez a hivatalos válasz, de szerinte sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy általában társadalompolitikailag hogyan lehet a következő kormányzati ciklusra úgy felkészülni, hogy Magyarországnak legyen egy világos vidékfejlesztési terve, elképzelése akár a vidéki oktatási rendszer, infrastruktúra vagy a vidéki gazdaságfejlesztés tekintetében.

A Vidékfejlesztési Program több ezer milliárd forintja óriási összeg a korábbi forrásokhoz képest is – mondta A kohéziós alapban meglévő 25 milliárd euróhoz hasonló mértékű összeget kap dedikáltan a vidék, amely akkor fejlődik, ha a GDP termelőképessége is nő majd. Az a fő vitakérdés, hogy ebből infrastruktúra- vagy településfejlesztés lesz-e, vagy GDP-növekedést elősegítő gazdaságösztönzés, elsősorban vállalkozástámogatás. Ő azt az álláspontot képviseli, hogy a vidéki vállalkozásokat kell támogatni annak érdekében, hogy a nagyvárosokon kívüli Magyarország GDP-termelő képessége is növekedjen, mert az elmúlt 10 évben a magyar GDP-növekedés elsősorban a fővárosból és a nagyvárosokból, a megyei jogú városokból és az ipari központokból származott – hangsúlyozta.

A fenntarthatósági szempontoknak való megfelelésről Lázár János azt mondta: Ez mindig szándék és stratégia kérdése. Magyarországnak és a közép-európai országoknak általában az agrárforrásokkal kapcsolatban van egy status quo-t védő álláspontja, mert ezekben az országokban 80 százalékban jövedelemkiegészítő források voltak ezek a támogatások, és csak 20 százalékban fordították azokat fejlesztésekre. Most, hogy már nem Európa leszakadó régiója vagyunk, hanem a kontinens, sőt a világ egyik közepesen fejlett országa, már megengedhetjük magunknak, hogy koncepcionálisan gondolkodjunk a források jó felhasználhatóságáról, méghozzá a fenntarthatóság szempontjának a figyelembevételével. Az EU-nak célkitűzése, hogy Európa olyan hely legyen, ahol az emberek minőségi életet élhetnek, jobbat, mint Amerikában, Kínában vagy a világ többi részén. Ennek egyik feltétele az egészséges élelmiszer, a fenntartható gazdaság. Ebben Magyarország az egyik legjobb lehet az európai versenyben, hiszen olyan édesvíz és termőföld-készlettel, mint amilyennel a Kárpát-medence rendelkezik, más térség nem büszkélkedhet.

A következő évtizedekben nem a gáz és olaj, hanem az édesvíz lesz a legfontosabb stratégiai kincs

– szögezte le. A fenntarthatósági szempontok tehát a magyar társadalom-politikai érdekeivel jól összeegyeztethetők.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet működtető új alapítvány kuratóriumában betöltött szerepéről azt mondta, hogy a kuratóriumnak, nincs operatív irányítási joga. Ugyanakkor ahhoz, hogy Magyarországon intenzív és sikeres vidékfejlesztés valósuljon meg és a mezőgazdaságból, élelmiszeriparból meg lehessen élni, magas színvonalú szakképzésre és felsőoktatásra van szükség. A varsói agráregyetem Európa tíz legjobb agráregyeteme között van, nem véletlen, hogy Lengyelország meghatározó élelmiszeripari szereplője a térségnek, sőt az EU-nak. A magyar agrár-felsőoktatás változása nélkül nem lehet komoly agrárpolitikát, vidékfejlesztést vagy föld- és mezőgazdaság-alapú nemzetépítést végezni. A stratégia lényege az, hogy tíz éven belül a MATE-nak kell az egyik legjobb magyar egyetemmé válnia, és olyan képzést kell biztosítania, amely versenyképes tudást ad az ott tanulóknak. Enélkül nem fogunk sem az élelmiszeriparban, sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben boldogulni. Ettől a státusztól ma nagyon messze vagyunk mind infrastruktúrában, mind a képzések tekintetében. A MATE építéséhez, infrastruktúrájának fejlesztéséhez az állam 200 milliárd forint támogatást ad. A változás elkezdődött.

Fotó: Imre György / Békés Megyei Hírlap

Az agráregyetem kuratóriumában, valamint a Jövő Nemzedék Földje Alapítványban, amely átveszi a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok Zrt. részvényeit és a földvagyonának kezelője lesz, olyan politikát képvisel, amely nemcsak egy asztalhoz ülteti az agrárium különböző szereplőit, hanem megtalálja a kurátorok által képviselt területek és piaci szereplők közötti szakmai közös nevezőket is, hiszen a következő tíz év agrárpolitikájának lényege az együttműködés, a kölcsönös előnyöket érvényesítő csapatmunka lesz. A kicsiknek és a nagyoknak össze kell fogniuk.