Győrffy Balázs: A magyar KAP stratégiai terv minden elemét letárgyaltuk a bizottsági szakemberekkel

Több jogszabály, például a családi gazdaságok reformjáról szóló, a generációváltást segítő, vagy a földforgalmi törvény elfogadtatásában játszott aktív agrárkamarai szerepet említette a májusi választásokkal záruló kamarai ciklus egyik legfontosabb eredményeként Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke, aki elmondta azt is, hogy a valós információkat el kell juttatni a fogyasztókhoz a mezőgazdaságról, aminek hamarosan felelőse is lehet a kamarai szervezetben.

Hamarosan zárul egy ciklus az agrárkamara életében. Röviden összefoglalva, miket tart a 2017 óta eltelt időszak legfőbb eredményeinek?

A NAK fő célja a tagjainak naprakész, a működésüket segítő információkkal történő ellátása, illetve egy olyan kedvező gazdálkodási környezet biztosítása, melynek keretein belül versenyképes módon tudják biztosítani megélhetésüket. Ezek érdekében több mint 600 fős falugazdász-hálózatot üzemeltetünk országszerte 1700 ügyfélfogadási ponton. Minden évben az egységes támogatási kérelmek közel hetven százalékát a kamarai falugazdászok adják be. A világjárvány alatt, 2020-ben és 2021-ben azon kevés országok közé tartoztunk az Európai Unióban, amelyek határidőre le tudták adni az összes támogatási kérelmüket. Fontos megemlíteni a négy évvel ezelőtt elkészült „Erősödő agrár- és élelmiszergazdaság, jólétben gyarapodó vidék” című dokumentumunkat, melyben feltérképeztük az agrár- és élelmiszergazdaságban a fejlődést akadályozó tényezőket, megoldási javaslatokat kínálva. Ennek eredményeképpen módosult a földforgalmi törvény, született meg a családi gazdaságokról szóló jogszabály. Utóbbi a családi működési formák szabályainak felülvizsgálatán túl minden eddiginél kedvezőbb adózási környezetet teremt, elősegítve a gazdaságok fejlődését, valamint a generációváltást. Többek között a mi érdemünk is, hogy a kormány a NAK által javasoltak szerint a korábbi 17,5 százalékról 80 százalékra növelte a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési pillérének nemzeti társfinanszírozási arányát, így a magyar agrárium és élelmiszerágazat számára soha nem látott mennyiségű forrás állhat rendelkezésre a következő években.

Terveznek-e változást a kamara szervezetében a következő ciklusban?

Nem lesznek drasztikus változtatások. Viszont mivel változik a világ, az állatvédelemmel, az állatjólléttel, illetve a környezet- és természetvédelemmel hangsúlyosabban kell foglalkoznunk. Egyrészt mert mi tehetünk érte a legtöbbet – megjegyzem: teszünk is, noha az agrárium bűnösként van beállítva ebben a történetben. Másrészt nekünk kell bemutatni a valóságot a bennünket ért, egyébként alaptalan vádakkal szemben. Ebből kifolyólag azon gondolkodunk, hogy egy választott tisztségviselői státust hozzunk létre, azzal a feladattal, hogy a zöld célokkal harmonizáló kamarai programot, illetve kommunikációt alakítsunk ki. Akár alelnöki szintig is emelhetjük ezt a tisztséget, de hangsúlyozom, erről még nincs döntés.

Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet

Sokszor kritizálják az uniós Farm to Fork (Termőföldtől az asztalig) stratégiát. Hogyan lehetne kivédeni az abban rejlő veszélyeket?

Éppen az ilyen stratégiákból kiindulva gondoltuk azt, hogy nekünk nincs más lehetőségünk, mint a valós helyzetet, a maga összetettségében bemutatni a társadalom felé. A Zöld Megállapodás – aminek része a Termőföldtől az asztalig stratégia is – arról szól, hogy az Európai Bizottság kitűzött olyan számszerű célokat, amelyekről nem készítettek átfogó hatástanulmányt, ennek ellenére mégis magabiztosan képviselik mindezek megvalósítását. Ugyanakkor minden mérvadó tudományos műhely arra a következtetésre jutott, hogy ezáltal csökkenne a termelés, nőne az uniós import, és emelkednének az élelmiszerárak, viszont az EU által elvárt környezeti értéknövekedést egyáltalán nem tudták visszaigazolni. Ilyen szakpolitikai környezetben az önellátás fenntartásának kiemelt szerepe van. A hazánkban 2030-ig meghirdetett „Megújuló vidék, megújuló agrárium” program egyik célkitűzése, hogy az alapélelmiszerek esetében elérjük a teljes önellátottságot, emellett pedig jelentős fejlesztések valósulnak majd meg az élelmiszeripar területén is.

Jelenleg milyen állapotban van a magyar mezőgazdaság, hogyan lehet úrrá lenni a takarmánydrágulás és az inputárak emelkedése okozta helyzeten?

A magyar mezőgazdaság bizonyította ütésállóságát és stratégiai szerepét, növekvő teljesítményét pedig gazdasági mutatók is alátámasztják. Tette mindezt úgy, hogy a koronavírus okozta piaci zavarok mellett 2021-ben aszály és fagykár mellett a különböző állatbetegségek is komoly nehézségeket okoztak, és sokak számára leküzdhetetlen akadályt jelentettek a drasztikusan megemelkedett takarmányalapanyag- és más inputárak. Nyilvánvaló, hogy ilyen mértékű takarmánydrágulás mellett csak akkor lehet az állattartást fenntartani, ha a megemelkedett önköltséget érvényesíteni lehet a felvásárlási árakban is. Ehhez viszont az kell, hogy a drágulást az élelmiszer-kereskedelem és a fogyasztó is elismerje és vállalja.

Mi kell ahhoz, hogy a következő években ne csak közelítsünk, hanem utol is érjük a fejlett uniós agrárországokat, például az egy hektárra jutó termelékenységben?

A magyar agrárium évente 5-7 százalékkal növeli hatékonyságát, de a meghatározó uniós országokhoz képest még mindig lemaradásban van. A területi korlátok és a birtokszerkezet miatt méretgazdaságosságban nem tudunk versenyezni a nagy agrárországokkal, ezért a minőségre, a magas feldolgozottsági szintű termékekre kell építenünk, ahol nem a volumen számít. Ehhez azonnali változtatásokra van szükség a gyakorlati innováció, az agrárkutatás, a szakképzés és a felsőoktatás területén, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, az öntözésfejlesztésben. Kiemelten fontos a precíziós technológiák nagyon gyors és hatékony elterjesztése. A jól termő, biztonságosan, kisebb kockázattal művelhető termőterületek mellett azokra a termelési szempontból kedvezőtlenebb adottságú területekre is fókuszálnunk kell, itt lenne érdemes a KAP környezeti szempontú elvárásait megvalósítani, mint például az ökológiai gazdálkodás, az agrárerdészet, vagy az őshonos állatok tartása. Az exportban a baromfi- és gabonatermelés, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás, valamint a takarmánygyártás emelhető ki, illetve a hazai vetőmagtermelés is kitörési pont lehet a kivitelben, mint magas hozzáadott értéket előállító ágazat.

Mire számít a magyar KAP Stratégiai tervvel kapcsolatban? Melyek lehetnek a leginkább vitás kérdések?

Magyarország az előírt határidő előtt, 2021. december 30-án benyújtotta a KAP Stratégiai Tervet az Európai Bizottságnak, amelynek három hónapja van, hogy az első észrevételeit megtegye. Érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar stratégiai terv minden egyes elemét leegyeztették a bizottsági szakemberekkel. Most azonban az a szakasz következik, amikor nem a szakemberekkel fogunk vitázni, hanem a politikusokkal. Nyilván ők minden további nélkül felülírhatják a szakmai érveket, ettől azért lehet tartani. Sarkalatos pont, hogy szerintük környezet- és éghajlatvédelmi szempontból elég ambiciózus-e a terv. A Termőföldtől az asztalig és a Biodiverzitás Stratégia ugyan nem bír jogi kötőerővel, de a Bizottság a jóváhagyás során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a KAP stratégiai tervben foglalt beavatkozások milyen mértékben járulnak hozzá a stratégiákban foglalt célkitűzésekhez. Ez akár azzal is járhat, hogy adott esetben még „zöldebbre” kell húzni a tervezett agrárökológiai alapprogramot, vagy hogy a Bizottság alacsonynak ítéli meg az ökológiai gazdálkodásba vont területek arányát. Ezekre a kérdésekre várhatóan már április elején fény derül.

Forrás: MagosVölgy Ökológiai Gazdaság

A következő években soha nem látott forrás érkezik az élelmiszergazdaságba. Hogyan lehet ezt hatékonyan elkölteni? Mely ágazatok fejlesztését lenne érdemes preferálni?

A hazai élelmiszer-előállítók az új KAP kihívásaiként több horizontális megfelelési kényszerrel fognak szembesülni, amelyek mellett a versenyképesség fokozása kiemelt fejlesztési cél. A termelési költségek alacsony szinten tartása, a hatékonyság növelése, a jövedelmezőség javítása nemcsak a versenyképesség fokozása, hanem az életképesség megtartása miatt is kulcsfontosságúvá vált. Főként azokban a szakágazatokban, amelyek esetében magas az importáruk aránya, olyan beruházásokat célszerű ösztönözni, amelyek a technológiai és a termelésszervezési hátrányokat csökkentik. Kiemelten fontos az automatizáció, a digitalizáció, az Ipar 4.0 megoldások bevezetése, a hatékonyságnövelés, a nyomon-követhetőség, a termelési veszteség csökkentése, a beérkező alapanyagok minél nagyobb fokú és szélesebb körű feldolgozása – ezáltal csökkentve a hulladékok mennyiségét –, valamint a megújuló energia arányának növelése. Ezek mellett a fogyasztói elvárásoknak való megfelelés érdekében az állatjólét, a környezetvédelem, a különféle mentes – és a speciális étrendet igénylők érdekében a funkcionális – termékek fejlesztése, a kínálat bővítése, a termékminőség javítása jelenthetik a fejlesztési irányokat.

Ön is többször beszélt arról, hogy az alapanyag-előállítás és az élelmiszer-feldolgozás mellett a kiskereskedelmi láncok többségének is magyar tulajdonúnak kell lenniük. Miért olyan fontos ez, és hogyan lehet megvalósítani?

A nemzetközi példák is azt támasztják alá, hogy nagyon nem mindegy egy élelmiszer-gazdaságnak a saját piacai szempontjából, hogy van-e saját, nemzeti tulajdonban levő kereskedelmi hálózata, vagy nincs. A válságba került termékpályák esetében – mint például Németország a sertéshúsnál – egy nemzeti tulajdonú kiskereskedelem a belföldi piac 100 százalékos biztosításával mentőövet tud nyújtani a kilábaláshoz. De azt is látni kell, hogy a hazai tulajdonban lévő üzletlánc önmagában nem elégséges feltétel a sikerhez, az is kell, hogy a kiskereskedelmi hálózatok szereplői valóban együtt is működjenek a termelő-feldolgozó szektorral. Az agráramara fogyasztói edukációs programokkal segíti a hazai termékek fogyasztását, hogy a fogyasztók is tisztában legyenek azzal, mit jelent nekik az, ha van hazai élelmiszer-előállítás. Emlékezzünk vissza arra, amikor a pandémia elején hisztériaszerűen vásárolták fel az emberek az élelmiszert. Ezt ne felejtsék el akkor sem, amikor bőség van, mert jól megmutatta ez a járvány, hogy egyik pillanatról a másikra lehet egy ország kiszolgáltatott az élelmiszer-ellátásban. Sajnos Európa most nem a béke szigete, nem is kell magyarázni, miért stratégiai jelentőségű a hazai élelmiszer-előállítás.