A Fidesz jelöltjeként méretteti meg magát az európai parlamenti választáson, ha mandátumot nyer, lemond az itthoni parlamenti képviselői helyéről?

Igen, természetesen. De ami sokkal fontosabb, hogy maradok az agrárgazdasági kamara elnöke, hiszen így sokkal jobban tudom majd képviselni az agráriumból élőket. Óriási segítség tud lenni a brüsszeli érdekérvényesítésben, ha az ember mögött egy olyan testület áll, amely a témában hatalmas mennyiségű információval, rendszerezett tudással rendelkezik. És itt azon túl, hogy magam is gazdálkodom, strukturált formában juthatok hozzá az ágazattal kapcsolatos információkhoz, amelyek a magyar agrártársadalom egészét érintik.

Vagyis feltételezése szerint erőteljesebben tudja majd képviselni az unióban a magyar gazdákat, mint ahogy itthon lenne lehetséges?

Meggyőződésem, hogy szükség van arra, hogy az európai parlamenti magyar delegációban legyen olyan képviselő, aki elsődlegesen agrárfókuszú. Ez régóta napirenden volt, bár elsősorban nem magamra gondoltam, amikor európai parlamenti képviselőt kerestünk. Az élet aztán úgy hozta, hogy e feladat végül rám hárult, amit szívesen is vállalok.

Az tény, hogy igen nagy szükség van agrárirányultságú képviselőkre is az Európai Parlamentben. Hiszen nem volt egy józan hang sem, amely megálljt parancsolt volna az uniónak, amikor sorozatos korlátozásokkal növelték a gazdák kiadásait, miközben az ukrán háború okozta infláció is az egekbe emelte a termelési költségeiket. Erre jött rá az Ukrajnát segíteni akaró szándék, ami végül az uniós piacot zúzta darabokra.

Hogy fordulhatott elő, hogy az uniós képviselők és a bizottság nem érzékelte, mekkora problémát okoz?

Szerintem azt előre látták, hogy mi fog következni, csak azzal nem kalkuláltak, hogy a gazdálkodók a sarkukra fognak állni. Az erre fogékony emberek szavazataikra hajtva látványos lózungokat hangoztatnak és intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek eredményt az éghajlat-, környezet- és állatvédelem terén nem hoznak, viszont felesleges terhet rónak a gazdákra. Olyan emberek szavazatát szeretnék elnyerni, akik annyira tájékozatlanok, hogy például a zöldőrülettől vezérelve „kiszabadítják” a teheneket a gazdától, és behajtják őket az erdőbe. Nem tudva, hogy ezzel kínhalálra ítélik a szerencsétlen „megmentett” állatokat. Feltételezem róluk a jó szándékot, de az alapinformációk birtokában sincsenek: hiszen ha ezeket az állatokat nem fejik meg rendszeresen, akkor elképesztő fájdalmak közepette pusztulnak el, ahogy ez meg is történt. A legnagyobb baj az, hogy ez a fajta butaság politikai támogatást kap.

Meggyőződésem, hogy az uniós politikusok nagy része tisztában van azzal, hogy ha ezen az úton megyünk tovább, akkor az európai élelmiszer-előállítás, mint olyan, megszűnik. Tehát leépítik a világ legkisebb ökológiai lábnyommal termelő agráriumát, miközben zöldlózungokat puffogtatnak. Helyette a világ másik végéről, sok ezer kilométerről hozunk ide olyan élelmiszert, amelyet például úgy állítottak elő, hogy esőerdőket irtottak ki, vagy éppenséggel nem biztosították a megfelelő életteret a baromfinak, és mégis beszállíthatták az EU-ba az uniós előírásokkal köszönőviszonyban sem lévő termékeket.

Feltételezhetően nemcsak szavazatvásárlásról van szó, hanem gazdasági érdekekről is: mintha az unió az ipari érdekeknek rendelné alá az agráriumot, és azokért cserébe feladná az élelmiszer-ellátásban elért szuverenitását.

Európa az elmúlt bő fél évszázadban úgy működött, hogy polgárai a világ legtermészetesebb dolgaként élték meg, hogy az élelmiszer megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre áll. Az emberek abban az álomban ringatták magukat, hogy ez magától értetődő, és bármit csinálunk, ez így is marad. Ez viszont nem magától értetődő, és lehet egy olyan jövőképet felvázolni az európai polgárok felé, melyben nincs az élelmiszer-önellátás és az élelmiszer-biztonság a mi ellenőrzésünk alatt – de akkor ezt az ilyen nézeteket valló politikusoknak fel kell vállalniuk a szavazóik előtt. Vagyis meg kellene szerezzék a többségi támogatást ahhoz a gondolathoz, hogy Európában szűnjön meg az élelmiszer-előállítás. De a politikusok nem mondják ki, holott tudják, hogy tevékenységük ide vezet. Mindez nem lenne lehetséges, ha nem léteznének a sötétzöld ideológiák és az azokat meglovagoló uniós politikusok. A verseny jó, az kedvezően hat a gazdasági fejlődésre, de a verseny akkor jó, ha egyenlő esélyek mellett történik. Az unió most éppen a sajátjait hátrányba hozó politikát folytat.

Ezek a szabályok nem a környezet védelmét és az élelmiszer-biztonságot szolgálják?

Fenntartva az előzőleg elmondottakat, természetesen ez részben igaz, ezzel viszont az uniós piacon mesterségesen drágítják a termelést. Ami rendben is lenne, ha ezeket a szabályokat számonkérnék az ide beáramló élelmiszereken, illetve azok előállítóin is. Folytatva az előző gondolatom: mondhatják azt, hogy leépítik az uniós agrárágazatot, ám azzal tisztában kell lenni, hogy ezzel az élelmiszerellátás-biztonságunkról mondunk le. Ennek stratégiailag óriási kockázata van, és ezt egyetlen politikus sem vállalhatja fel. Ezért is gondoljuk azt, hogy Európában nagy változásokra van szükség, radikális fordulatot kell végrehajtani az eddig követett irányhoz képest. Mert a mostani egyértelműen egy zsákutca.

Nos, ezt a gazdálkodok is érzékelték, és idén lényegében év eleje óta tartanak a tüntetések a nyugati nagyvárosokban. A németek június negyedikére hirdettek egy újabb nagy gazdademonstrációt, várható, hogy ezen a magyarok is részt vesznek?

A demonstrációk a gazdák végső elkeseredettségét jelzik. Azt remélem, hogy ez a fajta intenzív és kitartó tiltakozás a társadalomnak a nem az agráriumhoz tartozó részét is gondolkodóba ejti. Szerintem csak ezért próbált engedményeket tenni az Európai Bizottság, egyszerűsítve néhány szabályt, enyhítve néhány korlátozást a közös agrárpolitikában, nem pedig azért, mert beláttak volna bármit.

Egyszerűen az volt a céljuk, hogy elhallgattassák a gazdákat még az uniós választások előtt, mert féltek tőle, hogy egyre többen fogják beleásni magukat abba kérdésbe, hogy mi is a bajuk a saját gazdáiknak, mi a gyökerük ezeknek a tiltakozásoknak. És ha mélyre ásnak, rájöhetnek arra, hogy a brüsszeli politika rendkívül káros az itt élőknek. Mi is több alkalommal szervezetünk tüntetést, és Brüsszelben is csatlakoztunk az elégedetlen gazdákhoz. A mostani demonstráción való részvételről még nem született döntés. A németekkel szemben azonban nekünk annyiban jobb a helyzetünk, hogy saját kormányunk ellen nem kell fellépnünk, miután stratégiai együttműködést kötött a gazdákkal, és partnerként tekint ránk. A kormánnyal folyamatos a párbeszéd, hogy miként lehetne segíteni, még inkább helyzetbe hozni a magyar gazdákat és élelmiszer-előállítókat.

Nem véletlen, hogy a németek szervezik az európai parlamenti választások előtti napokra a gazdademonstrációt.

Németországban csak névlegesen van agrárminisztérium, a tárcát egy sötétzöld, vegetáriánus ember irányítja, aki a gazdákban a legyőzendő ellenséget látja. Egy olyan torz világszemlélettel rendelkezik, amely lehetetlenné teszi azt, hogy érdemben betöltse agrárminiszteri pozícióját. Tehát teljesen megértem a német gazdatársakat.

Lát-e esélyt arra, hogy az ukrán terménydömping ellen végül komolyabb szigorításokat is bevezet az unió?

Itt is egy ideológiaváltásra van szükség. Az, hogy az ember mit gondol az ukrán háborúról, lehet politikai kérdés, és erről akár lehet értelmes vitát is folytatni. De az egy egészen abszurd helyzet, ami az ukrán termékekkel kapcsolatban történik. Az Ukrajnában, külföldi gazdasági társaságok által előállított mezőgazdasági termékeknek szabad bejárást biztosítani az uniós piacokra úgy, hogy semmilyen elvárásnak nem felelnek meg, az felér egy öngyilkossággal.

És hogy lehetne mégis megakadályozni?

Ez a politikai garnitúra, amelyik most vezeti az uniót, akár az Európai Parlamentre, akár a bizottságra gondolunk, meg sem próbálja megoldani ezt a helyzetet, mert úgy látják, ez így van rendjén. Ők azok, akik léket ütnek az európai gazdaság hajójába. Egyébként az uniós természet-, állat- és környezetvédelem és más jelszavak alá sorolt intézkedések értelmetlensége éppen az ukrán helyzet miatt válik nyilvánvalóvá. A növényvédő szerek betiltása az unióban szinte már versenyjelleggel zajlik, úgy tiltanak be hatóanyagokat, hogy nincsenek konkrét tudományos vizsgálatok az ártalmasságukról. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy Ukrajnában, ahol nyakló nélkül használhatnak és használnak is mindenféle növényvédő szert, hogy a csudába nem pusztultak ki a méhek? Hogy lehet, hogy az ukrán méhészeti ágazat kenterbe veri a magyart? Felmerül a kérdés, hogy volt-e értelme betiltani az olcsó és hatékony szereket. És itt nyilván nem azokról beszélek, amelyekről kiderült, hogy valóban árthatnak a méheknek, hanem azokról, amelyeket csak a sötétzöld hóbort miatt vontak ki a forgalomból úgy, hogy helyettesítő termék nincs a piacon.

Közben azt láthatjuk, hogy a háborús környezetben sokkal lazább feltételekkel előállított ukrán termékek már komoly problémákat is okoztak az uniós piacon.

Konkrétan emberek betegedtek meg, sőt egy haláleset is volt a briteknél a szalmonellás ukrán baromfitermékek miatt. Ötszáz olyan megbetegedésről beszélnek az uniós szervek, amelyek az ukrán csirkehús miatt következtek be. Márpedig azok, akik azért dolgoznak, hogy az unióba korlátozás nélkül érkezzen az ukrán élelmiszer, politikai felelősséggel tartoznak ezért. A probléma megoldására egyébként itthon van egy nagyon jó lehetőség: az, hogy magyar termékeket vásárolunk. Ezzel azon túl, hogy segítjük az itthoni élelmiszeripart, a saját családunk egészségéért is teszünk valamit.

Mindebből jól látszik, hogy az agrárium szempontjából egy igen faramuci időszakban juthat be az Európai Parlamentbe képviselni a gazdákat. Ilyen helyzetben mi lehet egy reális célkitűzés egy uniós parlamenti képviselő számára?

Az unió közös agrárpolitikája rendszeresen napirendre kerül, és a reformjai követik egymást. Szeretnék olyan képviselő lenni, aki ezekben a folyamatokban a józanságot, a normalitást képviselve foglal állást, aki gazdálkodói gyakorlattal, egy ágazat problémáinak mélységi ismereteivel rendelkezve képes ezt kezelni. Azt gondolom, ez olyan vállalás, amelyet mindenképpen lehet teljesíteni. Hogy ez milyen eredménnyel jár, az függ attól, hogy hány olyan képviselő kerül az Európai Parlamentbe, aki azonos platformon áll. Ebben pedig maguk a polgárok tudnak segíteni azzal, hogy a józanság hangján szóló képviselőkre szavaznak.