Az élelmiszer-jelölések tájékoztatást nyújtanak az élelmiszerek összetételéről és jellemzőiről. Gyakran arra is használatosak, hogy feltételezett előnyök (például hogy egészséges, bio- vagy gluténmentes termékről van szó) kiemelésével vonzóbbá tegyék az adott terméket. Az uniós szabályok értelmében az élelmiszer-jelölések a fogyasztót alapvető információkhoz juttatják, és ez kétségkívül üdvös kiindulópont. A számvevők megállapítása szerint azonban gondra adnak okot egyes jogszabályi hiányosságok, és problémák állnak fenn az ellenőrzések és a szankciók kapcsán is.
„Az élelmiszerek címkéi felvilágosítás helyett túl gyakran hatnak inkább zavaróan; az embereknek több száz különböző rendszert, logót és állítást kell megfejteniük – jelentette ki Keit Pentus-Rosimannus, a Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja. – A vállalkozások igen találékonyan döntik el, hogy mit tüntessenek fel a csomagoláson, és az uniós szabályozás nem tart lépést a folyamatosan változó piaccal. Ez kiszolgáltatottá teszi a mintegy 450 millió európai fogyasztót a szándékosan vagy szándékolatlanul félrevezető üzenetekkel szemben.”
Tény, hogy az uniós jogszabályok gyengesége miatt a fogyasztók könnyen tévedések áldozatává válhatnak. Az uniós szabályozás mellett például még a magas zsír-, cukor-, illetve sótartalmú termékek esetében is lehetséges tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, vagyis cukros termékeket, például energiarudakat, „magas fehérjetartalmúként” lehet reklámozni. Miután szabályozás nem tiltja, a fogyasztók egyre gyakrabban szembesülnek a növényi anyagokkal kapcsolatos, egészségre vonatkozó olyan állításokkal is (mint például „segíti az energia-visszanyerést” vagy „javítja a fizikai teljesítményt”), amelyeket nem támasztanak alá tudományos bizonyítékok.
Egyes fogyasztók akár úgy is érezhetik, hogy az ilyen gyakorlatok miatt hátrányt szenvednek. Az élelmiszer-allergiában szenvedő embereknek például kevéssé van hasznára a túlzottan elővigyázatos allergénanyag-jelölés vagy az olyan homályos állítás, hogy „a termék [allergént] tartalmazhat”. A gyakorlatban ez korlátozza számukra a termékek választékát. Különösen érintettek a vegetáriánusok és a vegánok, mivel uniós szintű meghatározás híján az ilyen termékek vegán és vegetáriánus jelölése nincs szabályozva.
Uniós szinten nincsenek egységesítve a tápértéket a csomagolás elülső oldalán feltüntető olyan rendszerek, mint a Nutri-Score, a NutrInform Battery és a Kulcslyuk, és nincs konszenzus az európai érdekelt felek között arról, hogy melyik jelölési rendszert alkalmazzák, pedig egy egységes szabályozás segíthetne abban, hogy a fogyasztó egészségesebb élelmiszert válasszon, és hogy jobban meg lehessen előzni az étrenddel összefüggő betegségeket. Az azonban, hogy az uniós országokban egyszerre létezik számos, eltérő fogalmakat használó és eltérő célokat követő rendszer, épp ellentétes hatással jár, vagyis inkább zavart kelt, mintsem eligazítaná a fogyasztókat.
A zavart csak súlyosbítja, hogy egyre több önkéntesen alkalmazott címke, logó és állítás igyekszik felkelteni a fogyasztók érdeklődését. Ilyen gyakorlat például a „mentes” címkék alkalmazása (amelyek szerint a termék mentes bizonyos elemektől, pl. „antibiotikum-mentes”), nem tanúsított tulajdonságok (pl. „friss”, „természetes”) feltüntetése, valamint számos, környezetbarát jellegre utaló, ám „zöldrefestésnek” minősíthető állítás. A számvevők észrevételezik, hogy a jelenlegi uniós szabályok sajnálatos módon nem tudják megakadályozni az ilyen gyakorlatokat.
Európai polgári kezdeményezést indított egy magyar méhész – érdemes mellé állni
Tarthatatlanok és megalázók a több éve tartó alacsony mézfelvásárlási árak! Senki nem fogja megoldani helyettünk ezt a helyzetet – mutat rá a petícióhoz való csalatkozásra írt felhívásában Pintér Ferenc méhész, aki mellé beállt az Országos Magyar Méhészeti Egyesület is.
A számvevők megállapítása szerint a fogyasztók tájékoztatása és oktatása az ilyen bírálatok dacára sem mutatkozik prioritásnak. Az Unió 2021 és 2025 között csak mintegy 5,5 millió eurót különített el az élelmiszer-jelöléssel kapcsolatos figyelemfelhívó kampányokra, a tagállamok pedig csak szórványosan szerveznek a fogyasztóknak szóló kampányokat. Például hiába kötelező a dátumjelölés, a fogyasztók még sincsenek kellően tisztában a „fogyaszthatósági idő” és a „minőségmegőrzési idő” jelentésével és következményeivel.
Az élelmiszer-ipari vállalatok az ellenőrzések és a szankciók hiányosságait is kihasználhatják. A kontrollmechanizmusok általában jól működnek az élelmiszer-jelölés kötelező elemei tekintetében. Nagyon korlátozottak vagy nem is léteznek viszont ellenőrzések az önkéntes tájékoztatás – például a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások – vagy a (világjárvány óta fellendült) online élelmiszer-értékesítés tekintetében, ahol az Unión kívüli weboldalakat szinte lehetetlen ellenőrizni. A jogsértéseket illetően az uniós számvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a bírságok nem mindig eredményesek és arányosak, illetve nem bírnak visszatartó erővel.
Háttér-információ
Az Európai Unióban a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról olyan általános szabályok rendelkeznek, mint a 2002. évi általános élelmiszerjogi rendelet, az állításokra vonatkozó 2006. évi rendelet és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 2011. évi rendelet (FIC-rendelet ). Az Unióban az élelmiszerek címkézéséről egy sor célzottabb szabály is rendelkezik, amelyek bizonyos élelmiszerekre (például bor, tojás, méz, olívaolaj, kisgyermekeknek szánt élelmiszerek) vonatkozó követelményeket határoznak meg.
A „címke” uniós meghatározása: „valamely élelmiszer csomagolására vagy tárolóedényére írt, nyomtatott, másolt, azon jelölt, dombornyomott vagy bélyegzett, illetve a csomagoláshoz vagy a tárolóedényhez csatolt bármilyen felirat, jelölés, jel, képi vagy egyéb leíró jellegű anyag”.
Az „Élelmiszer-jelölés az Európai Unióban: Eltéved a fogyasztó a jelölések erdejében” című, 23/2024. sz. különjelentés már elérhető a Számvevőszék honlapján.
