Agrárdigitalizáció: kevesen élnek a lehetőségekkel

Fotó: Török János / Délmagyarország
Sok a gátló tényező a hazai agrárdigitalizációban, de nincs más választás, meg kell valósítani a digitális fordulatot. Az alábbiakban téma avatott szakértői részvételével tartott műhelymunka legfontosabb megállapításai olvashatók.

A következő időszak fő kihívása az adatok felhasználása, profittá való konvertálása lesz – ez a megállapítás is szerepel „Az adatalapú agrártermelés hazai helyzetének áttekintése” című, Varga Péter a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) agrárgazdasági adatközpont vezetőjének szerkesztésében megjelent kiadványban, amely az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) által novemberben a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen a „Ki mint vet, úgy adat – Agrár Workshop” műhelymunka tapasztalatait összegzi.

A műhelymunka keretében felülvizsgálták az IVSZ részvételével 2018-ban elkészült, és a Kormány által 2020-ban elfogadott Magyarország Digitális Agrár Stratégiáját.

Az összefoglaló is leszögezi:

mára egyértelművé vált, hogy az agráriumban a digitális fordulat nem egy lehetőség, hanem a fejlődés egyetlen útja.

Minden mai igénynek való megfelelés – mint például a termelés hatékonyságának növelése, a termékek minőségének és beltartalmának fogyasztói igényekhez való alakítása, a környezeti terhelés csökkentése és a változó társadalmi és gazdasági környezetben a gazdaságok életképességének biztosítása – csak a digitális megoldások segítségével lehetséges.

Itt a technológia – használni kellene

Ma már a piacok tele vannak digitális megoldásokkal, szolgáltatásokkal, eszközökkel, a legtöbb eszköz alapfelszereltségébe tartozik a precíziós technológiai és az adatok előállítása, illetve gyűjtése. Vagyis a termelők és az élelmiszer-termékpályák szereplői részére elérhetők a szükséges eszközök, szolgálatások, megoldások, azonban az egyes ágazatokban eltérő mértékben, de csak kevesen élnek ezekkel a lehetőségekkel – vázolták fel a jelenlegi állapotot.

Ennek több oka is van, a műhelymunkán azonosított gátló tényezők közül kiemelkedik a felhasználói bizonytalanság a gazdaságok szintjén, amelyet több tényező is táplál:

  • A jelenleg elérhető szolgáltatások csak egyes részterületeket fednek le.
  • Az egyes szolgáltatások közt alig található kapcsolat, átfedés, a komplexitás közel utópia.
  • Az egymással konkuráló szolgáltatások sokszor eltérő irányokat mutatnak, a döntéshozatalhoz szükséges referenciák hiányoznak, nincs piaci, egyetemi, kutatóintézeti visszaigazolás.

Az is kiderült, hogy a termelők számára a legnagyobb bizonytalanságot és kényelmetlenséget a rendszerek és a rendszerszemlélet hiánya okozza.

A legtöbb felhasználó nem rendelkezik a szükséges tudással, innovációs képességekkel, hogy a gazdaság szintjén összekapcsolja a rendszereket, pótolja a hiányokat és a választás előtt döntsön az elérhető szolgáltatások minőségéről.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az elmúlt években jelentősen megnövekedett az adatokat előállító precíziós eszközök, szenzorok és monitoring megoldások száma, így a gazdaságokban, a termékpályákon és nemzeti szinten elérhető adatok mennyisége. Az adatok gyűjtése, strukturált tárolása, feldolgozása, az egyes adatkörök összekapcsolása és a döntéselőkészítésben való felhasználásuk nélkül azonban jelentős hatékonyságnövekedés nem érhető el. Ehhez a gazdaságokban működő eszközök, digitális megoldások adatait rendszerben kell kezelni, feldolgozni.

Az agrárdigitalizáció globális piacának áttekintése alapján látható, hogy jelenleg a mezőgazdaság 3.0 és 4.0 közötti paradigmaváltás zajlik. Az előttünk álló időszakban alakulnak ki az agrárgazdaság új üzleti modelljei, amelyek kiemelt mozgatórugója az integrált és széleskörű adatfelhasználásra épülő „connectivity” (adat és szolgáltatás kapcsolatok).

A digitalizáció a megoldás

A vezető agrár- és élelmiszeripari vállalatok új működési és üzleti modelleket hoznak létre, amelyek fókusza a magasabb szintű adatintegráció, adatkapcsolat, az alábbi jellemzőkkel:

  • termék helyett szolgáltatás,
  • a teljes termékpályára fókuszáló, E2E megoldások (end to end, ügyféltől az ügyfélig)
  • adat és szolgáltatás kapcsolatok,
  • fenntarthatóság.

A Deloitte Magyarország benchmark elemzései alapján a vezető pozíció megszerzésének a digitális agrár területen három alapfeltétele van:

  • technológiák ismerete,
  • „connectivity” modell használata,
  • gyorsaság.

Az elmúlt években új szempontok merültek fel, amelyekre a hazai agrárgazdaság digitalizációja adhat sikeres megoldást, vagy nyújthat segítséget.

  • A digitalizáció eltérő lehetőségeket és kockázatokat jelent üzemméret és ágazat szinten.
  • Eszköz szinten nagy előrelépés történt az elmúlt években, valamint a támogatások további növekedést fognak eredményezni.
  • Az „adatért ingyenes szolgáltatás” üzleti modell piaci részesedése jelentősen nőtt az ágazatban.
  • Az Ipar 4.0-hoz hasonlóan a mezőgazdaság 4.0 is képes lesz a fogyasztók igényei és szükségletei alapján segíteni az alapanyag termelés tervezését.
  • Az új szolgáltatások fejlesztéséhez az innovációs környezet fejlesztésére van szükség: tesztpályák, „homokozók”, adatplatformok kialakítására, amelyek a hazai innovációs cégek számára olcsón elérhetők.
  • A hazai közigazgatásban tovább növekedett az intézményhez, vagy egy jogszabályi feladathoz kötött, sziget szerű adatbázisok és digitális szolgáltatások száma, amely komoly versenyhátrányt jelent az ágazat szereplői részére, már a V4-es országok között is.
  • Az új technológiák felhasználása szükségessé teszi a szabályozás módosítását.

A hazai digitális agrármegoldásokat üzem, területi, termékpálya, közigazgatási és nemzeti szinten elsősorban a rendszerszemlélet hiánya jellemzi. A meglévő rendszerelemeket üzem szinten a termelőknek, termékpálya szinten a termékpálya szereplőknek kellene összeillesztenie, illetve a rendelkezésre álló integrált rendszerekbe az adatokat felöltenie. Ehhez az érintett szereplőknek nem áll rendelkezésre elegendő szakmai és digitális ismerete.

Hiányzik a rendszerszemlélet

Az összefoglaló készítői a fejlődést gátló tényezők közül fontosnak tartották kiemelni a precíziós sztenderdek hiányát, amely gátolja a kompatibilitást és a rendszerszemléletet is. A szabályozó rendszerek több esetben (például: monitoring és növényvédelmi drónhasználat, vezető nélküli eszközök alkalmazása) nem követik a technológiai fejlődését, gátolják a legális felhasználást. A közadatokhoz való hozzáférés akadályoztatása, illetve az egyes rendszerek adatainak eltérő platformon való hozzájutása gátolják az agrár adattér fejlődését.

A műhelymunka résztvevői több fontos javaslatot fogalmaztak meg, amelyek kidolgozása és megvalósítása jelentősen gyorsíthatja a hazai agrárgazdaság digitalizációjának folyamatait:

  1. Az adatok, digitális megoldások, szolgáltatások összekapcsolhatóságának biztosítása a termelők részére üzemszinten, térségszinten, termékpályaszinten és a közigazgatás szintjén. A rendszerépítés támogatása integrált szolgáltatások fejlesztésével, adatplatformok létrehozásával, tanácsadással és képzéssel. Az üzemek részére rendszer szintű szolgáltatások fejlesztésének támogatása az elkülönült digitális megoldások platformjának létrehozása.
  2. Ágazati üzem szintű farm menedzsment rendszerek, digitális platformok fejlesztésének és működésének támogatása a kertészetben és az állttenyésztésben a kis és közepes üzemek részére.
  3. A kertészeti termelők esetében a data sharing megoldások elterjesztésének támogatása a térségi természeti adatok gyűjtésére (mikroklíma, növénybetegségek, riasztások).
  4. Precíziós sztenderdek létrehozásának támogatása (k+f projektek, szabályozás, támogatások). A digitális szolgálatások minőségbiztosítási rendszerének, szempontjainak kidolgozás, taralmának minősítése és ellenőrzése.
  5. Szabályozó rendszerek folyamatos ellenőrzése, a technológiai használatát gátló szabályozási elemek gyors módosítása.
  6. Ágazati adatkoncepció összeállítása, a közadatokhoz való hozzáférés egyszerűsítése, ágazati platform létrehozása. Ágazati benchmark adatbázisok létrehozása, az üzemi hatékonyság és környezetiterhelési mutatók összehasonlíthatósága érdekében. Döntéstámogatási rendszerek részére adatkészletek összeállítása és biztosítása (például: környezeti adatok, gazdasági adatok, termelési benchmark adatok).
  7. Digitális vagyonvédelmi rendszerek fejlesztésének, működésének támogatása a termőföldre kihelyezett eszközök védelmére.

 

Nem jellemzőek az integrált rendszerek

Az összefoglaló ágazati szinten is bemutatja a hazai helyzetet és az azonosított gátló tényezőket.

Fotó: Karnok Csaba / Délmagyarország

Megállapítja például, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a kisgazdaságok harmada a nagyüzemek kétharmada használ precíziós eszközöket. A tapasztalatok alapján az eszközök használata megnövelte a kijuttatott input anyagokat, valamint a termelt mennyiségeket is. Nőtt a termelés fedezeti pontja. A precíziós eszközök használata lehetővé teszi a környezeti irányelvek betartását, illetve a biotermelés elterjedését. Az adatalapú farmmenedzsment megoldások a kis és közepes gazdaságok 5 százalékánál van jelen, míg nagygazdaságok negyede használja.

Az állattenyésztésben a digitális megoldásokat kisebb mértékben alkalmazzák a termelők, a kis és közepes gazdaságok esetében kifejezetten ritka a digitális megoldások alkalmazása ebben az ágazatban. Az integrált adat rendszerek sem jellemzők a kisebb és közepes gazdaságokra. A termelési folyamatokban több adatelőállítást is végző szenzor, kamera, mikrofon került telepítésre az elmúlt évek során, mert az eszközök beszerzési ára folyamatosan csökkent. A legtöbb állat esetében lehetővé vált az egyedi azonosítást, illetve az adatok egyedi nyilvántartása.

Megállapítható, hogy a nagy gazdaságok esetében a teljesen digitalizált üzemtől a hagyományos termelés technológiáig minden megoldás megtalálható. A digitális megoldások, eszközök megléte nem jelenti a tudatos használatot: a meglévő eszközöket nem használják, digitális kompetencia hiánya, alacsony technikai színvonal.

A kertészetben igen nagyok az eltérések az üzemek között: a teljesen digitalizált gazdaságok mellett 1,5 millió kiskert is megtalálható.

A kiskertek és a kisgazdaságok többsége sem digitális megoldásokat nem alkalmaz, sem papír alapon nem gyűjt információkat, csak „emlékezetből” művelik a területet.

Az árutermelő üzemek többségére jellemző, hogy használnak digitális megoldásokat, amelyek azonban nincsenek rendszerbe integrálva, csak egyes technológiai elemeket támogatnak. Az árutermelő kertészeti gazdaságok részére egyre nagyobb elvárás a nyomonkövetés és a minőségbiztosítás, amihez pedig szükséges digitális adatok előállítása és a termékpálya szereplő részére történő átadása.

A műhelymunkán elhangzott előadások:

Agrárdigitalizáció a világban és evangelizáció itthonFábián Tamás, Deloitte Magyarország, Agrár- és élelmiszeripari tanácsadás vezető szakértője

Digitalizáció lehetőségei, gátló tényezői, kockázatai termelői szemmelKoncz György, Szentistváni Mezőgazdasági Zrt, elnök

Digitalizáció lehetőségei, gátló tényezői, kockázatai szolgáltatói szemmelHadászi László, KITE Zrt, innovációs főigazgató

A digitalizáció szerepe az élelmiszerláncban – kapcsolódó folyamatokDr. Felkai Beáta Olga, Agrárminisztérium, Élelmiszergazdasági és minőségpolitikai főosztályvezető

2021-27 es időszak fejlesztési tervei az agrár digitalizációbanDr. Juhász Anikó, Agrárminisztérium, Agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár