„A közelmúltban a Varga Pincészet befejezte a szüretet, mindkét birtokunkon kevesebb szőlőt dolgoztunk fel, mint tavaly, Badacsonyban 11,5 millió, Egerben 7 millió kilót.” – jelentette be Varga Péter tulajdonos. „Néhány száz mázsa szőlő ugyan még a hegyen van, de a szüreti munkarendnek vége. 18,5 millió kiló szőlőt dolgoztunk fel, 10 százalékkal kevesebbet, mint az előző években. A szüreti hónapok aszálya és az ültetvényeknek az előző két év nagy terméshozamában való kifáradása miatt országosan ennél is kevesebb szőlő termett, de még az előző éveknél is jobb minőségben.”
A szakemberek által jósolt túltermelési válság elmaradt. Tavasszal még katasztrófától lehetett tartani. A tőkék nagy termést mutattak, a pincék azonban még tele voltak az előző két év kiugróan nagy mennyiséget hozó boraival. Ráadásul az európai bortermelő országokban hasonló volt a helyzet, ott is túltermelési válságot jeleztek. A piaci egyensúly védelmében a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa úgynevezett „zöldszüreti” támogatásról döntött. Ennek lényege, hogy a gazdák az előző két év átlagtermésének kb. 52 forinttal számított ellenértékét kapják meg kárpótlásként, ha július elején éretlenül a földre „szüretelik” a fürtöket. Figyelembe véve, hogy az állami támogatás milyen biztonságot jelent, az előző két év nagy termése pedig jó bázist ad, és a korai „szüret” még némi költségmegtakarítást is hoz, a döntéshozók nagy érdeklődésre számítottak. Ez azonban elmaradt, a termőterületnek kevesebb mint 8 százaléka esett csupán áldozatul, ennek is túlnyomó többsége az Alföldön. „A gazdáknak több volt az esze, mint a vezetőknek” – fogalmaz sarkosan Varga Péter. „Mi, badacsonyi gazdák levélben tiltakoztunk a zöldszüret ellen. Indokaink egyike pont az volt, hogy a sok vagy kevés kérdése mindig csak a szüret végén válaszolható meg, és nem csak nálunk, hanem a nemzetközi piacokon is. Az aszály és az ültetvények kifáradása mellett a túltermelést csökkentette a váratlanul megemelkedett külföldi érdeklődés is. Amire nem volt tárolókapacitásunk, azt mustként adtuk el, és legalább 50 százalékkal nőni fog a borexportunk is”.
A minőség szempontjából is érdekesen és ellentmondásosan alakult az év. A szüret kezdetéig nagyon sok volt az eső, és ez fokozta a gombás fertőzések kockázatát. Akik viszont július végéig meg tudták védeni a termést, azok nagyon szép szőlőt szüretelhettek. A szárazság beszárította a korábbi fertőzések nyomait, az október elejei hideg – helyenként fagyott is – különleges aromákat hozott létre a bogyókban, a meleg vénasszonyok nyara pedig tovább érlelte és már töppesztette is a fürtöket. „Évről-évre látjuk, hogy milyen nagy szerepe van a tudományos alapokon végzett mérnöki munkának a szőlőtermesztésben” – értékel Varga Máté Péter tulajdonos ügyvezető. „Az ültetvény kondíciójának összefüggése a minőséggel már egy ideje köztudott. Ez az év megmutatta azt is, hogy folyamatosan jó minőségben sokat termelni csak kiemelkedően jó kondícióban lévő ültetvényeken lehet. Ehhez pedig képzett, gyakorlott szakemberekre van szükség. A középérésű és főleg a késői szőlőknél az aszály is árnyalja a képet. A korai fajtákat azonban nem érintette az aszály, ott az egyes ültetvények közötti terméskülönbséget a szakmai hozzáértés hozta létre. A korai fajták már elkészültek, némelyik már palackban van, ilyen a különleges zamatú Irsai Olivér, a középérésűek pedig már kierjedtek, ezekről elmondhatjuk, hogy minden fajta jobb lesz a tavalyinál, bízom benne, hogy néhány hét múlva az összes borunkról elmondhatom ugyanezt.”