A Helyes Talajvédelmi Gyakorlat intézkedései olyan agrotechnikai eljárásokat tartalmaznak, amelyek egyrészről a talajok vízbefogadó képességét és vízkapacitását javítja, másrészről a degradációs folyamatok kockázatát csökkentik. Az alapelv, hogy a lehullott csapadékot helyben kell tárolni és hasznosítani. A támogatásokért cserébe számos a leírtakra irányuló előírás fogalmazódik meg, amit a gazdálkodónak teljesítenie kell, és többször felmerülhet a kérdés: Miért kell zöldtrágyanövényt termeszteni, tarlót megőrizni, vagy talajtakaró növényt termeszteni, vetésváltást alkalmazni? Megéri? A válasz egyértelműen igen.
Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás aszályos, de ugyanakkor hirtelen nagy csapadékokat eredményez. Éppen ezért fontos felkészíteni talajainkat a nagy vízbefogadó képességre és, hogy a talajainkban lévő vízkészletet minél tovább megtartsuk. Megfelelő talajműveléssel (tömör talajrétegek megszüntetésével), szerves anyag utánpótlással, meszezéssel (stabil talajszerkezet kialakulása érdekében), talajtakaró növények használatával és egyéb agrotechnikai eljárással (pl. mélyen gyökerező vagy a pórusteret növelő gyökérzetű növények vetésforgóba történő beillesztésével) befolyásolható a talaj vízbefogadó képessége és a talaj szabadföldi vízkapacitása.
Az erózióveszélyeztetett szántóterületeken, a kockázatos időszakokban, a növényi sorrendben a megfelelő talajborítottságot biztosító növényeket (pl. kalászosok, olajrepce, pillangósok) kell vetni. Talajtakaró növényeket általában nyár végén vagy ősszel az őszi vetésű növények (pl. őszi búza, őszi árpa, repce) betakarítása után és a tavaszi növények (pl. kukorica, napraforgó, tavaszi búza, tavaszi árpa és cukorrépa) vetése előtt telepítenek. A gabonafélék, mint a zab és a rozs fontos összetevői a talajtakaró magkeverékeknek, mert gyorsan fejlődnek és sekélyen gyökereznek, mely hatékony transzspirációt eredményez, és elősegíti a morzsás talajszerkezet kialakulását a feltalajban. A magkeverékekben gyakoriak a mély gyökérzetet fejlesztő fajok, mint a káposztafélék családjába tartozó mustár vagy retek, de lehetnek pillangósvirágúak is, mint a herefélék, melyek segítenek a talajtömörödöttség felszámolásában is. Ilyen, s ehhez hasonló ajánlásokat tartalmaz a kézikönyv, melyek alkalmazása hosszútávon mindenki számára előnyös.
A kézikönyv célja a gazdálkodók és a szaktanácsadók tudatosságának növelése, hozzájárulva a hatékony víz- és talajvédelem gyakorlati megvalósításhoz, hogy a talajt kímélő megoldásokkal biztosíthatják gazdaságos és ugyanakkor környezetet óvó lehetőségeket, a talajok, ezáltal a víz és a tápanyag helyben tartását, az eróziós károk mérséklését.
A kiadvány kitér a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” (50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet), a „Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat” (59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet-Nitrátrendelet) és a 10/2015. (III. 13.) FM zöldítési rendeletben megfogalmazott „az éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlat” minimumkövetelményeinek keretrendszerében, vagy a VPAKG-ban is megfogalmazott előírások gyakorlati okára, azok megfelelő alkalmazásának gyakorlati hasznára. A kézikönyv web-es verziója a kamara honlapján, a nyomtatott verziója falugazdászainknál elérhető.
