Első és talán legfontosabb megállapításként érdemes kiemelni, hogy a talajmintavétel következetességét a talaj egészségének védelmének fontos módjának tekintik a szakértők. Ez tehát a kiindulópont. A talaj termékenysége kulcsfontosságú a mezőgazdasági termelésben, mivel közvetlenül összefügg a talaj azon képességével, hogy biztosítja a növényeknek az egészséges növekedéshez szükséges tápanyagokat.

De vajon működik-e a talaj termékenységet elősegítő program? Egy talajszakértő szerint még ha így is van, a tápanyag-gazdálkodással és a talajmintavétellel kapcsolatos általános mítoszok hátráltathatják az ilyen erőfeszítéseket. Colin Elgie, az Ontariói Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium talajvédelmi szakértője számos mítoszt vett sorra cikkben, amelyekkel a gazdáknak tisztában érdemes lenniük.

A termékeny talaj a növények növekedéséhez nélkülözhetetlen elemeket, például nitrogént, foszfort, káliumot és nyomelemeket (kalcium, magnézium, vas) tartalmaz. Támogatják a gyökerek fejlődését, a virágok és gyümölcsök képződését , és hozzájárulnak a gazdag terméshoz.

A talaj termőképessége a mennyiség mellett a mezőgazdasági termékek minőségét is befolyásolja. A tápanyagban gazdag talajok olyan növényeket biztosítanak, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel és a kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal szemben, illetve a végtermékeket, amelyek gazdagabbak az alapvető tápanyagokban. A természetesen termékeny talaj kevesebb vegyszeres beavatkozást igényel a mezőgazdasági termelés támogatásához. A leromlott vagy rossz talajok viszont nagyobb mennyiségű műtrágyát igényelnek, ami szennyeződéshez és magas költségekhez vezethet.

Ezért a termékenység hiánya alacsonyabb mezőgazdasági hozamokhoz és a természeti erőforrások kimerüléséhez vezethet, hosszú távú károkat okozva a globális ökoszisztémákban és a mezőgazdaságban.

1. tévhit: Nem számít a talaj elemzésének módja

A Producer.com cikke szerint Colin Elegie ezzel szemben azt állítja, ez nagyon is számít. Különböző típusú talajvizsgálatok léteznek, de azok működése eltérő termékenységi eredményeket hozhat. „Az Olson-tesztből származó húsz milliomod foszfor nem lesz ugyanannyi, mint a Bray-tesztből… ami azt jelenti, hogy nincsenek irányelveink a műtrágya-ajánlással kapcsolatban” – mondja Elgie.

A kulcs az adott régiókban akkreditált laboratóriumok és folyamatok használata. Ezzel kapcsolatban Magyarországon érdemes kiemelni a NAK+ laborszolgáltatást, amely országos lefedettségű partnerhálózatán keresztül a jogszabályokba foglalt és a pályázati kötelezettségek teljesítéséhez szükséges talaj-és levélanalízis mellett több, mint 30 vizsgálati csomag érhető el kedvezményes áron. Az előírásoknak való megfelelésen túl a vizsgálatok az okszerű tápanyag-gazdálkodás alapját is képezik, amely a költségek csökkentésén keresztül a gazdálkodók versenyképessége szempontjából is kiemelten fontos.

„Az ontariói talajvizsgálati akkreditációs program az ontariói talajokon és az ontariói körülményeken alapul. Tehát úgy van beállítva, hogy a lehető legpontosabb eredményeket adja. Ez olyan, mintha eldöntené, hol javíttassa meg Lamborghinit. Elmész a kereskedődhöz, vagy a Ron bácsi Taxidermy, Bait and Body Shopjába, hogy megjavítsd? Ez ugyanaz. A megfelelő eszközöket, a beszerzett termék megfelelő pontosságát szeretné, ezért olyan helyre kell küldenünk, ahol értelmesen tudnak vele foglalkozni.”

2. tévhit: Nem számít, mikor veszel talajmintát

Vannak jó és nem túl jó időszakok a talajminta vételére. Általában a következetesség kulcsfontosságú. „A nehézségek akkor jelentkeznek, amikor az év különböző időszakaiban kezdjuk el a mintavételt” – mondja Elgie.

Az Egyesült Államokból származó tanulmányok például azt mutatják, hogy a kukorica káliumtermékenységének eredményei augusztusban jelentősen csökkennek, majd ismét emelkednek, ahogy a tápanyag a növényi maradványokból visszaszivárog a talajba. A szezon közepén történő talajmintavétel tehát torz eredményeket eredményezne. Más tápanyagok és a talaj pH-értéke is ingadozhat az év során.

3. tévhit: Hasonlítsa össze a minta mélységét a talajművelési mélységgel

A talajmintákat hat hüvelyk (kb. 12 cm) mélységig kell venni, függetlenül a talajművelési mélységtől, mondja Elgie. „Hat hüvelyk mélységben szeretnénk mintát venni, mert ott vannak a gyökereink. Oda mennek a férgek, ide jut be az összes tápanyag.” A sekélyebb mintavétel magasabb termékenységi szintet mutathat, míg a mélyebb mintavétel hígíthatja a termékenységi értékeket. Az egyetlen különbség az lenne, ha mobil tápanyagokból, például nitrogénből vagy kénből vesz mintát, ahol ezek jobban áthaladnak a talajszelvényen, tehát 30 centiméteres vagy 12 hüvelykes mélységig mennek. Fontos itt is megemlíteni, hogy a mintavételt fontos még a talajművelés előtt mgejteni.

4. tévhit: Bármely mésztermék megfelel

Számos mészforrás létezik, beleértve a hagyományosakat, például a kalcitot és a dolomitot, valamint másokat, amelyek káliumot és ként vagy más tápanyagcsomagokat tartalmaznak. „Minden attól függ, hogy milyen típusú mészről van szó, és mennyire alkalmas a pH megváltoztatására… Arról van szó, hogy a mész mennyire semlegesíti a talaj pH-értékét. Sok esetben olcsó mészforrásunk van, de ha valaha is használt igazán olcsó mészforrást, láthatja, hogy az olyan, mint a kavics” – mondja Elgie.

Ha nagyon vaskos, nincs sok felület, hogy a mész munkába álljon, és sokkal több időbe telik, amíg a mész ténylegesen eléri az értéket, ha egyáltalán eléri.

Attól is függ, hogy milyen egyéb tápanyagokra van szükség. A dolomitos mész például megfelelő lenne egy olyan területen, ahol magnéziumra és alacsonyabb pH-értékre van szükség.

5. tévhit: A hamuzsír-szulfátban lévő kálium könnyebben elérhető a hamuzsír tartalmú összetételében

A kálium-muriát jobban oldódik vízben, mint a kálium-szulfát. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban lebomlik és gyorsabban felszívódik a növényekben – mondja Elgie. A fő különbség a használatban van. A hamuzsír nagyobb sóindexű, ami sávos indítóműtrágyaként alkalmazva terméskárosodást okozhat. Kloridforrás is, ami problémát jelenthet az erre érzékeny növényeknél. A hamuzsír általában olcsóbb, ezért gyakoribb.

„Tehát van különbség, de ez inkább a termésbiztonsággal és a költségekkel kapcsolatos.”

6. tévhit: A szerves, organikus módosítások túlságosan változóak ahhoz, hogy számszerűsíteni lehessen a termékenységre gyakorolt konkrét hatásokat

A trágya és más szerves kiegészítések tápanyagértéke változhat, de ez nem jelenti azt, hogy a valódi értéket ne lehetne mérni. Az AgriSuite organikus módosítási kalkulátorán keresztül mintavétellel és az adatok futtatásával a termelők megtudhatják a módosítás hozzávetőleges értékét különböző forgatókönyvekben.

Elgie szerint például a tavaszi kijuttatás után egy nappal, hektáronként öt tonnával kijuttatott és bedolgozott elhasznált gombaszubsztrát értékkülönbsége a késő nyári takarónövényekre történő kijuttatáshoz képest. Az AgriSuite minden esetben meg tudja becsülni a teljes dollárértéket, a rendelkezésre álló tápanyagok és nyomelemek (mangán, bór stb.) előrejelző modelljei alapján.

„Ez sokkal egyszerűbb módja annak, hogy kitaláljuk, először is, csökkenthetem-e a P- és K-kijuttatásokat, csökkenthetem-e a nitrogén kijuttatását, és aztán megadja a forgatókönyvek szerinti bontást, hogy kitalálhassam, mi a legjobb időpont a kijuttatásra” – mondja Elgie.

Nagyjából hasonló segítséget kaphatunk a NAK+ laborszolgáltatás igénbevételével Magyarországon is.

Ki készíthet talajvédelmi tervet?

Termőföldön folytatott mezőgazdasági tevékenységekkel, vagy a termőföld igénybevételével járó, arra hatást gyakorló beruházásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos talajvédelmi követelmények meghatározásához talajvédelmi terv készítése szükséges. Talajvédelmi tervet csak megfelelő jogosultsággal rendelkező talajvédelmi szakértő készíthet.

A nyilvántartásba vett szakértők a Talajvédelmi Szakértői Nyilvántartó Jegyzékben találhatók. A szakértő kérésére a Nébih honlapján közzéteszi a szakértő által megadott elérhetőséget is.