Az elmúlt pár évben mind a termelői, mind pedig a feldolgozói szegmensben az értékesítés területén jellemzően növekedés volt megfigyelhető, túltermelés alig fordult elő – áll az elemzésben. Vagyis a termékek értékesítése az ellátási lánc különböző szereplői között alapvetően sikeresen megy végbe. A túltermelés csak azoknál a – jellemzően kisebb – vállalatoknál jelent problémát, ahol a raktározási kapacitások nem megfelelők.

Ugyan ezek az eredmények azt sugallják, hogy a tejágazati ellátási lánc különböző szintjei (vagyis a termelők, a feldolgozók és a kereskedők) alapvetően összehangoltan működnek, ezt jelentős mértékben árnyalják a Századvég kutatásának megállapításai. A megkérdezett termelők úgy látják, hogy

az értékesítendő árucikk egységárát a feldolgozók határozzák meg, vagyis a termelők azt tapasztalják, hogy ki vannak szolgáltatva a feldolgozói szektornak. Hasonló a helyzet a feldolgozók esetén is, akik viszont a kereskedelmi szektorral szemben érzékelnek aszimmetrikus viszonyt.

Fontos megjegyezni, hogy mindezt jelentős mértékben orientálják a fogyasztó preferenciák is:

Összességében tehát elmondható, hogy a termelők ki vannak szolgáltatva a feldolgozóknak, a feldolgozók pedig a kereskedőknek. Emiatt a termelők és a feldolgozók piaci pozíciója gyengül. Ez pedig megnehezíti a tervezett fejlesztések megvalósítását. Az elemzés azt is megállapítja, hogy szektor hatékony működését persze nem pusztán az ágazati szereplők közötti érdekkonfliktusok nehezítik: az egyik legnagyobb akadályt a tejszektor működése előtt a szakképzett munkaerő hiánya jelenti. De félő az utánpótlás hiánya is, mivel a szükséges képzések megszűntek.

Másik komoly probléma a tejszektor számára az energiaválság és a magas infláció.

Ezeket a problémákat a feldolgozó szektorban végzett kérdőíves kutatás eredményei is megerősítik: 10 megkérdezettből 8 jelentős problémának látja az energiaárak emelkedését, hasonló számok regisztrálhatók az infláció esetén is, és 10-ból 6 megkérdezett nyilatkozta azt, hogy a munkaerőhiány jelentős vagy nagy mértékben befolyásolja a tejtermék előállítást.

A vizsgált vállalkozások – legyen szó a termelői vagy éppen a feldolgozói szektorról – közel kétharmada tervezi, hogy fejlesztéseket hajt majd végre a következő 2–3 évben.

Míg a termelői szektor esetén az infrastrukturális és energiahatékonysági beruházások jelentik a legnagyobb prioritást, addig a feldolgozói szektor képviselői a technológiai fejlesztéseket említették a legnagyobb arányban. A felhasználni kívánt pénzügyi források között az állami és európai uniós pályázatok, támogatások, a saját források és a hitelfelvétel egyaránt szerepelnek.

A hazai tejágazat termelői szegmensében tevékenykedő vállalatok döntéshozói mindenekelőtt a tömegtakarmány-termelés minőségi színvonalának emelését látják szükségesnek, de kiemelten üdvözölnék a tartás- és fejéstechnológiák fejlesztését, a takarmányozással kapcsolatos technológiai fejlesztéseket, valamint az állategészségügyi szempontok előtérbe helyezését is.

Elmondható, hogy a tejfeldolgozással foglalkozó cégek vezetőinek körében az ágazatot érintő fejlesztési irányok közül az innovációra való ösztönzés, a logisztikai beruházások ösztönzése, valamint a digitális megoldások támogatása az a három, amelyeket a leginkább pozitív fogadtatás övezi.