Szép őszi időnk volt a héten, olyan szüretre való, de a szántóföldi munkákhoz és a betakarításhoz is ideális. Ki is használták a gazdálkodók, köztük a szegedi központú Karotin Kft. is, a társaságnál gyakorlatilag másfél hónapja tart az őszi csúcs, dolgoznak, amikor tudnak, beleértve a szombatot és a vasárnapot is – írja a Delmagyar.hu.

Az idei őszi határszemlére László Andor agronómus vitte el a Délmagyarország stábját, amelynek ezúttal nem volt szüksége gumicsizmára, masszívabb „játszós” cipőben is jól lehetett mozogni a tarlón vagy éppen a frissen tárcsázott, lazított földön.

Míg a sándorfalvi úton Dóc felé tartottunk, megtudtuk, hogy saját 210 hektárnyi szántójukon már betakarították a kukoricát, a Csongrád-Csanád megyeinél jóval magasabb, 7 tonnás hozammal. A helyi agrárgazdasági kamara legfrissebb, október 26-án kelt jelentése szerint a kukorica háromnegyedét aratták le, meglehetősen gyenge, csupán 4 tonnás hozam mellett. Környékünk, a Dél-Alföld nagyon megszenvedte az idei aszályt.

A Karotin 7 tonnás hozama tehát jónak számít, de akadtak olyan táblák is Röszke környékén, ahol közel a Tisza, és több eső is volt, hogy 9 tonna kukoricát is learattak egy hektárról.

A napraforgó betakarításának vége, a megyében és persze náluk is. Az előbbi 2,4 tonnás átlagtermésénél jobb, 3,3 tonnás hozamot értek el a társaságnál, közel 350 hektáron.

Ennél jobb szokott lenni, de tavasszal, nem sokkal a vetés után több táblán is volt vízállás a hirtelen lezúduló sok csapadék miatt, és ott kipusztult a napraforgó

– mondta László Andor.

Az aktuális őszi munkák közül a kalászos gabonák vetésével több mint 1000 hektáron végeztek már, kevesebb mint 100 volt csak hátra a hét közepén. Legtöbb a búza, ezt főleg a sztráda közelében, illetve a Kübekháza környéki táblákon vetették. Az utóbbi terület azonban nagyon kötött, nehezen megmunkálható. De került a földbe durumbúza, tritikále és őszi árpa is.

Nem mindenütt végeztek még a kukoricával, Dóc határában most aratták a pattogatnivalót, ahogy ők mondják, a popcornt. Tették ezt két kombájnnal, egy sajáttal, amelyik egyszerre 12 sort vitt, és Szabó Ferenc vezette, és egy vendégségben náluk járó axiálos géppel. Az utóbbi bemutatóra érkezett hozzájuk vezetővel együtt, és 8 sorral bírt egyszerre. Ügyesen maga mögé szórta a zúzott szárat, amelyet később majd felsodornak és bebáláznak.

Ottjártunkkor éppen megtelt a kombájn magtárolója, villogni kezdtek rajta a lámpák, ami jelzi, hogy mellé gurulhat a pótkocsis teherautó, hogy a munkagép megszabaduljon terhétől. Ezúttal a hegy ment Mohamedhez, vagyis a kombájn fordult a tábla szélén álló pótkocsi mellé, és szabadult meg nagyon rövid idő alatt a morzsolt popcorntól.

A pattogatni való kukorica is megszenvedte az aszályt, hozama fele sincs a szokásosnak, a hét elején 3 tonna alatti átlagot mértünk hektáronként, ami persze a munka végére még változhat valamennyit

– mondta az agronómus.

Most van az ideje a talaj-előkészítésnek is a tavaszi vetések alá, egy méretes, a munkához elöl-hátul dupla kerékkel felszerelt John Deere traktor éppen tárcsázott Dóc határában, ahogy ők mondják, a „réten”.

A nyolc kerék 6 méter széles tárcsát húzott, az első soron valamivel kisebb, mint 10 kilométer per órás tempóval, 10-12 centi mélyen dolgozva meg a földet. A második soron már kicsit tempósabban tud haladni a gép, és 15 centiméter a mélység.

A tárcsázó éppen egy már learatott és lezúzott napraforgótáblán dolgozott, ezt követi az agrártechnológiában a lazítás, ilyen géppel is találkoztunk. Fontos, hogy ez a művelet nem tévesztendő össze a mélyszántással, itt nem fordítják meg a földet, csak lazítják, ami ezúttal 50 centiméteres mélységig történt meg. Ez utóbbit egy speciális eszközzel meg is mérte az agronómus, és rendben találta. A hevederes traktor szépen dolgozott, egy menetben 3,4 méter szélességet vitt, és 8 kilométer per órás sebességgel haladt az ötkéses lazítóval. Ezt a gépet már nem kell folyamatosan kormányozni, az iránytartásba besegít a GPS.

Szerző: Kovács András